Történt ugyanis, hogy nyíregyházi emberek (ez most csak rövidítés, az emberre megtévesztésig hasonlítókra gondoltam, akik nem is állatok) fejéből ez a kampányszél kifújta a józan észt, emiatt aztán csak a Retek klub által betáplált Benkő-hangfelvétel és a Jobbik iránti ellenszenv maradt meg. Ebből kifolyólag aztán lazán sutba dobták az államadósságot, a mérhetetlen leszegényedést, az alig kifizethető rezsi problémáját, és tüntetést szerveztek a Jobbik helyi székháza elé, mondván, hogy nekik itt és most, de aztán azonnal és helyben elegük van a fasizmusból!

Lengyel Károly (a lengyelek állítólag küldöttséget készülnek meneszteni Nyíregyházára, hogy kikérjék maguknak Károlyunktól, hogy viselkedik ő a nevével) által vezetett Éljen Nyíregyháza Független Mozgalom – bárminemű asszociáció a Brian élete című filmmel nem a véletlen műve – azt kérte a megyei főügyészségtől, hogy tiltsák be a Jobbikot.

A mintegy tíztucatnyi cigány és Hit gyülekezetés aktivista átvonult a Jobbik székháza elé, hogy ott is kifejezze ezen antifasiszta óhaját. Itt pedig nyugodtan, az arcokat meglátva kissé vidáman mintegy száz magyar, jobbikos fiatal várta a környező településekről buszokkal ideszállított, balhézni vágyó csürhét. Az „oszolj, Jobbik”-ra pedig rögtön érkezik a válasz: „csak a Jobbik” és, hogy az antifasiszták tudják, hogy kinek a pártján állnak, egy transzparens figyelmezteti a csürhét a nagy igazságra: „A cionizmust 1975-ben az ENSZ közgyűlése fajüldöző ideológiává nyilvánította”.

Persze, mint az bevezetőnkben már említettük, a szél kifújt mindent a bátor partizánok fejéből, így ezt ők valószínűleg nem érthetik meg. A két tábor egyre közelebb kerül egymáshoz, a helyi polgárőrök és az ilyen cigánypurdékból és vallási fanatikusokból álló tömeg védelmére mindig kapható Tömegoszlató Zrt. felsorakozik közéjük. A magyarok egy rövid szóban közlik a cigányokkal, hogy mit szeretnének tőlük: „dolgozzatok”. Ki tudja miért, erre nem érkezik válasz.

A partizánvezér megpróbál szólni híveihez, de a magyarok elnyomják a sáskavezér vinnyogását, pedig még egy mikrofon is kezébe kerül, de nem segít. A sáskaciripelés nem tudja elnyomni az igazságérzetük megbántása miatt lázadó fiatalok hangját. Megpróbálkoznak a Himnusz eléneklésével tudván, hogy az a magyarokat lecsendesíti. Technikai problémák miatt nem sikerül elkezdeniük, fejből pedig senki sem ismeri a szöveget a Király Linda-rajongók táborában. A jobbikosok – természetesen mindenféle technikai segítség nélkül – elkezdik énekelni nemzeti imánkat. Nagyjából a felénél járnak, amikor a technika ördöge megsajnálja a sáskasereget, felharsan a Himnusz a hangfalakból. Így már a partizánok is tudják énekelni, igaz, arról fogalmuk sincs az integrálódásra vágyódástól megbambult képpel álldogáló cigányoknak, hogy nem zsebre dugott kézzel, sapkában szokták ezt a dalt meghallgatni. A jobbikos táborhoz folyamatosan csatlakoznak a helyi szurkolók, a magyarok tábora egyre népesebb.

Az antifasiszták úgy gondolják, hogy a cigányokból és vallási fanatikusokból álló táboruk túlnyomó többsége történelem szakra szeretne jelentkezni, lehetőleg még másnap délelőtt, így gyors történelemórát tartanak nekik, a nyíregyházi zsidóság tárgyában. Nem felejtik el megemlíteni, hogy Lipusz Zsolt e történelemnek az eltorzítója. Zsolt barátunk, akinek eddig némi hiányérzete volt, most elégedetten mosolyog: csak nem felejtette el őt a csürhe, hisz' annyi mindent tett már a kitakarításukért. Zsolt ugyanis felelős gondolkodó, aki számára fontos, hogy az ostobák ellenségüknek tekintsék. Most megnyugszik, csak nem volt hiábavaló eddigi munkássága.

A partizánok tüntetése még inkább komédiába vált, amikor egy idős, magát gázkamraszökevénynek tartó (értsd: holokamu-túlélő) jelzi, hogy nem a fasizmus ellen kéne tüntetni, hanem a nácizmus ellen. Ugyanis az olasz fasiszták nem művelték azt a zsidókkal, amit a németek - szerinte. Óhaja parancs, a megmozdulás felénél járhatunk, amikor azt átnevezik fasizmus elleni tüntetésből nácizmus elleni tüntetéssé. Ez maga a metamorfózis.

El tudnak képzelni a kedves olvasóink egy olyan antifa tüntetést, amiről kifelejtik Budaházyt? Nem? Mi sem… Nem csalódunk, menetrendszerűen érkezik, hogy „Budaházy terrorista”, amivel a helyi magyarok hangos „szabadságot Budaházynak!” rigmussal válaszolnak. Ez aztán hosszú ideig nem halkul el, csípi is a civil zsaruk fülét, akik a cigányok között járkálva provokálják ezeket a mindenre kapható bűnözőket, hogy a magyarok torkának ugorjanak.

Persze most sokan vagyunk, ilyenkor kuss van a dzsipóknál, csak akkor tudnak bátrak lenni, ha magatehetetlen öreggel állnak szemben, vagy létszámfölényben vannak. Itt egyik kritérium sem áll fent, a helyzet kifejezetten kedvezőtlen számukra. A partizánvezér is kezd belefáradni a harcba, nem lehet ennyit egyhuzamban beszélni – gondolhatja – és bejelenti, hogy a tüntetés véget ért.

Ami viszont igazán elgondolkodtat minket: „ha a vonatok indulnak, és a jó napok elmúlnak…” - ezzel a számmal vonulnak tovább az antifák. Azon morfondírozunk, vajon nem ők kívánják a legjobban, hogy háború törjön ki, no meg egy újabb „holokauszt”?

Mintegy mellékesen jegyzem meg: Lengyel Károly, az antifa csürhe mai vezetője a 2008-as nyíregyházi Trianon-megemlékezést is megpróbálta megzavarni.