Lázár János büszkén jelentette be: „megtisztelőnek és kitüntetésnek” tartja, hogy az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete fővédnökséget vállalt a 2014-ben megrendezendő magyarországi holokauszt-emlékév felett. Majd az alábbi „bölcsességet" préselte ki magából: „Felelősség és lehetőség, hogy Európa és a világ figyelme az UNESCO-n keresztül 2014-ben a magyarországi holokauszt-megemlékezésekre fókuszál.” Amire azért lenne szükség Lázár János szerint, hogy „ne csak Magyarországon, hanem a világon mindenhol meg tudjunk emlékezni minden magyar honfitársunkról, akit a náci haláltáborokban öltek meg”. Ez most a legújabb agymenés: a magyarság háborús erőfeszítéseit minden lehetséges módon akadályozó, és az ellenségeinkkel kollaboráló zsidók is „magyar honfitársaink” voltak. Ezt a teljesen történelmietlen propagandaszöveget fogják éjjel-nappal harsogni jövőre.

Lázár tájékoztatójából az is kiderült, hogy január 27-én, a „nemzetközi holokauszt-emléknapon”, Párizsban konferencián emlékeznek meg „az 1944-es deportálások történetéről”. Mindemellett pedig az elkövetkező esztendőben el kell viselnünk, hogy koncertek, könyvek és filmek segítségével fogják terjeszteni a holokauszt-vallás dogmáit. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár a későbbiekben sem mulasztotta el emlegetni a „magyar zsidó honfitársakat”: „Az emlékévvel a magyar kormány főhajtással adózik a lágerekbe elhurcolt magyar zsidó honfitársaink előtt" – jelentette ki a magyargyűlölő, aki elmondta azt is, hogy a „jövő generációinak” a józsefvárosi pályaudvaron „oktatási emlékközpontot” hoznak létre.

Sajnos a „jövő generációi” nem lesznek könnyű helyzetben jövőre azért sem, mert mint kiderült, a magyar oktatási rendszerben 2014. szeptember 1-jétől „kiemelt szerepe lesz az emlékezéseknek, annak érdekében, hogy az 1944-es év történéseit megismerhessék a fiatalok és tanuljanak a múlt bűneiből, hibáiból.” Többek között például emléktáblát helyeznek el „minden olyan iskola falán, ahol elhurcolt diákok tanultak és tanárok tanítottak”.

Lázár János egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a józsefvárosi pályaudvaron létrehozni kívánt holomúzeum potom 20 millió euróba (5,9 milliárd forintba) került. A tervezés hamarosan befejeződik, november végén az építkezések is elkezdődhetnek, az átadás pedig a tervek szerint jövő tavasszal lesz - közölte. De ez még nem minden, mert a „józsefvárosi projektre” költött összegek mellett még további 5 millió eurót pocsékol el a „szabadságharcot” folytató „forradalmi” kormány a civilek, oktatási intézmények és egyházak „holokauszt-rendezvényeinek támogatása céljából.

Az Auschwitzból, a gaz Mengele karmai közül rejtélyes módon megmenekült Samuel Pisar, az „UNESCO jószolgálati nagykövete és holokauszt-oktatásért felelős különmegbízottja” is érdekes adalékkal járult hozzá történelmi ismereteink bővítéséhez. Mint elmesélte, ő maga is „tanúja volt a holokauszt idején annak a pusztításnak, amelyben legyilkoltak több százezer magyar zsidó férfit, nőt és gyermeket.” Majd némiképpen pontosította is a „meggyilkolt magyar honfitársak” létszámára vonatkozó becslést: „A mészárlás soha nem volt olyan intenzív, mint amit 1944 tavaszán és nyarán látott, amikor minden nap több mint tízezer embert semmisítettek meg” - állapította meg. Mivel a Magyarországon élő zsidók tömeges deportálása 1944. május 15. és július 9. között zajlott, nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, 55 napon át tartott a lágerekbe hurcolásuk. Ha tehát jóindulatúan feltételezzük, hogy a „holokausztoktatásért felelős UNESCO-különmegbízott” erre az 55 napra gondolt, amikor „1944 nyarán és tavaszán” zajló, és naponta „több mint tízezer ember megsemmisítésével” járó „mészárlásról” beszélt, akkor ezek szerint „több mint 550 ezer magyarországi zsidót” gázosítottak el a gaz nácik. Akik ezek szerint egészen rendkívüli, természetfölötti képességekkel rendelkeztek, ha egyszer képesek voltak 437 ezer elszállított zsidóból „több mint 550 ezret” meggyilkolni.

Képzelhetjük ezek után, milyen érdekfeszítő lehet Samuel Pisar Vér és remény című könyve, amelyről a tájékoztatón a holoszélhámos elmondta, hogy „az emlékei alapján írta”, az előszót pedig a jobb sorsra érdemes „fiatal magyar generációknak” ajánlotta. Azért nekik, mert a holokauszt-túlélő „UNESCO-nagykövet” reméli, hogy ők „elkötelezettek lesznek a demokrácia és a tolerancia iránt”.

A tájékoztatón az is kiderült, a Kaddish szimfónia librettóját is ő írta, mi több, abban egy képzeletbeli beszélgetés zajlik Istennel, amit Leonard Bernstein zeneszerző felkérésére írt, és hétfőn és kedden este a narrációt ő adja elő az Operaházban.

Perge Ottó - mazsihisz.hu nyomán