Tarka "értelmiség", helyesírás: két durva hiba a fő transzparensükön - frissítve
2008-10-06. 12:40

Vessünk egy pillantást a tegnapi “tarka” menet fő transzparensére:

(ha valakinek a kép eredetije kell – pl. Photoshop-os stb. utófeldolgozásra –, ITT & ITT megtalálja.)

Nos, ezen az iskolázottabb, műveltebb emberek azonnal kiszúrnak két oltári nagy hibát. Igen, helyesen mindez a következőképp szólt volna: “Erőszak- és kirekesztésmentes Magyarországot!” Azaz: hiányzik a kötőjel az első szó után, hisz azt a “mentes” szóval kéne egybeírni, ha nem lenne ott a “kirekesztés”. Aztán ez utóbbi szót is  “természetesen”  különírták a “mentes” szótól, hogy még nagyobb legyen a blama.

A “nagy” “értelmiségünk” jórészt humán végzettségű: filoszok, “írástudók”, a médiában dolgozók, így jó részük vélhetően magyar szakra járt az egyetemen. Ez bizony nem látszik: azt már nem tudják, hogy ezt a jelmondatot nem így írják a magyar helyesírás jelenleg érvényes szabályai szerint.

Jellemzi a szakmai felkészültségüket, hogy hosszú évek legnagyobb balliberális, fajvédő felvonulásán egy olyan fő transzparenssel azonosulnak, amelyen két ilyen ordító hiba van. Ha én lettem volna ott, mint ballib megmondóember vagy akár csak egyszerű, mezei szimpatizáns, azonnal szóltam volna a rendezőknek, hogy sürgősen tüntessék el a transzparenst, és vonuljunk nélküle, mert ezzel (is) az egész mozgalmat lejáratják. Esetleg pillanatok alatt szerváltam volna valahonnan egy jó vastag fekete filcet, hogy legalább az első hibát korrigálhassam. Nem, egyetlen egy ilyen nem volt. Ez a mi “humán” “értelmiségünk”. Ennyit “tudnak”, ekkora a szakmai “felkészültségük”, ennyire szabad komolyan vennünk őket, hinni az "érveiknek".

Kuruc.info – Arppi S.

Frissítés: Seszták Ágnesnek az ügyről szintén szót ejtő cikke következik a mai (okt. 6.; azaz jóval a mi cikkünk megjelenése utáni) Magyar Nemzetből (első fele szkennelve, képként; második fele rendes szövegként):

"(Antall József nem mehet magánemberként Horthy újratemetésére – sikoltotta anno a sajtó -, mert olyan nincs! Hát, mégis van.)

Ha leszámítjuk az In-Kal-osokat, a töméntelen mennyiségű rendőrt, Gyurcsány testőreit meg a titokban odarendelt besúgókat, ügynököket és provokátorokat, akkor nem néhány ezren voltak, hanem még annál is kevesebben.

Nem kell messzire visszalapozni, hogy emlékezzünk, mindenfajta utcai megmozdulás, tüntetés, tiltakozás egy szög a demokrácia koporsójába, szólt a baloldali verdikt. Aztán Gyurcsány Ferenc rákapott az utcai vonulások ízére. Kormányzás, cselekvés helyett, az ország problémáinak orvoslása helyett duma, duma, propaganda, vonulás és beszédek. Beindultak! Ürügy mindig akad: az erősödő fasisztaveszély, a náciveszély, a cigány- és idegenellenesség. Van itt veszély bőven, és ha nincs, majd lesz. Össze kell rántani az antifasisztákat, a homoszexuálisokat, a cigányokat és vonulni kell, tiltakozni. Mindezt olyan módon, a többségi magyarokkal szemben, hogy előbb-utóbb a legtarkább birkát is kihozzák a sodrából. És ne tagadjuk, minden türelem véget ér egyszer. A mi toleranciabajnokaink úgy pózolnak a tolerancia mellett, hogy vagy nem ismerik a szó jelentését, vagy igen, s akkor annál rosszabb. Türelem és elfogadás, amivel a vonulók nem rendelkeznek. Túlfűtött, agresszív szónokaik pogromoznak, náciznak, becsmérlik és ócsárolják a magyar nemzet többségét. Aztán boldogok, amikor azok felgyújtanak egy kukát, vagy felborogatják az autókat. Mert minden türelem véget ér egyszer, de valljuk be, a hétvégi tüntetés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Se pofon, se kukaborogatás, se disznóvér, csak egy kókadt vizes vászon, csapnivaló helyesírással. Hja, aki magyar tarkának áll!"