"Roma holokauszt kárpótlási csalás - hamarosan nyílnak a börtönkapuk
RomNet, 2008. október 17.
Több tucatnyi roma vezető, kisebbségi önkormányzati képviselő kerülhet börtönbe az Osztrák Megbékélési Alap által folyósított roma holokauszt kárpótlási csalások ügyében. A fél országban zajló nyomozás során több mint száz gyanúsított ellen már vádat emeltek, első fokú ítéletek születtek, félévnyi előzetes letartóztatások, ügyészségi, parlamenti vizsgálóbizottságok meghallgatása után még ma sem tudni, hogy ki állt szervezett csalások mögött, amelyben több száz millió forint tűnt el. Hidvégi-B. Attila ennek próbált utánanézni. (RomNet)
Az Osztrák Megbékélési Alap 2000. december 20-án kezdte meg tevékenységét azzal a feladattal, hogy azon kényszermunkásokat kárpótolja, akiket a második világháború idején Ausztriában dolgoztattak a nácik. A pénzt az osztrák szövetségi állam, a tartományok és a gazdaság adták össze. Az Osztrák Megbékélési Alap, az osztrák kárpótlási törvény előírásainak megfelelően kárpótlásban részesítette volna mindazon személyeket és azok örököseit, akik a nemzetiszocialista rendszer áldozataként Ausztria területén kényszer- vagy rabszolgamunkát végeztek. Az igénylőknek a jogosultságot korabeli vagy később keletkezett dokumentumokkal, illetve végső esetben tanuk által aláírt nyilatkozattal kellett igazolni.
2002. december végéig 91 281 volt kényszermunkásnak 231,4 millió eurót fizettek ki. 12 ezer 213 esetben fizettek a világ minden tájáról érkezett egyedi igényekre, míg a fennmaradó részt a közép- és kelet-európai szervezetek útján bonyolították le. Ilyen úton fizettek Ukrajnában, Lengyelországban, Csehországban, Oroszországban, Fehéroroszországban és Magyarországon: a legtöbb - 34 ezer 58 - igényt a lengyel partnerszervezet útján teljesített az osztrák alap. A legkevesebbet, 1.660-at Magyarországon. A náci időkben Ausztriában foglalkoztatott kényszermunkások közül több mint 40 ezer a mezőgazdaságban, több mint 47 ezer az iparban dolgozott, s közel négyezer ember végzett rabszolgamunkát a koncentrációs táborokban. Az utóbbiak 7630,65 euró, az ipari munkások 2543,55 euró, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak 1453,46 euró kárpótlásban részesülnek fejenként.
Az osztrák kormány Magyarországról mintegy 2000 igénylőre számított, azonban a kárpótlást körülbelül 10.000 ember kérte. Az igénylések nagy száma gyanút keltett, és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvánnyal (MAZSÖK) 2003-ban felfüggesztette a kifizetéseket. Miután újra meghirdették a kárpótlást, az igénylők száma nem csökkent, így mintegy 2000 zsidó származású áldozattal együtt 7200-7300 személy kapott összesen kárpótlást. Átlagosan fejenként egymillió forintot.
2003 szeptemberében Vas megyében megindult az első büntetőeljárás a roma kárpótlási ügyben. Idős, gyakran egyedül élő romákat használtak ki, de előfordult, hogy hajléktalanoknak 8.000 és 40.000 forint közötti összegeket ígérve jutottak hozzá a gyakran több százezer forintnyi kárpótláshoz. A leggyakoribb az volt, hogy a tettesek egymásnak tanúskodva fiktív adattartalmú nyomtatványokat töltöttek ki, így próbáltak meg pénzhez jutni. Mivel 1.500-7.500 eurót kapott az a roma származású személy, akit a második világháború idején ausztriai munkatáborba hurcoltak, vagy ott született, előfordult, hogy egymásnak tanúskodva, a kisebbségi önkormányzatok által lepecsételt tanúbizonylattal nyújtották be az igényt. A második körben, már csak az önkormányzati ellenjegyzéssel ellátott formanyomtatványokat fogadták be. Ez sokszor iparszerűen működött, üres papírokat pecsételtek, írtak alá egymásnak.
2004. február 11-én Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke önálló bizottság felállítását kezdeményezte, mert bebizonyosodott, a roma holokauszt túlélőinek járó kárpótlás kifizetése kapcsán egyesek a romák jóindulatával visszaélve jogosulatlanul jutottak nagyobb összegekhez. A bizottság három hónappal később beszüntette a munkát, mert úgy látta, ebben a témában nincs mit tennie.
Kolompár Orbán akkor úgy fogalmazott, a Miniszterelnöki Hivatal roma ügyi politikai államtitkára a Magyarországi Zsidó Örökség közalapítvánnyal együtt koordinálja ezt a témát. A testület korábbi ülésén azt akarta megtudni a kárpótlást koordináló MAZSÖK képviselőjétől, miként fordulhatott elő, hogy egyesek a közalapítványra hivatkozva károsítottak meg idős roma embereket, illetve ki és milyen alapon jelölte ki a kárpótlási igények hitelesítésére jogosult cigány kisebbségi önkormányzatokat.
A holokauszt roma áldozatainak kárpótlásával foglalkozó Országgyűlési vizsgálóbizottságot 2003 decemberében hozták létre. A nyolctagú bizottságba három-három tagot az MSZP és a Fidesz, egy-egy tagot pedig az SZDSZ és az MDF képviselőcsoportja delegált. A testületet létrehozó országgyűlési határozat 24 kérdés megválaszolását adta feladatul, például, hogy vizsgálják meg, hány személy nyújtotta be kárpótlási igényét és hány igénylőt elégítettek ki, mely roma szervezeteket terheli felelősség az átláthatatlan és kezelhetetlen magyarországi roma kárpótlásért, és alkalmas-e a kárpótlási rendszer az erkölcsi elégtétel megadására.
A parlamenti bizottság meghallgatta Polt Péter akkori legfőbb ügyészt is. A Mazsök nem volt jogosult a kérelmek elbírálására, ellenőrzésére, az előkészítésben vett részt, és a kifizetéseket bonyolította le az államközi megállapodás alapján - hangsúlyozta Zoltai Gusztáv, a szervezet társelnöke a bizottság előtt, hozzátéve, a Mazsök csupán felterjesztette a kérelmeket, majd az osztrák döntés alapján értesítette a kérelmezőket, és megkezdte a kifizetést.
A Mazsök összesen 16.445 kérelmet továbbított az Osztrák Megbékélési Alaphoz, ezek közül Ausztriában 8.800-at fogadtak el jogosnak, 37 millió euró összegben. Kétezer jogosnak ítélt igény egykori zsidó kényszermunkásokra vonatkozott, a többi romákra.
Zoltai Gusztáv megerősítette, hogy a rendőrség kérte tőlük a kárpótlással kapcsolatos teljes adatbázist, a kérést azonban megtagadta. Ezután az adatvédelmi biztoshoz fordultak, aki úgy foglalt állást: csak konkrét ügyekben, esetekben adhatnak ki neveket. Elmondta, hogy a zsidóságot illetően egyetlen esetben sem történt meg, hogy hamis igazolást adtak volna ki, ilyen ügyben megkeresést nem kaptak.
Teleki Lászlót, akkori romaügyi államtitkárt azzal vádolták, ő maga jelölte ki a hitelesítésre jogosult félszáznyi kisebbségi önkormányzatot. "Teleki László szervezetének képviselői is a vádlottak padjára kerülhetnek" - ezzel, és ehhez hasonló címmel jelentek meg hírek a sajtóban. A romaügyi államtitkár közleményben úgy reagált: "amikor a vártnál nagyobb számban érkeztek be igények, a MAZSÖK segítséget, javaslatot kért az akkori Romaügyi Hivataltól, az országban jól működő helyi cigány kisebbségi önkormányzatokról annak érdekében, hogy a kárpótlásra jogosultakhoz megfelelő információk eljuthassanak. A hivatal egy akkori munkatársa jó szándékkal, de felettesei tudta és hozzájárulása nélkül készített egy listát a jól működő helyi cigány kisebbségi önkormányzatokról, melyet eljuttatott a MAZSÖK-nek.
Miután Teleki László államtitkár tudomást szerzett arról, hogy a listán szereplő önkormányzatokat hitelesítésre szeretnék felkérni, kérte a MAZSÖK-öt, közvetlenül egyeztessen valamennyi helyi cigány kisebbségi önkormányzattal". Ez volt a hivatalos reagálás a vádakra.
A parlamenti bizottság meghallgatta az államtitkárt is, mert az államtitkár felügyelete alatt működött a MeH Romaügyi Hivatala, amelyet Berki Judit vezetett. Teleki László, a bizottság ülésén elmondta: egy 2004. február 16-án készített feljegyzésben Forgács István, a romügyi hivatal e témával foglalkozó kijelölt köztisztviselője jelezte, hogy a Mazsök listát kért cigány kisebbségi önkormányzatokról, amelyek kiszolgálhatnák az igénylőket. Mint akkor hangsúlyozta, nem adott engedélyt az ötven kisebbségi önkormányzatot tartalmazó lista kiadására, de "tájékoztatás jelleggel valószínű, hogy egy ilyen kiment".
Forgács István, a hivatal volt osztályvezetője viszont azt mondta, a Miniszterelnöki Hivatal Romaügyi Hivatala által készített listán olyan cigány kisebbségi önkormányzatok szerepeltek, amelyek segítséget nyújthattak a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak az Osztrák Megbékélési Alap által folyósított holokauszt-kárpótlás ügyében.
A lista "arra vonatkozott, hogy melyek azok a cigány kisebbségi önkormányzatok, amelyek alkalmasak arra, hogy a Mazsök megkeresése alapján segítsék munkáját" - fogalmazott. Megjegyezte, a listán szereplő önkormányzatok megyeszékhelyeken és nagyobb városokban voltak. Forgács István a bizottság előtt kijelentette: "az ötven cigány kisebbségi önkormányzatra vonatkozó listát én készítettem el, és ez Teleki államtitkár úrral történt egyeztetés után került át a Mazsökhöz". Megerősítette, hogy Teleki László felhatalmazására készítette el a listát.
Teleki László, a meghallgatás idején az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium roma ügyekért felelős politikai államtitkára volt, korábban a Miniszterelnöki Hivatal romaügyi politikai államtitkáraként felügyelte a 2003. december 31-én megszűnt romaügyi hivatalt, amelyet Berki Judit vezetett. Berki Judit a bizottság előtt elmondta: nem támogatta, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok lássanak el hitelesítési feladatot. "Nem tudok rá visszaemlékezni, hogy aláírtam-e egy ilyen kimenő levelet a Mazsök számára, vagy nem" - közölte.
Varga József, a bizottság fideszes tagja felhívta a figyelmet arra, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok ellenjegyzése nélkül nem voltak érvényesek a kérelmek.
Vályi György, a Mazsök irodavezetője azt mondta, 2003 decemberében a Miniszterelnöki Hivatal Romaügyi Hivatalától kapta azt a listát, amelyen kárpótlási igények hitelesítésére javasolt cigány kisebbségi önkormányzatok szerepeltek. "2003 decemberében a romaügyi hivataltól kaptunk egy ilyen levelet, ami felsorolta azokat a cigány kisebbségi önkormányzatokat, akiket ők javasolnak a mi általunk megadott technikai jellegű kritérium alapján a hitelesítésre" - fogalmazott Vályi György, hozzátéve, hogy "döntően ez a lista került felhasználásra". Mint mondta, nem Teleki László írta alá a Mazsöknek küldött levelet.
