Iván Viktória szerint olyan tankönyvekre van szükség, amelyek gondolkodásra, kritikus látásmódra ösztönöznek és empatikussá tesznek, felhívják a figyelmet a többségi társadalom felelősségére. Alább az újságírónő nlcafe.hu-n megjelent agymenése.

Te emlékszel arra, mit tanultál a cigányságról a tankönyvekből? Ha nem, az nem véletlen. Az ország legnagyobb kisebbsége a tananyagban is kisebbségben marad. Ezen szeretnének most változtatni roma értelmiségiek és oktatási szakértők.

Az amúgy nyomasztó és a gyermeki világtól fényévekre lévő Kincskereső kisködmön egyetlen eleven szereplője a Báró volt, akin lehetett legalább nevetni. „»Mit kötözsködsz velem, te samár kutya, mikor én most jóban járok? Nem visek, hanem hozstam.« Kár, hogy ő volt a regény egyedüli kétes erkölcsű, felvállaltan enyves kezű felnőtt szereplője. Ja, és cigány.

Az általános és középiskolai tankönyvekben sem festenek rózsás képet a cigányságról. A MONITOR – kritikai platform és nyitott műhely Fekete pont 2014 – A cigányság reprezentációja az általános- és középiskolai tankönyvekben című tanulmányában azt vizsgálta, hogyan jelenik meg a magyarországi roma közösség a történelem- és állampolgári ismeretek, az emberismeret- és etika-, valamint a társadalomismeret-tankönyvekben. A 2002-es adatokhoz képest a kép biztató, a szövegek pontosabbak, és már több szó esik a romákról, de kénytelenek leszünk ennyivel beérni: a jó szándékú törekvések ellenére még mindig sok az általánosítás, a leegyszerűsítésből fakadó pontatlanság, és az is gondot okoz, hogy a cigány közösséget gyakran nem egyenrangúként írják le. Azt, hogy a helyzet tovább romlik-e, az új kísérleti tankönyvek fogják megmutatni. A már elkövetett hibákból viszont illik tanulni. Mi olyan tankönyveket szeretnénk adni a gyerekeinknek, amelyek:

A leegyszerűsített leírásokkal szemben jobb lenne árnyaltabb képet, friss, megalapozott információkat kapni a romákról. Olyat mondjuk legfeljebb egy rossz tanuló feleletében hallhatnánk, hogy „A romák többsége az ország északi és északkeleti részében lakik, vagyis a legszegényebb, legelmaradottabb területeken. Fizikai és mentális állapotuk jóval rosszabb, mint a többségi magyar társadalomé”. (Kovács I. – Kovácsné Bede Á. – Kovács Á. – ifj. Kovács I. 2010. Társadalomismeret és etika 11. osztály 46–47.) Elnézést, a tankönyvírók erre hányast adnának maguknak?

Nagyon kínos, hogy az ország legnagyobb kisebbségét úgy kezeljük, mintha nem lennének. A vizsgált tankönyvek közül kettő íróinak tűnt fel, hogy érdemes a kultúrák közötti átmenetekről, a cigány és a magyar kultúra kölcsönhatásáról beszélni. A cigány kultúra, főleg a cigány zene az egyetlen olyan terület, amelyről a szövegek egyöntetűen elismerő hangvétellel beszélnek. De Cinka Pannán és Dankó Pistán kívül tényleg semmi más értéket nem tudunk említeni? És még mi csodálkozunk, hogy egy külföldinek csak Puskás jut a magyarokról az eszébe?!

A vizsgált 53 általános és középiskolai tankönyv közül egyetlenegy beszél arról, hogy a cigányság nem azonosítható a szegénységgel és a munkanélküliséggel: „A rendszerváltást követően a felnőtt roma népesség nagyobbik része elvesztette munkáját, ezzel a társadalmi felemelkedés, de igen gyakran a megélhetés lehetőségét is. Mindezt számos ok együttesen magyarázza. (…) Az ezredforduló Magyarországán a cigányok jelentős része nagyon szegény, annyira, hogy sokat azonosítják a kettőt: cigány = szegény és szegény = cigány. Pedig egyik állítás sem igaz. Vannak jól boldoguló, sikeres romák, és vannak – méghozzá nem is kevesen – nem cigány szegények is. A cigányság helyzetét tovább nehezíti, hogy felerősödtek a romákkal kapcsolatok előítéletek.” (Dupcsik–Repárszky 2003. Történelem IV. 285–286.)

