Spielberg Soá Alapítványa több mint 50 ezer videóra vett „tanúvallomást” őriz, ezekből szoktak válogatni a dokumentumfilmjeiket készítő holokauszt-iparosok (természetesen úgy, hogy csak azt vágják bele, ami tökéletesen illeszkedik a mítosz hivatalos változatába). Azonban kell hogy legyen néhány zsidó az 50 ezerből, aki érinti az igazságot is a táborélet kapcsán, gondolta néhány igazságkereső szakember – ennek az eredménye az alábbi összeállítás.
Az első megszólaló arról beszél, hogy Auschwitzban zenekart alapítottak a foglyok, amely hétvégeken fellépett; a másodikként szót kapó hölgy arról, hogy ugyanott színházi darabokat adtak elő, ő például napokig kottát másolt (és nem éppen halálra dolgozta magát, vagy a gázkamrában haldoklott), amit jó kikapcsolódásnak nevez.
Buchenwaldban könyvtár állt a táborlakók rendelkezésére, újságokat olvasgathattak, vonósnégyes játszott a barakkokban, még mozit is építettek, ahol esténként filmeket néztek a táborlakók. Volt pénzük is, amiből a kantinban vásárolgattak (még sör is kapható volt), vagy bélyeget vettek belőle, hogy levelet, esetleg képeslapot küldjenek haza. Később pénz helyett kuponokat használtak – ezt a munkájukért kapták fizetés gyanánt(!).
Monowitzban focicsapatuk is volt, hétvégenként meccseket játszottak (ráadásul közvetlenül az állítólagos gázkamrák mellett), az egyik öreg nevetgélve meséli, hogy egy alkalommal az SS-vezetők is beálltak a csapatokba játszani.
Később egy nő arról mesél, hogyan festett rajzfilmfigurákat az auschwitzi gyermekbarakk falára, miután ehhez megfelelő festéket kapott (annak ellenére volt ilyen, hogy, mint tudjuk, a gyermekeket azonnal a gázba küldték, mert nem tudtak dolgozni...), sőt még színdarabot is betanítottak a kis zsidóknak.
A végén pedig egy családi képet mutat a hölgy, közölve, hogy a rajta lévő 18 fő mind túlélő...
 |
Most akkor ez is holokausztrelativizálás, netán -tagadás? Zuroff megkeresi, és bíróság elé állíttatja őket is?
Kapcsolódó:
