Áruló emel szobrot árulónak: '48 és Trianon egyik oláh főbűnösének állítanak emléket Gyurcsányék Gyulán
2008-10-16. 10:19

Alig egy héttel azután, hogy tiszteletbeli honfitársunkká avattuk Marosvásárhely magyarellenes polgármesterét, derék képviselőink révén ismét sikerül szembeköpnünk magunkat: szobrot kap Gyulán Andrei Saguna ortodox püspök, aki '48-ban szembefordította a románokat hazájukkal és a magyarsággal (még az oroszok behívásában is jeleskedett) - s így hozzájárult Trianon alapkövének letételéhez. Éljen az országfelszabadító, érdeket érvényesítő, nemzeti büszkeséget visszaállító magyar nemzeti politika. Avagy felelős hazafiság. Ám ne csak a szégyennel maradjunk, hanem azzal a gondolattal is, hogy ez csupán a magyar öntudat kivégzésére játszó politikusaink műve. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk a szobrot, vagy sem, és ott lesz még egy év múlva, vagy nem. Ha hagyjuk egyáltalán felállítani.

Friss: Elmarad a Saguna-szobor alapkőletétele?

Gyulai Jobbik: nem engedhetjük, hogy szobrot állítsanak népünk mészárosának!

2009. januárjában lesz Andrei Saguna születésének kétszázadik évfordulója, aki az első erdélyi román ortodox püspök volt Nagyszeben székhellyel. (Tavaly ebben a szászok alapította, ma oláh megszállás alatt álló városban tartották a két ország kormányainak közös ülését.)

A 2007. novemberi nagyszebeni román-magyar közös kormányülésen született arról döntés, hogy a gyulai román ortodox katedrális előtt születése bicentenáriumára a "magyar" kormány anyagi segítségével (!!!) szobrot állítanak Andrei Sagunának.

Perjési - nincs kifogása

Perjési Klára gyulai polgármester, MSZP-s országgyűlési képviselő szerdai sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy október 19-én, a vasárnapi ortodox szentmise után helyezik el ünnepélyes körülmények között a szobor alapkövét Gyulán. Az eseményen részt vesz Ireny Comaroshi, Románia budapesti nagykövete is. Lehet üdvözölni.

Az egykori nagyszebeni ortodox püspök azon román nemzetiségi vezetők közé tartozott, aki a Habsburg, majd az orosz cári monarchiával élet-halál harcot vívó, függetlenségéért küzdő Magyarország elleni fegyveres felkelésre buzdítottak. Sikerrel.

Saguna 1849-ben a Román Nemzeti Bizottmány elnökeként még a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok behívásában is részt vett. Szolgálatait a Habsburgok belső titkos tanácsosi ranggal honorálták.

Szobra Brassóban

A település vezetője a hét várható eseményei között szűkszavúan, mintegy mellékesen említette meg a szobor alapkőletételét, az ortodox püspök személyével kapcsolatban pedig nem bocsátkozott semminemű értékelésre. Azt viszont elmondta, ő is csak meghívottként vesz részt az eseményen.

Alt Norbert gyulai képviselő a Beolnak elmondta, nem szerencsés döntés Gyulán és sehol az országban szobrot állítani olyan történelmi személyeknek – függetlenül egyéb érdemeiktől –, akik tevékenységük során következetesen magyar érdekek ellen cselekedtek, legyen az magyar, német, román vagy más nemzetiségű történelmi személy.

Ezt sehol máshol a világon nem meri megengedni magának egy kormány vagy egy felelős vezető, sajnos erre csak Magyarországon van példa, melyek rossz, régivágású beidegződéseken alapulnak - jegyezte meg. Igaza van.


Értékelések Andrei Saguna (Miskolc, 1809. január 20. – Nagyszeben, 1873. június 28.) erdélyi román ortodox püspökről:

Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak szerepe

„1848–49-ben a magyarság és a románság szervezetten és fegyveresen került szembe egymással. Ebben oroszlánrésze volt Andrei Saguna nagyszebeni ortodox püspöknek, aki Erdély és Magyarország uniója ellen foglalt állást, miközben Lemény János fogarasi görög katolikus püspök az 1848. május 30-i kolozsvári rendi országgyűlésen megszavazta azt."
 

TIT Teleki László Ismeretterjesztő Egyesület:

„Andrei Saguna: 1848-ban Erdély és Magyarország unióját követően a román vezetők végveszélyre hivatkozva fegyveres felkelésre hivatkozva mozgósították a népet. Andrei Saguna görögkeleti püspök elnökletével és Simion Barnut (a román nemzeti-radikálisok vezetője) alelnökletével Nagyszebenben megalakult a Román Nemzeti Komité."
 