2005. november 9-én Kolompár Orbánt, az Országos Cigány Önkormányzat jelenlegi vezetőjét, valamint Horváth Aladárt és Farkas Flóriánt, a szervezet korábbi elnökeit hallgatta meg a holokauszt roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló országgyűlési bizottság. Kolompár Orbán, Farkas Flórián és Horváth Aladár a bizottság előtt azt mondták, elnökségük ideje alatt az OCÖ-t nem vonták be az Osztrák Megbékélési Alap által folyósított kárpótlás hazai lebonyolításába. Kolompár Orbán arról beszélt, az OCÖ nem kapott semmilyen felkérést, hogy működjön közre a kárpótlás lebonyolításában.
Az interneten elérhető Parlamenti Információs Rendszer szerint a vizsgálóbizottság 2006. május 15-én megszűnt. Gusztos Péter (SZDSZ), a testület volt társelnöke azt mondta: a bizottság sok meghallgatás után jelentés elfogadása nélkül fejezte be a munkáját. Ennek egyik oka - mint mondta -, hogy az ügy egyik nemzetközi szereplője, a svájci székhelyű nemzetközi migrációs központ semmilyen módon nem volt hajlandó segíteni a bizottság munkáját. Ugyanakkor a bizottság nem avatkozhatott folyamatban lévő büntetőügyekbe. Gusztos Péter közölte: az akkori parlamenti ciklusban nem volt a bizottság munkájának folytatására irányuló javaslat.
Éppen egy évvel ezelőtt, 2007. október 15-én levélben kér tájékoztatást Szili Katalintól, az Országgyűlés elnökétől az előző parlamenti ciklusban felállított, a holokauszt roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló országgyűlési bizottságról az Országos Cigány Önkormányzat. Az OCÖ akkor azt közölte, mivel az utóbbi időben egyre többet hallani a roma kárpótlással kapcsolatos visszaélésekről, az országos önkormányzat nem szeretné, ha a magyarországi cigányság kollektív bűnösként tűnne fel a kárpótlási ügyben, ezért fontos, hogy az esetek összes résztvevője legyen felelősként megnevezve.
Több megyében egyszerre folyt nyomozás a csalásokkal kapcsolatban, de az ügyet nem egyesítették. A legtöbb vádlott esetében különösen nagy kárt, illetve jelentős kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás és többrendbeli okirat-hamisítás a vád. Az Országos Cigány Önkormányzat több volt alelnöke érintett az ügyben, közülük legalább hárman hat hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban, majd a vádemelést követően szabadlábon védekezhettek. Két képviselő, aki a jelenlegi testületbe is bejutott, elsőfokú ítéletüket követően lemondtak tisztségükről. A tatabányai kisebbségi önkormányzat vezetője jogerősen 3 év hat hónap börtönbüntetést kapott, de nem kezdte meg a büntetés letöltését, jelenleg külföldön bujkál. Hajdú, Bács-Kiskun, Szolnok, Vas, Győr, Zala, Veszprém megyékben már zajlanak a tárgyalások, és az elsőfokú ítéletek szerint letöltendő börtönbüntetéssel mérik az iparszerű csalást.
2008. október 13-ára tervezett büntetőpert a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2009. január 12-re napolta el.
Az Országos Cigány Önkormányzat 2008. második havi közgyűlése idősebb Kozák János általános elnökhelyettest azzal bízta meg, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságtól és az érintett önkormányzatoktól, a rendelkezésre álló dokumentumokból szerezzen be minden olyan információt, amely rávilágíthat arra, hogy kit terhel a felelősség az országos méretűvé vált csalássorozat miatt, illetve milyen károkat okozott az érdekképviseleti rendszernek és a romák társadalmi megítélésének.
Kozák János, a RomNetnek elmondta: fél évvel ezelőtt kereste meg Balog Zoltánt, az OGY emberi jogi bizottságának elnökét, de azóta nem kapott időpontot, hogy fogadják.
