Ez az az érzés, az a hajtóerő, amely harcos őseinket ma annyira csodált győzelmekhez segítette számtalanszor történelmünk során. Most ízelítőt kapott az országunkat dobra verő, nemzetünket elveszejteni akaró hatalom ennek az érzésnek az erejéből. Már a színpadról láttam, hogy sokatoknak sikerült felszabadítani önmagában a népünk tagjainak lelkében évtizedek óta láncra vert, ősmagyar harci szellemet, és mire elindultunk, félelmeitek leválva rólatok ott maradtak a Blaha Lujza tér aszfaltján. És pontosan ez világít rá arra, amit meg akarok értetni veletek.

A minket az úgynevezett nemzeti oldalon belül támadók kilencven százalékát a gyávaság vezérli. Egész hibás elméleteket építenek fel, és akár egy életen át tévúton bolyongva hangoztatják azt. Miközben valójában csak saját megtépázott önbecsülésüket próbálják a maguk számára helyreállítani. Mindez akkor kezd igazán kártékony lenni, mikor ezt emberek tömegei előtt teszik, ahelyett, hogy bevallanák maguknak, hogy gyávák voltak, és legközelebb – félelmeiket ők is az aszfalt porába dobva – méltóvá válnának azokhoz a hősökhöz, akikről egyébként annyira szeretnek beszélni. Mert lehetnek nekik remek gondolataik, érthetik kiválóan a gazdasági meg a társadalmi összefüggéseket, de hajítófát sem ér ez bátorság nélkül. A Jézusra hivatkozók hányszor idézik tőle a „Ha csak annyi hitetek lenne, mint egy mustármag, hegyeket tudnátok megmozdítani!” gondolatot, de nem értik igazából, mit jelent. Én ugyan inkább pogánynak (és nem istentelennek) vallom magamat – bár meg vagyok keresztelve –, de azt hiszem, kezdem kapizsgálni, hogy mire gondolhatott, és talán ti is kezditek már.

De azért a tanulságokat is le kell vonnunk. Fejlődnünk kell még a fegyelmezettség terén, jobban kéne tartanunk magunkat a megbeszélt dolgokhoz. Mozgás közben ne szakadozzon középen meg hátul el a tömeg. Ha lemaradnak, akkor futva fel kell zárkózni (aki nem bírja, eddzen rá, el kell dobni a cigit, és csinálni). A beszélgetős andalgást máskorra kell tartogatni. Még mindig hiányzott sokaknál a megfelelő védőfelszerelés! Egy egyszerű szénszűrős egészségügyi maszk, és zárt szemüveg kiváló a gáz ellen. Bár dicséretes, hogy amikor bekaptunk egy komolyabb adagot a Baross utca sarkán, akkor sem szaladt szét mindenki. Össze tudtuk magunkat szedni, és új irányba elindulni.

Mindazonáltal tegnap számtalanszor fejvesztve menekültek a felfegyverzett rohamrendőrök Józsefváros és Ferencváros utcáin, nem tudták kihasználni sem a méregdrága vízágyúikat, sem a gránátvetőiket, kudarcot vallottak a nehézkes hadigépezetükkel a gyorsan mozgó hazafiakkal szemben. Hiába volt a nagy ijesztgetés, a nagy motozás, kamerázás, az állítólagos beépített emberek, ott volt a megfelelő „felszerelés” is sokaknál, ezt is meg lehetett oldani. És ezek után is azt mondják az állandóan kételkedők, hogy kevesen voltunk? Ám legyen. Tessék! Kevesen voltunk! De én akkor megkérdezem, mi lesz, ha egyszer sokan leszünk? Mit tudnak még bevetni ennél többet, mivel fognak előállni, ha nem kétezer, hanem mondjuk ötvenezer (és ez nem nagy szám, csak gondoljunk a „békebeli” két-háromszázezres MIÉP-gyűlésekre) elszánt hazafival találják magukat szemben? Megmondom én, mi lesz! Akkor Magyarország újra szabad lesz!

U.I.: A hosszú rendezvény kritikájával én is egyetértek. Elég egy zenekar, és egy max két órás műsor. Majd legközelebb. Azért így se volt rossz napunk.