Erről nem forgat filmet Spielberg

Az úgynevezett holokauszt idején keresztény nők nyújtottak szexuális szolgáltatásokat a koncentrációs táborokban dolgozó zsidóknak - derül ki az antiszemitizmussal nehezen vádolható Origo történelmi témájú aloldalának cikkéből. Ha a Gulagról, vagy Recskről derülne ki hasonló, az bizonyára azonnal a lapok címoldalára kerülne, ez esetben borítékolható, hogy lapunkon kívül talán csak a szaksajtó bátrabb része mer majd néhány sort szentelni a témának.

A "speciális blokkok", vagyis a tábori bordélyházak története hosszú évtizedeken át tabunak számított a haláltáborok túlélőinek körében, legtöbben szégyenük miatt nem akartak emlékezni a világháború alatti eseményekre. Persze az is nyilvánvaló, hogy a háború után fellendülő holokauszt iparnak sem jött volna jól, ha a gázkamrák és a szadista SS tisztek mellett erről is említést tesz a vonatkozó szakirodalom.

Heinrich Himmler 1941-ben rendelte el a koncentrációs táborokban bordélyházak felállítását, a náci vezető ugyanis úgy gondolta, hogy a férfi rabok jobban teljesítenek a munkatáborokban, ha jutalmuk szex lehet. Himmler emellett a táborok férfi lakói közötti szolidaritás megbomlasztására is alkalmasnak találta a "speciális blokkok" létrehozását.

1942-től kezdve 200-300 női fogoly került ki a ravensbrücki női táborból, akiket 10 koncentrációs táborba osztottak szét. A prostitúcióra kényszerített nők keresztények voltak, többségük "antiszociális" magatartása miatt került fogolytáborba, tehát feltehetően már korábban is alvilági, félvilági körökben mozogtak. Bár a náci Németország hivatalosan törvénytelennek minősítette a prostitúció intézményét, az SS elit alakulatai elégedettek voltak a tábori bordélyházak üzemelésével, így elkerülhetőnek látták a homoszexualitás katonák közötti megjelenését is. Az örömlányokat természetesen minden más hadsereg alkalmazta, és azóta is alkalmazza, még, ha érthető okoknál fogva erről nem is beszélnek szívesen.

A prostituálttá vált foglyok közül sokan önként jelentkeztek a feladatra, mivel azzal hitegették őket, hogy hat hónap elteltével szabadon távozhatnak. Később névsor alapján, végül pedig már a gyengélkedőről is vittek el nőket. Kiváltságos helyzetük kimerült abban, hogy nem kellett tábori ruhát viselniük, fizikailag viszont teljesen tönkrementek, fertőzéseket kaptak el, kísérletezések alanyaivá váltak, abortuszra is kényszerítették őket. A nőknek minden este két órát kellett szórakoztatni a rabokat. A megjutalmazottak számára két birodalmi márkába került a nőkkel töltött 15 perc. A tarifát sokan a még életben lévő rokonok által küldött pénzből tudták fizetni, az összegeket a német tisztek egy külön tábori számlán tartották nyilván.

A haláltáborok felszabadulását követően a "speciális blokkok" történetét mély hallgatás fedte, a túlélő nők és férfiak egyaránt féltek a megszégyenüléstől és a megbélyegzéstől. A férfiak titkolózásában nyilván az is szerepet játszhatott , hogy  tartottak a nekik járó kárpótlás elmaradásától, esetleg attól, hogy őket is jóvátételre kötelezik a tábori szexrabszolgák kihasználása miatt, amire őket nem kényszerítette senki.

(mult-kor - Kuruc.info)