– Minden reggel ide jött kávézni, többet már nem iszik – csóválták szomorúan a fejüket többen a gyászmenetből. – Miért hagytál itt minket, apukám, olyan jó ember voltál? – tört ki időről időre zokogásban a vajda egyik lánya.

A kánikula ellenére a főút mentén falusiak tolongtak a jó kilátást adó padokért, másról sem lehetett hallani napok óta, mint a temetésről – magyarázták. Sokan már délelőtt kimentek árnyékos helyet foglalni, mások ismerőseik temetőhöz közeli kertjébe kéredzkedtek be, hogy a sövényen keresztül lessék meg a giccses, hivalkodó búcsúztatót.

– Reggel nyolctól óránként zúgtak a harangok, ilyen még nem volt – hitetlenkedett egy enyingi.
Délutánra autók lepték el a falut, és jó harminc rendőr vigyázott a rendre, több utat is lezártak a menet miatt. A hintó lépésben haladva ért a temetőhöz, a család "zokogását" és a 100 tagú cigányzenekar nótáját még a "szomszéd faluban is hallották" - írja a Blikk.

A kripta egy hét alatt épült, aranylovas címerrel díszítették a márványt. A bulvárlap szerint luxuskörülményeket teremtettek ott, ékszereket vittek halottuknak, és az áramot is bevezették a tévének, mert az elhunyt szerette nézni a műsorokat.

Mielőtt végső nyugalomba helyezték volna a vajdát, a család több mint egy órán át még a koporsót sem engedte becsukni, sőt többször ki is nyittatták azt. A fajtájukra jellemző teátrális jajveszékelés közepette még utoljára simogatták, csókolgatták a bebalzsamozott testet. – Barátom voltál, engedd meg, hogy dallal búcsúzzak tőled, Isten veled – búcsúzott Koós János, és elénekelte Rafael kedvenc dalát. Közben megérkezett Gáspár "Győzike" (39) is Bea "asszony" (39) kíséretével.

Ők is lerótták kegyeletüket. Majd kézről kézre járt a mikrofon, a családban mindenki énekelni akart a vajdának. Több mint egy óra után fiai vállukra vették a koporsót, és a virágkoszorúk sora között, vörös szőnyegen vitték a kriptába, amely előtt hosszú sorokban gyűrűzött a gyászoló tömeg, hogy leróják kegyele­tüket.

(Blikk nyomán)