Lényeg, hogy rászántam az időt, és nem csak a Parászka által "kifogásolt" részeket hallgattam meg az interjúból, hanem megnéztem egyben az egészet. Wahorn Andrással bizonyára sok dolgot látunk teljesen másképp – ez egyébként nem mindig baj – de a lehető legjobb szándékkal ajánlom mindenkinek ezt a kicsit több mint egy órás beszélgetést. Persze nem Gulyás, hanem kizárólag Wahorn miatt. Számos olyan dologra rávilágít ugyanis, amelyekre ilyen különös perspektívából nagyon ritkán szoktak, s amely történeti szempontból is hiánypótló, főleg azoknak, akiket jobban érdekel a kora, illetőleg a késő Kádár-korszak, azon belül is annak társadalmi-politikai vetületei.

Ami most bennünket közelebbről érdekel, az a cigányok helyzete, amely miatt Parászka is kiakadt (plusz-mínusz "szexizmus", de erről majd csak pár szóban a végén). Az interjú során szóba kerül ugyanis a cigánykérdés, amellyel kapcsolatban Wahorn András még számomra is meglepő őszinteséggel mondja el azt, amit 99%-ban én is gondolok, s amit igazából minden olyan ember gondol, aki látott valaha élőben cigányokat, s akiben maradt még némi életösztön. Egyébként pontosan utóbbira helyezi ki Wahorn a mondanivalóját – nagyon helyesen. S amikor ez a szerencsétlen Gulyás Márton a régi jó recept szerint előhúzza a rasszista kártyát, Wahorn pontosan ugyanazt mondja, amit ilyen esetben mindig kellene, mégis ő az első, akitől ezt hallom: "Ha ez rasszizmus, vállalom!"

Aztán persze mindezt olyan információkkal és adalékokkal támasztja alá, amit én maximálisan értek, Gulyás viszont itt szűnt meg annak a jól felkészült riporternek lenni, amilyennek sokan istenítik. Szemmel láthatóan nem tudja követni Wahorn gondolatmenetét, pedig az tiszta, érthető, persze csak azoknak, akiknek a "néplélek", vagy a "népi karakter" mint létező fogalom mond valamit. Gulyás persze ezeket nem ismeri, és leragad annál, hogy az indiánok jellemrajzát "fehér telepesek" készítették, ezért látjuk őket olyannak, amilyennek. Pedig amit Wahorn András a magyar-cigány együttélésről mond, nagyon is érdekes, főleg azért, mert ebből a vetületből még radikális jobboldali körökben is ritkán vizsgálódnak. Persze, eljutunk addig, hogy ez így nem mehet tovább, erősíteni kell a közbiztonságot, arányos büntetéseket kiszabni stb-stb., de megfeledkezünk arról, hogy a cigányság túlnyomó többsége lényegében teljesen más dimenzióban létezik mint mi. S miért? Azért, mert ilyenek. Egy arra alkalmas és egy sokkal értelmesebb riporterrel ezt a gondolatmenetet még jóval tovább, még érdekesebb vizekre lehetett volna terelni, de Gulyás a saját korlátai miatt erre teljesen alkalmatlan volt – legnagyobb sajnálatomra. Pedig manapság az ilyen beszélgetésekre lenne szükség szerte Európában a hígfos tartalmú, politikailag korrekt anyagok helyett, amelyektől lassan a szó szoros értelmében elhányom magam.

Valószínűleg Parászka pontosan ezért hisztizett, ha nem vesszük számításba a másik problémáját, ami vélhetően a lelkét nyomja. Wahorn eszmefuttatása ugyanis olyan szinten dönti romba a maga köré felépített hazug, politikailag korrekt mézes-mázos világát, hogy régi jó SZDSZ-es módszerrel muszáj volt a "gaz elkövető" távozását követelnie. Mert hát mit is tesz ilyenkor egy "büszke, liberális européer"? Ahelyett, hogy vitába szállna a neki nem tetsző véleménnyel, ráolvas pár "varázsszót", majd elkezd rikoltozni, hogy az ilyen embert még a társadalomból is ki kellene rekeszteni. Parászka az "elfogadást" és a "toleranciát" annyira csúcsra járatja, hogy elborult aggyal, dühében még azt is bevallja, hogyha valaki az ő műsorában tenne ilyet, azt lekeverné és hazaküldené. "Remek" szakember lehet az ilyen. (Gulyás ezek szerint egy fokkal azért még mindig jobb, mert minden ellenérzése ellenére hagyta végigmondani Wahorn gondolatmenetét.)

Belemehetnénk aztán abba is, hogy Parászka még szakmai szempontból is sorra téved. A "rasszizmus" ugyanis nem lehet sem illegitim, irracionális pedig végképp nem. S mégpedig pontosan azért, amit Wahorn András is mondott. Olyan mélyen az emberbe kódolt dolgok ezek, amelyek messze túlmutatnak mindenféle aktuálpolitikán, s amelyeket el lehet ugyan nyomni időlegesen, de teljességgel még a "legtoleránsabb" világkormánynak sem sikerülne soha. Ez a kiindulópont, az origó, ahonnan aztán el lehet indulni, ki, hogy viszonyul például ahhoz, ha hirtelen közelít felé egy cigány (erről szó van az interjúban is, szintén rendkívül tanulságos rész) stb-stb. Ez már hozzáállás, (kulturális neveltetés) és sok más egyéb tényező kérdése. Ilyetén nem Parászka Boróka az "elfogadó" és a "toleráns", hanem épp ellenkezőleg. Az ő és a hozzá hasonlók mentalitása az, amely nem csak az értelmes beszélgetéseket, de a potenciális megoldásokat is elszabotálja, magyarul pontosan ő az, akinek el kell lenne sürgősen takarodnia.

A "szexista" részekről meg csak annyit, hogy egészséges önértékeléssel rendelkező nőt az ilyesmi beszéd nem háborít fel. Persze, nyilván nem mindegyikük szereti, ha abban a stílusban szólítják le őket, ahogyan azt Wahorn idézte, s ez maximálisan érthető is, de azért ezen tüzetesebben kiakadni eléggé nevetséges volt Parászka részéről. "Nőtársait" tehát nem kell semmi alól felszabadítania, hiszen akinek az ilyen udvarlási módszerek nem jönnek be, az pattintja az illetőt, akinek meg igen, annak meg sok boldogságot kívánok. Egyébként, ha ennyire önérzetes lenne a nők nagy része, ahogyan azt Parászka megálmodja, akkor nem értem, miért látom egyre többször a legnagyobb tahókat a legjobb nőkkel. De ez a kérdés már bőven messzebbre vezet...

Egy szó mint száz, sajnálatos, hogy nem lát napvilágot több olyan formabontó vélemény, mint amilyen Wahorn Andrásé, de még sajnálatosabb, hogy aki ki meri mondani a saját "politikailag nem korrekt" véleményét, annak azonnal nekiesnek azok, akik a legtoleránsabbnak vallják magukat. Egyszer úgy megnézném, hogyan reagálnának, ha őket rabolnák ki minden nap.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Kapcsolódó: Alföldi Róbert profán passiója - és Parászka Boróka