Bencsik nem hozta le Budaházy válaszát a Demokratában közzétett mocskolódó írásra - megtesszük mi
2007-02-01. 13:03

Mivel az elmúlt években – nem ritkán a saját bőrömet a vásárra vivő – akcióimmal sikerült néhányszor hozzájárulnom, hogy Bencsik úr sajtótermékei „érdekes sztorikkal”, és ennek folyományaképpen zsebei „jó magyar forinttal” legyenek megtöltve, ezért mertem reménykedni benne, hogy a Demokrata dec. 21-i számában megjelent, személyemet támadó olvasói levélre írt válaszomat leközlik. De hetek óta hiába várok erre!


Az alább olvasható olvasói(?) levél a dec. 21-i Demokratában jelent meg, mivel válaszomat hetek óta nem közlik, gondoltam, elküldöm nektek.


Olvasói levél a Demokrata december 21-i számából:

„Budaházy, a „hős”

Szörnyülködve olvasom, hogy Budaházy Györgyöt bizonyos jobboldali, „radikális körökben hősként emlegetik, amióta menekül a rendőrség elől. Hogy ez miért zavar? Azért, mert tudjuk, hallottuk az elmúlt hetekben, hogy a tüntetők közül mennyien vállalták az előzetes letartóztatást és a bírósági tárgyalást, holott tudták, sok jóra nem számíthatnak ettől a rendszertől. Ő viszont elbujdokolt. Ez az én olvasatomban nem hőstett, sőt, gyávaságként értékelem, ha valaki nem vállalja tettei következményeit. Két hete aztán kis híján leestem a székről. Egy levelezőlistán üzenetet kaptam, hogy gyűjtsünk „a hős Budaházynak”. Számlaszámot is mellékeltek. Ez aztán kiverte nálam a biztosítékot. Azt hallottam, Budaházynak több vállalkozása van, állítólag kertes háza is a főváros mellett. Most pedig, miután hőssé avatták, jó szándékú, kis pénzű emberek fognak neki pár száz, pár ezer forintot átutalgatni. Néhány végletekig csalódott ember ugyanis nem gondolkozik, csak sajnál egy embert, akiről a neki szimpatikus körök azt mondják, sajnálni kell… Magam is úgy gondolom persze, hogy Gyurcsánynak mennie kell. Tisztelem azokat, akik bizonyos határokon belül mindent meg is tesznek ezért a saját eszközeikkel. (Józan keretek persze vannak!!!) De arra kérek mindenkit, gondolkozzon! És ne higgye, hogy mindig az a legjobb ember, aki a leghangosabban szidja azt, akit mi is a pokolba kívánunk.

V.F.P. Budapest”


Mivel az elmúlt években – nem ritkán a saját bőrömet a vásárra vivő – akcióimmal sikerült néhányszor hozzájárulnom, hogy Bencsik úr sajtótermékei „érdekes sztorikkal”, és ennek folyományaképpen zsebei „jó magyar forinttal” legyenek megtöltve, ezért mertem reménykedni benne, hogy a Demokrata dec. 21-i számában megjelent, személyemet támadó olvasói levélre írt válaszomat leközlik. De hetek óta hiába várok erre!

Vajon „V.F.P.” úr Budapestről tőlem való félelmében nem merte leírni a teljes nevét? Vagy V.F.P. úr nem is létezik, csak a jobboldali lejáratógépezet kreálta (ha az összeesküvés-elmélet gyártó Bencsik-aggyal közelíteném meg a kérdést, biztos ezt gondolnám)? Hát akkor hadd reagáljak felvetéseire.

* Először is történelmünk nagy hőseihez mérve még valóban méltatlan vagyok a „hős” címre, de akik valamennyire is tisztelnek, nem a mostani bujkálásom miatt teszik, tájékozódásképpen ajánlom a http://www.kuruc.info/reszletes.asp?MainID=33&HirID=7254 Internet címen olvasható ,egy másik, engem kritizáló úrnak írt válaszomat.