A csalássorozatról szólva úgy fogalmazott: meggyőződésem, hogy nem a cigányság vette fel jogtalanul a kárpótlási pénzeket. Megjegyezte, voltak olyanok, akik valóban visszaéltek a joggal, a módszerrel, amit a Mazsök talált ki, és tényleges bűncselekmények valósultak meg, de a pénz egy része a Mazsökhöz vándorolt. A felelősség az osztrák és a magyar államot, valamint a zsidó közalapítványt terheli - fűzte hozzá.
Kozák János óriási hibának tartja, hogy a kisebbségi önkormányzatokra tolták rá a hitelesítési feladatot, így a felelősséget. Az OCÖ elnökhelyettese feltette a kérdést: miért a Mazsök osztotta a pénzt, miért a zsidó szervezet és nem az OCÖ koordinálta az ügyet? A magyar és az osztrák kormány bizalmatlan volt a cigánysággal szemben, vagy politikai alapon döntött, esetleg nem tartotta erkölcsösnek az OCÖ vezetését? Kozák János szerint a magyar államnak bocsánatot kell kérnie a cigányságtól, mert kétszeresen is hagyta megkárosítani a cigányságot, egyszer a háborúban, majd a kárpótlásnál, majd tucatszám küldi börtönbe ártatlan, utasításokat végrehajtó képviselőket.
Az OCÖ sem erkölcsileg, sem politikailag nem engedheti meg, hogy az ügy felelőseit ne nevezze, ne találja meg" - jelentette ki a roma politikus, hozzátéve, az Osztrák Megbékélési Alaptól személyesen fog kérni tájékoztatást arról, hogy az elmúlt években a roma holokauszt kárpótlás kapcsán ténylegesen hány embernek és mekkora nagyságrendű összeget fizettek ki, kivel, hogyan állapodtak meg a folyósítások kérdéséről, a rendszerben dolgozók mekkora összegű fizetést, juttatást kaptak.
A vizsgálati eredményéről Kozák János a jövő heti közgyűlés előtt számol be. Közben a bíróságokon folynak a tárgyalások, és évekre ítélik azokat a romákat és nem romákat, akik becsapták, félrevezették, megkárosították az egykor elhurcoltakat és leszármazottaikat, vagy esetleg jóhiszeműen végrehajtották azt az utasítást, akit a NAGY ISMERETLENTŐL kaptak.
Hidvégi-B. Attila"
(romnet.hu)
Több tucatnyi roma vezető, kisebbségi önkormányzati képviselő kerülhet börtönbe az Osztrák Megbékélési Alap által folyósított roma holokauszt kárpótlási csalások ügyében. A fél országban zajló nyomozás során több mint száz gyanúsított ellen már vádat emeltek, első fokú ítéletek születtek, félévnyi előzetes letartóztatások, ügyészségi, parlamenti vizsgálóbizottságok meghallgatása után még ma sem tudni, hogy ki állt szervezett csalások mögött, amelyben több száz millió forint tűnt el. Hidvégi-B. Attila ennek próbált utánanézni. (RomNet)
Az Osztrák Megbékélési Alap 2000. december 20-án kezdte meg tevékenységét azzal a feladattal, hogy azon kényszermunkásokat kárpótolja, akiket a második világháború idején Ausztriában dolgoztattak a nácik. A pénzt az osztrák szövetségi állam, a tartományok és a gazdaság adták össze. Az Osztrák Megbékélési Alap, az osztrák kárpótlási törvény előírásainak megfelelően kárpótlásban részesítette volna mindazon személyeket és azok örököseit, akik a nemzetiszocialista rendszer áldozataként Ausztria területén kényszer- vagy rabszolgamunkát végeztek. Az igénylőknek a jogosultságot korabeli vagy később keletkezett dokumentumokkal, illetve végső esetben tanuk által aláírt nyilatkozattal kellett igazolni.