JGYTF publikációk (Kossuth és Balcescu):

„A nemzetiségek jórésze, különösen az erdélyi román értelmiség radikális része a vélt vagy valós nemzeti érdekeket fontosabbnak tartotta a polgárosodásból származó társadalmi előnyöknél. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy az erdélyi románság, a nem kevés pálforduláson keresztülment Andrei Sagunával az élen, vajon tényleges román érdekeket szolgált-e a Bécshez való csatlakozással, vagy csak a Kárpátokon túli románságot sanyargató, megszálló orosz csapatok bevonulásához nyújtott segítséget. ... A magyar-román párbeszéd a nézeteltérések feloldására korábbi keletűek, hiszen már említettük Andrei Saguna ortodox püspök, a Román nemzeti Bizottmány elnökeként tett próbálkozásait, aki, miután teljesen kiábrándult a magyar kormány politikájából, még arra is vállalkozott, hogy részt vegyen a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok behívásában, akit Kossuth e cselekedetéért egy 1849. április 26-án kelt levelében közönséges hazaárulónak nevezett."
 

Wikipédia:

„Egyháza érdekében fontos tevékenységet fejtett ki: a román iskolaügyet rendezte, előmozdította a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a brassói román főgimnázium engedélyezését, amely 1851-ben meg is nyílt. 1869-ben megnyitotta a brádi gimnáziumot. 1852-ben nyomdát alapított Nagyszebenben iskolai s egyházi könyvek kiadására. 1853-ban megalapította a Telegraful Roman politikai napilapot. ... A szabadságharc alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, olmützi deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. 1850-ben „kitűnő szolgálataiért" a Lipót-rendet kapta."

Köpeczi Béla: Egy kitagadott: Moldován Gergely (1845–1930):

„A nagy román–magyar konfliktusban, az igazi bűnöst Andrei Saguna görögkeleti püspökben látja (a szóban forgó Moldován - a szerk.), aki kezdetben magyarbarátnak mutatkozott, de amikor 1848. október 18-án Puchner főhadparancsnok kiadta magyarellenes manifesztumát, a császár mellé állt, s „ettől a perctől fogva a császárnak leghűségesebb szolgája lett, s a magyarságnak s a magyar nemzetnek pedig legnagyobb ellensége.” (I. m. 71.) (1867 után a magyar főrendi háznak volt a tagja ortodox érsekként.)

A világháború idején, 1916-ban könyvet jelentetett meg Budapesten Saguna Andrásról, akiről azt állítja, hogy „ravasz és alkalmazkodó”, „gyűlölködő és zsarnok”, „önző és kapzsi” ember volt, aki 1847-ben elfogatta Varga Katalint, a „mócok királynőjét”, ő hívta be 1849 elején az oroszokat Havaselvéről. Elítéli kulturális, egyházi tevékenységét és az unitusok elleni támadását. Végkövetkeztetése az, hogy Saguna nem az, akinek Slavici állította – „nem ébresztette fel a románokat.”

Sulinet:

„A románok 1848. május 15-17-én tartották meg Balázsfalván első nemzeti gyűlésüket. Itt azok a politikusok váltak hangadóvá – Andrei Saguna görögkeleti ortodox püspök, Avram Iancu, Simon Barnutiu, Alexandru Papiu-Ilarian -, akik nemcsak az uniót, hanem minden lehetséges együttműködést is elutasítottak a magyarokkal. Miután 1848. június 10-ig Erdélyben még létezett a jobbágyság, azt hangoztatták, hogy ahhoz a magyarok ragaszkodnak, s eltörlését csak az uralkodótól várhatják. Ezzel a téves beállítással maguk mögé tudták állítani a román parasztság tömegeit. Kedvezett számukra az a helyzet is, hogy sok helyen a földesurak magyarok, a jobbágyok pedig románok voltak. Így a társadalmi helyzetből következő szembenállás könnyen nemzeti, etnikai jelleget ölthetett. A magyarok és a románok közötti első fegyveres összetűzésre június 2-án Mihálcfalván került sor."

PRÓBAÉRETTSÉGI 2003. május-június TÖRTÉNELEM EMELT SZINT:

„A vizsgázó első sorban saját ismeretei alapján megnevezi a nemzetiségek főbb politikai megmozdulásait, vezetőit (pl. erdélyi románok; balázsfalvi gyűlés, vezetők: Andrei Saguna, a román parasztságot sikerült a magyar forradalommal szembefordítani."

(Kuruc.info - Beol - Hír6-összeállítás)