"Egykor én uralkodtam a világon,
A tengerek szavamra áradtak,
Most reggel egyedül ébredek
És az utcákat söpröm, melyek az enyémek voltak

Kockát dobtam, s éreztem a félelmet
ellenségem szemében,
hallgattam ahogy a tömeg üvölti:
A régi király halott, éljen az új király!

Egyik percben nálam volt a kulcs,
A következőben rám dőltek a falak,
És rájöttem, hogy homokra építettem váramat." 

Freud is sírva röhögne ekkora béna mutatványon, sajnos a csepeli szocialista szavazók fejlett önkritikájában nem igazán hiszek.