Évente 4 milliárd forinttal rövidíti meg az adófizetőket az illegális fakitermelés, az ökológiai károkról nem is beszélve.

Festékszóró spray-k helyett a gyufa a menő Ózdon és környékén, ahol nem a grafiti terén megmutatkozó kreativitás a vagányság mércéje, hanem a gyújtogatásban elért eredmények a várost övező erdőkben. Már ahol ezekből valami még megmaradt, azt követően, hogy a rendszerváltással megugró munkanélküliség és az elharapódzó szegénység következtében az esőerdők irtását idéző méreteket öltött a települést övező fás területek kipusztítása.

„Akad olyan erdősítés, amelyet az elmúlt időszakban több alkalommal is felgyújtottak” - ad számot az állapotokról Kovácsevics Pál, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságának (MGSZHEI) szakmai tanácsadója. Szerinte a tüzek gyakorta a fatolvajok lelkén száradnak, akik így próbálják eltüntetni áldásosnak cseppet sem mondható tevékenységük nyomait, vagy bosszút állni a tulajdonosi-rendőri „zaklatásért”.

Az erdők 40 százaléka privát

A rendszerváltás előtt szervezettebben őrizték az állami erdőket, ám a kárpótlással 40 százalékuk magántulajdonba ment át. Az erdőgazdálkodás nehezen indult be - olyannyira, hogy a sok idős, külföldre szakadt, az érdeklődés minimális jelét sem mutató tulajdonos miatt manapság több tízezer hektáron nincs nyilvántartott erdőgazdálkodó.

„Így egyesekben kialakulhatott egy olyan képzet, hogy a faállomány szabad préda” - véli Kovácsevics Pál. Az erdők fáinak tiltott tizedeléséből tavaly keletkezett kárt - az újraerdősítés költségeivel együtt - 4 milliárd forintra taksálja az MGSZHEI, ennek dacára az illegális fakitermelés legfeljebb olyankor éri el az ingerküszöböt, amikor emberhalállal jár (néhány hete egy természetvédelmi őr fegyveréből ért halálos lövés egy fatolvajt).

A 2006-ban mintegy 800 hektárral elbánó pusztítás negyede falopás; a konkrét esetek szereplői általában kifejezetten rossz szociális helyzetű emberek. Ők leginkább szálanként, jellemzően saját használatra viszik el a fát, de tevékenységük egyre gyakrabban ölt feketekereskedelmi jelleget.

A szervezett fakitermelés a fő gond

Nem elsősorban az ilyen „kisipari” falopás okoz azonban igazi főfájást az erdészeti ágazatnak, hanem a szervezett, engedély nélküli fakitermelések, amelyek tavaly 600 hektárnyi erdőnek okozták a vesztét. Különösen az utóbbi esztendőkben harapódzott el a profitcélú illegális fakivágás: ahogy nőttek a faanyag- és energiaárak, úgy kezdett mind rentábilisabbá, egyúttal szervezettebbé válni ez a fajta tevékenység.

Ráadásul ez év elejéig az erdészeti hatóság és a rendőrség sem talált biztos fogást a „vállalkozókon”, így például 2006-ban háromszor annyi fának kelt lába, mint egy évvel korábban. Jelenleg azonban már nem csupán tízezres nagyságrendű bírságra számíthat az, akit lefülelnek: ha nem tudja igazolni a szállított faanyag eredetét, akár milliós büntetéssel is sújtható. Mi több, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést is kockáztat, miután a törvénytelen fakivágás környezetkárosítás, vagyis bűncselekmény.

A tettenérés persze nem egyszerű, a szervezett bandák pedig nem ismernek lehetetlent. Időnként az engedéllyel kivágott, s az erdőben tárolt fahalmokat dézsmálják meg, de a „végrehajtó brigádok” simán nekiesnek a százéves tölgyesnek is. Míg a „tőkeerős vállalkozói réteg” korszerű munkagépeket és szállítójárműveket is bevet, a fatolvajok csacsifogatot vagy preparált Zsigulikat használnak. A pár óra alatt kivágott kupac - ami nagyjából egy köbméter - 12-17 ezer forintért cserél gazdát, miközben a szakszerűen vágott és fűrészanyagként értékesített faanyag hasonló mennyiségéért százezres nagyságrendet is megadnak.

(FN)