A tankönyvek többsége a kulturális különbözőségeket, a többségi (magyar) társadalomtól való eltéréseket hangsúlyozzák: „Magyarországon a roma kisebbségnél figyelhető meg leginkább a szubkultúra jelensége. Sajátos szabályok és szokások jellemzik életmódjukat.” (Forgács–Mező–Nagy–Győrfi–Veliky 2008. Társadalom és állampolgári ismeretek középiskolásoknak. 50.) Ha pedig az iskolázatlanság, munkanélküliség kerül szóba, gyakran óhatatlanul is negatív értékítéletet közvetítenek és könnyen félrevisznek. „Hátrányuk egyik fő oka, hogy a romák között tömeges a munkanélküliség. Elhelyezkedni is nehezen tudnak, mivel kevesüknek van szakképesítése.” (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára.173.)

Az nem segít, ha elintézzük annyival, hogy „a magyar lakosságtól eltérő kultúrájuk, életmódjuk és alacsony iskolázottságuk a 80-as évektől súlyos társadalmi konfliktusok forrásává vált”. (Kovács – Kovácsné Bede 2001. Történelem a tankönyv 12. osztálynak. 254.)

2014-ben végképp elvárható lenne, hogy a kultúrák sokféleségét nem pusztán problémaként, hanem értékként mutassák be. Egy jó tankönyvből nem hiányoznak a cigány kultúra értékei és a mindennapi életet évszázadok óta gazdagító elemei. Kezdetnek jó, hogy „a cigány nyelvből több tucat szó került át a magyar nyelvbe. Ilyenek például a bazsevál (muzsikál, hegedül), csóró (szegény), lóvé (pénz), kajál (eszik) szavaink”. (Horváth 2009. Történelem 7. 178.) Ha viszont ugyanolyannak képzeljük a romákat, mint a Szaffiban Botsinkay Jónás és barátai voltak, akkor a kortárs magyar kultúra helyett is foglalkozzunk inkább a húst a nyereg alatt puhító, hátrafelé nyilazó eleinkkel. „A romák többsége azonban letelepülve, többnyire falun élt, napszámosként kereste kenyerét, vagy hagyományos cigány mesterségeket űzött, mint a vályogvetés, üstfoltozás, teknővájás vagy a kovácsmesterség. A romák között egyfajta elitnek számított a muzsikus-cigányok csoportja. Cigány értelmiség gyakorlatilag nem alakult ki, a romák szervezeteket sem alakítottak.” (Dupcsik–Repárszky 2003. Történelem IV. 119–120.) Ez csak azt sugallja, hogy hogy a romák társadalmilag nem hasznosak, és tevékenységük csupán a zenélésre korlátozódik.

Az valóban újdonság lenne, ha arról olvashatnánk, hogy a hazai cigányság is a magyar nemzethez tartozik, kettős identitása és öntudata van. Ezt a szövegrészt sok mindenkinek feladnám házi feladatnak: „Sokan közülük mégis cigánynak vallják magukat, és fellépnek közös kisebbségi jogaik, kultúrájuk ápolása, a közös nyelv művelése érdekében. Közöttük kiváló írók, művészek, zenészek, népművészek vannak, akik nemcsak a cigány kultúrát, hanem a magyar nemzeti kultúrát is gazdagítják műveikkel.” (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára. 173.)

Kétszázezer roma halála a holokauszt alatt igazán érdemel annyit, hogy ne csupán szűkszavúan és csupán egy félmondatban legyen megemlítve a cigányság vesztesége. Illetve egy tankönyv pusztán az „érdekesség mezőben” emlékezik meg a cigány áldozatokról. Hát, igazából ez az érdekesség.