2002. december végéig 91 281 volt kényszermunkásnak 231,4 millió eurót fizettek ki. 12 ezer 213 esetben fizettek a világ minden tájáról érkezett egyedi igényekre, míg a fennmaradó részt a közép- és kelet-európai szervezetek útján bonyolították le. Ilyen úton fizettek Ukrajnában, Lengyelországban, Csehországban, Oroszországban, Fehéroroszországban és Magyarországon: a legtöbb - 34 ezer 58 - igényt a lengyel partnerszervezet útján teljesített az osztrák alap. A legkevesebbet, 1.660-at Magyarországon. A náci időkben Ausztriában foglalkoztatott kényszermunkások közül több mint 40 ezer a mezőgazdaságban, több mint 47 ezer az iparban dolgozott, s közel négyezer ember végzett rabszolgamunkát a koncentrációs táborokban. Az utóbbiak 7630,65 euró, az ipari munkások 2543,55 euró, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak 1453,46 euró kárpótlásban részesülnek fejenként.
Az osztrák kormány Magyarországról mintegy 2000 igénylőre számított, azonban a kárpótlást körülbelül 10.000 ember kérte. Az igénylések nagy száma gyanút keltett, és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvánnyal (MAZSÖK) 2003-ban felfüggesztette a kifizetéseket. Miután újra meghirdették a kárpótlást, az igénylők száma nem csökkent, így mintegy 2000 zsidó származású áldozattal együtt 7200-7300 személy kapott összesen kárpótlást. Átlagosan fejenként egymillió forintot.
2003 szeptemberében Vas megyében megindult az első büntetőeljárás a roma kárpótlási ügyben. Idős, gyakran egyedül élő romákat használtak ki, de előfordult, hogy hajléktalanoknak 8.000 és 40.000 forint közötti összegeket ígérve jutottak hozzá a gyakran több százezer forintnyi kárpótláshoz. A leggyakoribb az volt, hogy a tettesek egymásnak tanúskodva fiktív adattartalmú nyomtatványokat töltöttek ki, így próbáltak meg pénzhez jutni. Mivel 1.500-7.500 eurót kapott az a roma származású személy, akit a második világháború idején ausztriai munkatáborba hurcoltak, vagy ott született, előfordult, hogy egymásnak tanúskodva, a kisebbségi önkormányzatok által lepecsételt tanúbizonylattal nyújtották be az igényt. A második körben, már csak az önkormányzati ellenjegyzéssel ellátott formanyomtatványokat fogadták be. Ez sokszor iparszerűen működött, üres papírokat pecsételtek, írtak alá egymásnak.
2004. február 11-én Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke önálló bizottság felállítását kezdeményezte, mert bebizonyosodott, a roma holokauszt túlélőinek járó kárpótlás kifizetése kapcsán egyesek a romák jóindulatával visszaélve jogosulatlanul jutottak nagyobb összegekhez. A bizottság három hónappal később beszüntette a munkát, mert úgy látta, ebben a témában nincs mit tennie.
Kolompár Orbán akkor úgy fogalmazott, a Miniszterelnöki Hivatal roma ügyi politikai államtitkára a Magyarországi Zsidó Örökség közalapítvánnyal együtt koordinálja ezt a témát. A testület korábbi ülésén azt akarta megtudni a kárpótlást koordináló MAZSÖK képviselőjétől, miként fordulhatott elő, hogy egyesek a közalapítványra hivatkozva károsítottak meg idős roma embereket, illetve ki és milyen alapon jelölte ki a kárpótlási igények hitelesítésére jogosult cigány kisebbségi önkormányzatokat.
A holokauszt roma áldozatainak kárpótlásával foglalkozó Országgyűlési vizsgálóbizottságot 2003 decemberében hozták létre. A nyolctagú bizottságba három-három tagot az MSZP és a Fidesz, egy-egy tagot pedig az SZDSZ és az MDF képviselőcsoportja delegált. A testületet létrehozó országgyűlési határozat 24 kérdés megválaszolását adta feladatul, például, hogy vizsgálják meg, hány személy nyújtotta be kárpótlási igényét és hány igénylőt elégítettek ki, mely roma szervezeteket terheli felelősség az átláthatatlan és kezelhetetlen magyarországi roma kárpótlásért, és alkalmas-e a kárpótlási rendszer az erkölcsi elégtétel megadására.
