A bevezetőt Alexander Stubb finn külügyminiszter tartotta. Az EU magyarországi áldásait szerette volna ecsetelni, de sajnos már beszéde elején kitűnt, hogy önálló gondolkodási képességét a bevett politikai sémák unos-untalan ismétlése mára már erősen leszűkítette. Büszke volt viszont arra, hogy “Péterrel” (Balázs Péter külügyminiszterrel?) jóban van.  

Ezt követően Hajdú András, Magyarország helsinki nagykövete elmondta, hogy “Magyarország sorsáról ma már a magyarok maguk döntenek”, hogy “Magyarország történelmének legdemokratikusabb korszakát éli”. A körülbelül 100 fős hallgatóság megtapsolta a nagykövet beszédét.  

Pr. Romsics Ignác érdektelen beszéde után pr. Urpo Kivikari, a Turkui Kereskedelmi Főiskola Pán-Európai Intézetének igazgatója magyarázta hallgatóságának, hogy a Bajnai-kormány minden tőle telhetőt megtesz, s az ország érdekében hajlandó a legnehezebb döntéseket is meghozni: “Meglátjuk, hogyan fog majd a következő kormány élni az így teremtett lehetőségekkel.” A beszéd után a Jobbik finn-balti szakértője megkérdezte a gazdasági szakembertől, hogy hogyan kell értelmeznünk Simon Peresznek, Izrael elnökének azt a kijelentését, mely szerint az izraeliek fölvásárolták Lengyelországot, Romániát és Magyarországot, mit jelent ez a gyakorlatban? Nem kell-e a finn embereknek is félniük attól, hogy az ő országukat is fölvásárolják? Kivikari a kérdést követően azzal fordult el az emelvénytől, hogy ő már kissé öregedőfélben van, nem hallotta ezt az izraeliekkel kapcsolatos kérdést. Sirpa Asko-Seljavaara, a Finn Parlament Magyar Baráti Csoportja elnöke azonban vissza tudott a professzor helyett vágni:“Miért? azt mondják Kínáról is, hogy felvásárolta Amerikát, mi abban a baj?” 

Jari Vilén, Finnország budapesti nagykövete úgy látja, hogy a jelenlegi magyar vezetés teljes mértékben elvesztette a nép bizalmát. Meg van győződve arról, hogy ezt a kormányt a következő választásokon le fogják váltani. Kitért arra, hogy Magyarország számára hatalmas anyagi és szellemi veszteséget jelent, hogy a magasan képzett szakemberek, orvosok és mérnökök tömegesen kénytelenek elhagyni hazájukat. Nem kerülte meg a cigánysággal kapcsolatos problémákat sem. Szerinte Kanada és Csehország példája is arra int, hogy a többi országnak Magyarországot semmi esetre sem szabad magára hagynia a cigánysággal kapcsolatos problémáival.  

A szünet után a szeminárium elnökletét Olli Kivinen, a (Népszabadsággal jó kapcsolatot ápoló) Helsingin Sanomat korábbi, Izrael-barátságáról ismert főszerkesztője vette át. Büszkén mesélt Kádár Jánossal esett találkozóiról.  

Nem sokkal ezt követően aztán elszabadult a pokol. Először Miklóssy Katalin, a Helsinki Egyetem Társadalomtörténeti Intézetének “tudományos” kutatója egy piaci kofa színvonalán fröcsögte tele a termet azzal, hogy Magyarországon rendkívül nagy a szélsőjobboldali veszély, egyre nagyobb teret nyer az antiszemitizmus és a cigányellenesség, s hogy a magyarok mást se tudnak, csak veszekedni, mindent csak fekete-fehéren képesek látni. Példának azt hozta föl, hogy a mai kormány ingyen be akarná oltatni az embereket a disznónátha ellen, de az ellenzék ennek pontosan az ellenkezőjét ajánlja, s az eredmény? Az emberek nem oltatják be magukat. Inkább kiteszik magukat a betegségnek. A burkolt üzenet tehát: “ilyen hülyék a magyarok, akik nem hisznek a mai kormányban”. (Ehhez hozzá kell tennünk, hogy aki ismeri a finn emberek természetét, tudja: a finn ember idegenkedik a nyílt vitától, s kivált a veszekedéstől, vagyis ebben az országban az ilyen beszéddel a magyarokat csak megutáltatni lehet.) Miklóssy Katalin “tudományos” kutató azonban újat is tudott mondani: Magyarországon már 1989 előtt is többpártrendszer volt, hiszen a változásokat megelőző években az MSZMP-ben már ott léteztek az egymástól eltérő nézetek. 

Heino Nyyssönen, szintén “tudományos” kutató, akinek korábbi ferdítéseit és hazudozásait máshol már részletesen kielemeztük, most is kitett magáért. De talán ha másnak nem, hát annak örülhetünk, hogy nagyon-nagyon fél a Jobbik további megerősödésétől. Szerinte meg kell gondolni, hogy mit lehet tenni a nemzetközi porondon ez ellen. 

A nap utolsó fölszólalója, Emilia Palonen, Magyarországon tanuló doktorandus, akinek a szakvezetője, mint azt maga mondotta, egy magyarországi zsidó tanár, elmondta a tisztelt hallgatóságnak, hogy szerinte a magyarok, (kissé bizonytalankodva tette hozzá) mint a finnek is, képtelenek szembenézni a zsidósággal szemben elkövetett bűneikkel, s hogy ahelyett, hogy ezt végre megtennék, a németekre akarják rálőcsölni saját bűneiket.   
 
A Jobbik szakértője a szeminárium befejezése előtt mintegy 25 perccel jelentkezett másodszori szólásra. Meg akarta volna kérdezni Olli Kivinentől, hogy hogyan lehetséges az, hogy a Helsingin Sanomat, de a finn média általában is, vagy hallgat vagy hazudik a magyarországi eseményekről, állapotokról, nem tud például sok százezres tömegtüntetésekről, emberek szemen lövetéséről, a Magyar Rádió hónapokon keresztül tartó rendőri megszállásáról, embereknek a Rádió épületében történt megveréséről, vértócsákról, hogy az ország vezetése maga nyíltan bevallotta, hogy választási csalásokkal kerültek hatalomra, stb., de Heino Nyyssönen és Miklóssy Katalin addig súgtak-búgtak a vitavezető Kivinen fülébe, míg az visszaintegetett, hogy nem fog szót adni. A Jobbik-szakértő a legvégén már csak azt szerette volna, hogy ha a jelenlévő magyarbarátoknak akárcsak 1 percben is annyit elmondhatott volna: „Drága magyarbarátok! Itt - az egy budapesti nagykövet kivételével - szinte mindenki csak gyalázta a magyarságot, higgyék el, rendkívül nyomorúságos és kilátástalan időket élünk, ha valamikor, akkor most nagyon nagy szükségünk volna a finn emberek szeretetére és önzetlen segítségére is” - de még az utolsó egy percre sem adták meg neki szót.