- A Hajdú-Bihar megyei Szerep településen élek idős, beteg szüleimmel. Édesapám 80 éves, egy munkában megfáradt, talpig becsületes ember. Édesanyám rokkant, aki csak két mankóval tud közlekedni, de még így is igyekszik a családját ellátni. Velük élek, hogy segítsem a mindennapjaikat, mert egyedül sajnos már nem boldogulnának. Ráadásul itt vannak a szomszédok is - ismerteti a helyzetet.

- A házunkat öt cigány család portája veszi körül, bennük több börtönviselt elemmel és jogcím nélküli lakáshasználóval. Néhány éve az egyik család ránk támadt a házunk előtt az utcán. Hátulról leütöttek, eszméletlenül a földön fekve hatan megrugdostak. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem haltam bele a bántalmazásba. A segítségemre siető rokkant édesanyámat is bántalmazták - folytatja.

Csak később derült ki, hogy édesanyjának ennek következtében a csípőprotézise elmozdult, cserére van szükség. Jelenleg két mankóval is alig bír járni, várja a műtétet, ami egy igen komoly beavatkozás. Mindezek után a támadók aljas módon még azt hazudják mindenkinek, hogy őket bántalmazták, és úgy sérült meg.

- Az elkövetők egy percet sem voltak letartóztatásban, mindvégig otthon lehettek. A közvetlen szomszédunkban, pár méterre a házunktól. Az ügyben született ítélet csak egy kis felfüggesztett volt. Addig, amíg a hatálya tartott, talán egy kicsit jobb volt a helyzet, de nemrég járt le a felfüggesztés, és máris ott folytatódik minden, ahol abbahagyták. A mai napig azt terjesztik a településen, hogy én támadtam rájuk, ők csak védekeztek. A jogerős bírósági ítélet ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, amelyet a térfigyelő kamerák felvételei is alátámasztanak - meséli a részleteket.

Ami még felháborítóbb, az évek során hiába tettek számtalan bejelentést a folyamatos fenyegetésekről, a rendőrség rendre bűncselekmény hiányában megszüntette azokat. A nyomozás során szintén felhívták a figyelmet az évek óta tartó fenyegetéssorozatra, mikor az elmarasztalás hiánya végül tettlegességhez vezetett.

- A bántalmazás után többször is kéréssel fordultunk a polgármesterhez, a jegyzőhöz és a képviselő-testülethez, hogy az elkövetők esetében mondják fel a szomszédunkban található önkormányzati ingatlan bérleti szerződését, ugyanis az összeverésünk erre alapos indokot szolgáltat - érvel helytállóan.

Sajnos az illetékesek nem gondolták úgy, hogy intézkedés szükséges. A jogerős elmarasztaló ítélet után ismételten beadvánnyal éltek az ügyben, amire még csak választ sem kaptak!

- A napokban is agresszíven el akartak üldözni a településről, immár sokadjára! Ha tehetnénk, már régen elköltöztünk volna, de sajnos itt az ingatlanok értéke irreálisan alacsony, teljesen elértéktelenedtek a házak a helyi viszonyok miatt, semmilyen kereslet nincsen. A polgármester, a képviselő-testület, a jegyző nem segít, nem akarnak szavazatokat veszíteni. A rendőrség, az ügyészség, a bíróság szinte érinthetetlenként kezeli őket. Egyébként sem félnek a börtöntől, az számukra egyáltalán nem elrettentő dolog. Megkerestük már az országgyűlési képviselőnket is, de semmi. A Kormányhivatal, Járási Hivatal sem fogékony a problémánkra - osztja meg velünk további megpróbáltatásait.

Az egyik fenyegetés: „Megöllek! A temetőbe fogsz rakódni, öcsém!“

- Még ők hívják ránk rendszeresen a rendőrséget, amikor nekünk lenne okunk rá, akár naponta többször is. Nem tudjuk élni az életünket, mert a hazugságaik miatt folyton a kiérkező járőrnek kell magyarázkodnunk. Az adófizetők meg fizethetik a felesleges kiszállás költségeit. Pedig ők halmoznak fel és égetnek rendszeresen hulladékot, ők hagyják szanaszét a népes család után a vizeletet, az ürüléket és öntik ki a szennyvizet a kertben, amire tucatjával jönnek a patkányok, valamint engedik felügyelet nélkül közterületre az oltatlan kutyáikat.

Nemrég épp a munkáját végző postást támadta meg egy ilyen eb. Sikerült felvételt készíteni az esetről, ami alapján, mint illetékes hatóság, kértük a jegyző intézkedését. Ez épp egy kisebb testű kutya volt, de a településen harci kutyákkal is általános az ilyesmi, így szerettük volna megelőzni a tragédiát, mivel több nagy port kavart kutyatámadásos eset is történt az országban mostanában. Sajnos a helyi polgármester és az aljegyző nem a hatékony intézkedést tartja fontosnak, hanem azt, hogy kiadja a rájuk szavazó népes családoknak a bejelentő személyét, ezzel is a feszültséget szítva. Ilyenkor aztán megindul a bosszú - így folytatódik a történet.

Természetesen a szokásos módszerhez nyúltak a nevezett cigányok. Jön a rasszistavád, az életveszélyes fenyegetés és a gyerekekkel takarózás. Egymást túllicitálva találnak ki megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb hazugságokat, és ezeket mindenhol terjesztik. Kezdve azzal, hogy bejárnak a házukba, amíg nincsenek otthon, azon keresztül, hogy megmérgezik a kutyájukat, egészen odáig, hogy a gyerekeiket fegyverrel fenyegetik. Folyamatosan olyan dolgokkal vádolják meg őket, amiket ők szoktak elkövetni. Bizonyíték persze nincsen. Sajnos erre vevő a lakosság, főleg a nem túl iskolázott cigány családok, de sok magyarban is sikerült már elültetni a kételyt, általában azokban, akik nem vették a fáradságot, hogy személyesen megismerjék a helyzetet. Vagy csak egyszerűen félnek állást foglalni, nehogy a mi sorsunkra jussanak.

- Ha a bántalmazásunk után lett volna némi közfelháborodás a településen, akkor talán mára már nem folytatódna a terrorizálásunk! De mivel teljes a közöny, sőt az övéik kifejezetten azt harsogták, hogy megérdemeltük, így napról napra csak rosszabb a helyzet. Mostanra teljesen kiközösítettek bennünket! Már az utcára se mehetünk ki, nem járhatunk boltba, orvoshoz, mert megígérték, hogy ha kitesszük a lábunkat az ingatlanunkról, azonnal elvágják a torkunkat! Nem dolgoznak, egész nap az utcán járkálnak, minket figyelnek. Hogy miből élnek, számomra rejtély. Van pénz házra, kocsira, tetőtől talpig márkás ruhára még a legkisebbeknek is, mindenkinek drága okostelefonra, ékszerekre, alkoholra, drogra. Részegen bömböltetik a zenét, aztán ha úgy van kedvük, a családunkat zaklatják, fenyegetőznek. A kertben gyúrnak, meg bokszolnak, készülnek a leszámolásra. Néhány hete, kutyasétáltatás közben a házunk mellett, az aljnövényzetbe rejtve találtam egy jókora konyhakést és egy kalapácsot.

Az előzmények ismeretében azonnal arra gondoltam, hogy ezt fegyverként akarják felhasználni ellenünk - zárja gondolatait, de egészen biztosak lehetünk benne, hogy a történet nem ért véget, és abban is bízunk, hogy így, hogy portálunkon nagyobb publicitást kapott a dolog, lesz kézzelfogható előrelépés... Mindenesetre mi minden ilyenről be fogunk számolni!

Lantos János - Kuruc.info