Olvasónk levele:
Adjon az Isten!
A tegnapi délutánon egy szomorú esemény következményeképpen néma megemlékezés volt Dunaújvárosban. Egy fiatal életét vette el egy elcigányosodott bűnöző. Mi is ott voltunk emlékezni, gyászolni. Mi, az Új Magyar Gárda.
Tragikus és sokkoló, megrázó esemény volt. Az arcok sok mindent elárultak: „Lehet, hogy a következő én leszek?”, „A gyerekem is jöhetett volna pont arra haza”, „Jó barát volt” stb.
Fiatalok, középkorúak, idősek. Sokan voltunk, sokan sírtak, sokan fel sem fogták. Több mint kétezren annál a kis kereszteződésnél. A mécsesek, virágok száma egyre nőtt. Én is letettem a gyász egy gyertyáját. Mikor lesz vége?! Mikor lesz közbiztonság?! Mikor nem a térfigyelő kamerákkal akarják majd megvédeni az életünket?! Nap mint nap lehet hallani hasonló tragédiákról. Elég!
Mikor kezdtek a gyászolók (szomorú, kisírt szemű emberek) szétszéledni, mi is autóink irányába vettük utunkat. Befordultunk a parkolóba, ahol két rendőrszállító kisbusz állta az utunkat. Nem hittünk a szemünknek, hogy egy ilyen tragédia utáni megemlékezést követően a legnagyobb problémájuk a gárda. Nagy kamerázás közepette felvették az adatokat, fokozott ellenőrzésre hivatkozva. Volt, aki Agárdról hoztak Dunaújvárosba ezért.
Velünk volt bajtársunk, Pintér Tamás is, a Jobbik helyi képviselőjelöltje, aki a hétvégén 15% fölötti támogatottságot ért el. Jó volt hallani a szájából, hogy mikor igazoltatták, lemondva a mentelmi jogáról, eleget tett a rendőri intézkedésnek, vállalva az esetleges, szokásos jogtalan büntetést. Igaz barát, aki arrébb állva megúszhatta volna, ehelyett előre állt, támogatásáról tanúbizonyságot téve. Van, aki nem csak a száját jártatja, ha kell, bizonyít is.
Még hogy nincs pénz a rendőrségre? Van, csak épp nem a bűn üldözésére! Itt tartunk 2010. április 13-án, 2 nappal a választások után. Jaj de messze van még a szebb jövő, és milyen sokat kell még dolgozni érte…
Gy. T.
A tegnapi délutánon egy szomorú esemény következményeképpen néma megemlékezés volt Dunaújvárosban. Egy fiatal életét vette el egy elcigányosodott bűnöző. Mi is ott voltunk emlékezni, gyászolni. Mi, az Új Magyar Gárda.
Tragikus és sokkoló, megrázó esemény volt. Az arcok sok mindent elárultak: „Lehet, hogy a következő én leszek?”, „A gyerekem is jöhetett volna pont arra haza”, „Jó barát volt” stb.
Fiatalok, középkorúak, idősek. Sokan voltunk, sokan sírtak, sokan fel sem fogták. Több mint kétezren annál a kis kereszteződésnél. A mécsesek, virágok száma egyre nőtt. Én is letettem a gyász egy gyertyáját. Mikor lesz vége?! Mikor lesz közbiztonság?! Mikor nem a térfigyelő kamerákkal akarják majd megvédeni az életünket?! Nap mint nap lehet hallani hasonló tragédiákról. Elég!
Mikor kezdtek a gyászolók (szomorú, kisírt szemű emberek) szétszéledni, mi is autóink irányába vettük utunkat. Befordultunk a parkolóba, ahol két rendőrszállító kisbusz állta az utunkat. Nem hittünk a szemünknek, hogy egy ilyen tragédia utáni megemlékezést követően a legnagyobb problémájuk a gárda. Nagy kamerázás közepette felvették az adatokat, fokozott ellenőrzésre hivatkozva. Volt, aki Agárdról hoztak Dunaújvárosba ezért.
Velünk volt bajtársunk, Pintér Tamás is, a Jobbik helyi képviselőjelöltje, aki a hétvégén 15% fölötti támogatottságot ért el. Jó volt hallani a szájából, hogy mikor igazoltatták, lemondva a mentelmi jogáról, eleget tett a rendőri intézkedésnek, vállalva az esetleges, szokásos jogtalan büntetést. Igaz barát, aki arrébb állva megúszhatta volna, ehelyett előre állt, támogatásáról tanúbizonyságot téve. Van, aki nem csak a száját jártatja, ha kell, bizonyít is.
Még hogy nincs pénz a rendőrségre? Van, csak épp nem a bűn üldözésére! Itt tartunk 2010. április 13-án, 2 nappal a választások után. Jaj de messze van még a szebb jövő, és milyen sokat kell még dolgozni érte…
Gy. T.
Néhány kép a "bűnüldözőkről":
 |
 |
 |
 |
 |
Kapcsolódó:
