Sajnos nem tévedtünk: a helyzet úgy fest, hogy a mi pénzünkből fenntartott állami szervek egyre kevésbé tudják kontroll alatt tartani társadalmunkat, a politikai elit pedig nem habozott (ki tudja, véget ért-e egyáltalán ez a folyamat?) saját hatalmi törekvéseinek elősegítésére felhasználni a magáncégként üzememlő őrző-védő szolgálatokat.

Az In-Kal nemcsak átvette az állami erőszak-monopólium egy részét, hanem olyan információkra tett szert, amelyek súlyosan sérthetik hazánk még megmaradt szuverenitását, amennyiben illetéktelen kezekbe kerülnek. És hogy lehet kivédeni, hogy az In-Kal (héber jelentése: biztos vonal) ne üzleteljen a magyar állam adataival? A válasz egyszerű: sehogy.

Bár mára már kiderült a Gyurcsány-rezsim egyik legsötétebb titka, mintha az igazságszolgáltatás megakadt volna a 2006-os szinten. Senkit sem vontak még felelősségre, az In-Kal pedig még mindig nem szerepel tiltólistán Magyarországon. Képzeljük el, ha ugyanezt művelték volna Amerikában… A helyi In-Kal villámgyorsan Guantánamón ébredt volna fel. Ugyanis az, amit az In-Kal művelt -  több mint valószínű, hogy Gyurcsány Ferenc közvetlen parancsára - nos, az az igazi terrorizmus, nem az, amivel Budaházy Györgyöt vádolják.

Budaházy György terrorizmus vádjával egyelőre előzetes letartóztatását tölti a Kozma utcai börtön falai között. Ellene – néhány, a világhálón megjelent írása miatt – alkotmányellenes szervezkedés és államellenes uszítás vádjával folyik még eljárás. Az In-Kal vezetői, Gyurcsány Ferenc és a 2002 óta, de különös tekintettel 2006 utáni időszakban diktatúrát kiépítő kommunista vezetők pedig szabadlábon vannak.

Meddig?

 

 

Apropó: makacsul tartja magát az az eddig csak városi legendának minősülő történet, hogy október 23-án idegen nyelven (ukrán, héber) beszélő, rendőregyenruhába bújt pribékek is garázdálkodtak Budapest utcáin, magyarok ezreit bántalmazva.

Biztos, hogy ez csak városi legenda?

(Florian Geyer, Kuruc.info)