Azt mondják erõszakosak voltunk! Az a srác ott az MTV lépcsõjén, aki egymagában, a könnygázfelhõ ellenére is, egy szál rúddal, úgy osztotta a rendõröket, hogy csak úgy repkedtek a plexidarabok, az nem erõszakos volt, hanem erõs! És ez nagy különbség! Erõszakos az a cigánygyerek, aki megerõszakolt majd felgyújtott egy kislányt, vagy az a cigánybanda, akik Olaszliszkán agyonverték azt az autóst a gyerekei szeme láttára, vagy nem utolsó sorban azok a rendõrök, akik tizenöten rugdostak hatvan kilós gyerekeket agyba-fõbe!

Azt is mondták, rongáltunk és vandálok vagyunk. Azért, mert betört az ajtaja meg néhány ablaka, és kiégett néhány helyisége az MTV-nek? Annak az MTV-nek, ami jóformán a megalakulása óta, a hazugság és a félrevezetés fészke, és ha valamilyen hazafiasabb hang fel is ütötte a fejét benne, hát mindig igyekeztek azt mielõbb onnan kiebrudalni? Vagy mert kiégett az autója néhány MTV dolgozónak, akik az évtizedek óta zajló hazugságfolyam aktuális tolmácsolói? Hát én azt mondom megérdemelték, az elmúlt 16 évért, az elmúlt 50 évért! Mindenért!

Vagy azért voltunk garázdák mert szétvertük a megszálló szovjeteket dicsõítõ emlékmûvet, aminek egyébként sem volt semmi keresnivalója a Szabadság nevû terünkön? Nem! Elutasítom ezt a vádat is! Mi akkor, ott erõt mutattunk fel. Erõt és bátorságot, amirõl már sokan azt hitték, hogy végleg kiveszett ebbõl a nemzetbõl, és amitõl a rabló, bûnözõ hatalom a legjobban retteg, ezért is felelt az erõre erõszakkal. És mit kaptunk a kiállásért cserébe? Elhatárolódást, levandálozást, lecsõcselékezést, lehuligánozást, eköztörvényesezést még azoktól is, akikrõl azt gondoltuk, hogy számíthatunk rájuk. Elárultak minket.

Szánalmas a békés szándéknak ez az állandó nevetséges bizonygatása, az erõszaktól való irtózás folytonos hangsúlyozása szinte minden felszólaló részérõl. Gyengeség és gyávaság ez! És a hatalomnak pontosan ez az, amire szüksége van. Mit képzelnek a magyarságból fehér békegalambot csinálni akaró szónokok, milyen jövõ vár erre a világra? Ki tudott itt a környezetünkbe bármiféle érdekeinek is érvényt szerezni úgy, hogy nem mutatott fel erõt és csapott oda, ha kellett? Hát nem vesszük észre, hogy az egész világ az erõszak felé halad? Meg kell tudni magunkat védeni, mert evvel a szemlélettel maximum mártírrá lehet lenni. És ezért kell hangosan amnesztiát követelni a bebörtönzötteknek és a bujkálóknak!

De visszatérve a Kossuth térhez, ami ott folyik most, az nem forradalom, csak egy permanens tüntetés, ahol mint a kisgyerekek örülünk, hogy alkotmányos jogunk a téren fagyoskodni. Akkor lesz megint forradalom, ha újra ott lesznek a fiatalok tömegei, ha lesz erõnk, amitõl a hatalom összeroppan. És ez az erõ ott rejlik a tömegben, csak képtelen az évtizedek óta tartó hátrálás során, a félelmeibõl maga elé épített falat áttörni. Persze lehet mondani, hogy még ez a permanens tüntetés is jobb a semminél. Lehet. De akkor legalább tartsuk be a fontossági sorrendet, és ne országzászlót, új választási törvényt, meg kettõs állampolgárságot követeljünk! Kitõl követeljük, ettõl a rendszertõl? Isten ments, hogy a Szabadság teret õk alakítsák át, vagy a jövõ választási törvényét vagy a határon túli magyarok státuszát õk határozzák meg! Ezeknek majd szerét ejtjük, ha a gyõzelmet kivívtuk.

Viszont követeljük, hogy azonnal állítsanak le minden privatizációt és az arra való készülõdést, hívjuk fel a privatizálásra szánt állami tulajdont megvásárolni szándékozó tõkések figyelmét, hogy a szeptember 17-e utáni jogügyleteket automatikusan semmisnek tekintjük. És a legfontosabb, hogy a magyar föld eladhatóságának tilalmi moratóriumát határozatlan idõre hosszabbítsák meg, mert január 1-vel a zsebszerzõdésekre rákerül a dátum, és bejegyzik a földhivatalba! Továbbá követeljük, hogy a parlamenti ellenzék ezen fontos kérdésekben valljon színt, és felhívásokhoz csatlakozzon!

Könnyen mondják sokan, hogy kitartunk a téren, ha kell hát 88 napig is, mint az ukránok, vagy még tovább. Az mondja ezt, aki bármikor hazamehet vacsorázni, vagy a saját ágyába aludni, a családjával lenni, ha akar. De, aki bújkál, annak nem olyan könnyû várni. Pláne annak, aki börtönben van.

Nem attól kell félni, hogy a földindulásszerû politikai változások gazdasági krízist vagy hiperinflációt okoznak, mert azt már úgysem lehet elkerülni, de az ebbõl való kibontakozás idõtartamát növeli minden olyan perc, ami alatt ez a léket kapott, agonizáló rendszer fennáll. Ezt tartsuk szem elõtt, fütyüljük ki a gyávaságra biztatókat és vegyünk magunkon végre erõt!