* Hogy ki vállalja a tetteit és ki nem? Hagy emlékeztessek rá, hogy 2002 óta majd egy tucat különböző eljárás indult ellenem politikai ügyekből kifolyólag, és volt szerencsém „vállalni” már egyet s mást. Az ilyen fejetetejére állított logika (sajnos ezt már máshol is olvastam) szerint akkor mindazoknak, akik részt vettek a hatalommal való összecsapásokban – de nem kapták el őket, és nem is keresik, mert mondjuk nincs róluk felvétel – föl kéne adni magukat és „vállalni a felelőséget”. Ugye senki nem gondolja ezt komolyam? Vagy mi van Kossuthtal, Rákóczival, Horthyval vagy éppen Rózsa Sándorral, ők is gyávák voltak? Nem gyávaság ez, csak már elegem van abból, hogy az országtönkretevő, hazaáruló bűnözők rendszerének apparatcsikjai ítélkezzenek felettem, és azon való agyalással töltsem az időmet, hogy az ugyanezen férgek által összetákolt idióta jogrendben (amit igazságos Mátyásunk egy tollvonással áthúzna úgy, ahogy van), hogy lehet hazafiságot művelni úgy, hogy az embernek ne keljen börtönbe rohadnia. Ráadásul az elmúlt években én már annyiszor borsot törtem az orruk alá, annyi folyamatban lévő ügyem van – amit most mind előhúztak –, hogy nem sok jóra számíthatok. Minek adjuk a kezükre magunkat ezeknek a gazembereknek? Őszintén megmondom, hogy már úgy utálom ezt a liberalizmusban tocsogó – az igazi eszményektől fényévekre eltávolodott – konzumidióta világot, hogy inkább harcolnék a megdöntéséért „bujdosó betyárként” akár egész életemben, minthogy részt keljen benne vegyek. Kizárólag a családomért érzett felelősségem tart vissza ettől. Akiket letartóztattak vagy eljárás alá vontak, azok se önszántukból kerültek abba a helyzetbe, többnyire nem volt más választásuk, mert begyűjtötték őket valahol, vagy mert nem volt hova menjenek.

* Pénzgyűjtés ügyében annyit, hogy a családom – szerencsére – ura a helyzetnek, és tényleg vannak sokan, akik még így is sokkal rászorultabbak a segítségre, mint mi. De az elmúlt években nem keveset költöttem saját pénzemből hazafias célokra, és nem tudom mik azok a „józan keretek” amiken belül – a levélíró szerint – Gyurcsányék ellen tenni kell, de az biztos, hogy az elmúlt évekhez képest most jelentősen „tágítani kell” ezen kereteket, és ez is pénzbe kerül. Továbbá mindig voltak olyanok, akiket – látva szűkös anyagi lehetőségeiket – hiába próbáltam lebeszélni az adakozásról, nem tudtam, mert meg kellett értenem, ők úgy érzik, hogy csak így tudnak hozzájárulni bizonyos dolgokhoz, amiket fontosnak tartanak. Ne vitassa tőlük senki el ezt a lehetőséget!

* Én sem állítom, hogy az a legjobb ember, aki a leghangosabban szidja Gyurcsányt, de hangoskodó semmittevőket inkább az ellenzéki pártok sorai között kéne keresni.

Budaházy György


Utóirat kurucnak: Ez a pénzért nyilatkozás felajánlása a Népszavának, király. Lehet, hogy utólagos lenyúlásnak hangzik, de már én is ezen gondolkodom hónapok óta (csak még nagyobb összegekben). Miért menjen el az ember ingyen a cionista banda médiumaiba, mikor azok a műsor előtt (között, után) futó reklámokból kövéren szakítanak, és gondolom a műsorvezetők se éhbérért dolgoznak? Persze, a nyilvánosság, amit biztosítanak. De ahhoz, hogy érjen valamit a nyilvánosságuk, kellenek a jó „zaftos témák”. Hát fizessenek érte!

Utóirat hazafiaknak: Tegnap éjszaka izgalmas álmom volt. Egy erődszerű épületet védtem harcostársaimmal a rendőrség erői ellen. Többször visszavertük őket, végül föladták, és elvonultak. Az egészben az volt az igazán érdekes, hogy nem a hazafias mozgalomból ismert arcok voltak mellettem, hanem a régi baráti köröm tagjai, akikkel a húszas éveimben összejártam, akikkel együtt buliztunk (neveket nem írok, mert még ki megy hozzájuk az ÁVÓ). Ez azért is elgondolkodtató, mert ők tipikus példái azoknak a magyaroknak, akik többé-kevésbé nemzeti gondolkodásúak, de a tevőlegességben nem igazán jeleskednek. De most nagyon keményen harcoltak, és találékonyan, még foglyokat is ejtettünk. Vajon mit jelent ez az álom? Lehet, hogy a jóérzésű magyarok rövidesen mégiscsak megunják ezt a tizenhat éve tartó színjátékot, és kezükbe veszik sorsuk irányítását? De szép is lenne ilyen emberekkel együtt küzdeni, szinte elérzékenyültem most írás közben. Lehet, hogy az elcsépelt MÚK mégiscsak igazi jelszóvá válik? De jó lenne! Adja isten!

Apropó hazafiak, mindenki beszerezte már a megfelelő felszereléseket? Össze van már készítve a cuccotok, hogy ha hirtelen oda kell állni, ne „csórén” (pucéran székelyül) kelljen ezt megint megtennetek?