A parlamenti bizottság meghallgatta Polt Péter akkori legfőbb ügyészt is. A Mazsök nem volt jogosult a kérelmek elbírálására, ellenőrzésére, az előkészítésben vett részt, és a kifizetéseket bonyolította le az államközi megállapodás alapján - hangsúlyozta Zoltai Gusztáv, a szervezet társelnöke a bizottság előtt, hozzátéve, a Mazsök csupán felterjesztette a kérelmeket, majd az osztrák döntés alapján értesítette a kérelmezőket, és megkezdte a kifizetést.
A Mazsök összesen 16.445 kérelmet továbbított az Osztrák Megbékélési Alaphoz, ezek közül Ausztriában 8.800-at fogadtak el jogosnak, 37 millió euró összegben. Kétezer jogosnak ítélt igény egykori zsidó kényszermunkásokra vonatkozott, a többi romákra.
Zoltai Gusztáv megerősítette, hogy a rendőrség kérte tőlük a kárpótlással kapcsolatos teljes adatbázist, a kérést azonban megtagadta. Ezután az adatvédelmi biztoshoz fordultak, aki úgy foglalt állást: csak konkrét ügyekben, esetekben adhatnak ki neveket. Elmondta, hogy a zsidóságot illetően egyetlen esetben sem történt meg, hogy hamis igazolást adtak volna ki, ilyen ügyben megkeresést nem kaptak.
Teleki Lászlót, akkori romaügyi államtitkárt azzal vádolták, ő maga jelölte ki a hitelesítésre jogosult félszáznyi kisebbségi önkormányzatot. "Teleki László szervezetének képviselői is a vádlottak padjára kerülhetnek" - ezzel, és ehhez hasonló címmel jelentek meg hírek a sajtóban. A romaügyi államtitkár közleményben úgy reagált: "amikor a vártnál nagyobb számban érkeztek be igények, a MAZSÖK segítséget, javaslatot kért az akkori Romaügyi Hivataltól, az országban jól működő helyi cigány kisebbségi önkormányzatokról annak érdekében, hogy a kárpótlásra jogosultakhoz megfelelő információk eljuthassanak. A hivatal egy akkori munkatársa jó szándékkal, de felettesei tudta és hozzájárulása nélkül készített egy listát a jól működő helyi cigány kisebbségi önkormányzatokról, melyet eljuttatott a MAZSÖK-nek.
Miután Teleki László államtitkár tudomást szerzett arról, hogy a listán szereplő önkormányzatokat hitelesítésre szeretnék felkérni, kérte a MAZSÖK-öt, közvetlenül egyeztessen valamennyi helyi cigány kisebbségi önkormányzattal". Ez volt a hivatalos reagálás a vádakra.
A parlamenti bizottság meghallgatta az államtitkárt is, mert az államtitkár felügyelete alatt működött a MeH Romaügyi Hivatala, amelyet Berki Judit vezetett. Teleki László, a bizottság ülésén elmondta: egy 2004. február 16-án készített feljegyzésben Forgács István, a romügyi hivatal e témával foglalkozó kijelölt köztisztviselője jelezte, hogy a Mazsök listát kért cigány kisebbségi önkormányzatokról, amelyek kiszolgálhatnák az igénylőket. Mint akkor hangsúlyozta, nem adott engedélyt az ötven kisebbségi önkormányzatot tartalmazó lista kiadására, de "tájékoztatás jelleggel valószínű, hogy egy ilyen kiment".
Forgács István, a hivatal volt osztályvezetője viszont azt mondta, a Miniszterelnöki Hivatal Romaügyi Hivatala által készített listán olyan cigány kisebbségi önkormányzatok szerepeltek, amelyek segítséget nyújthattak a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak az Osztrák Megbékélési Alap által folyósított holokauszt-kárpótlás ügyében.
A lista "arra vonatkozott, hogy melyek azok a cigány kisebbségi önkormányzatok, amelyek alkalmasak arra, hogy a Mazsök megkeresése alapján segítsék munkáját" - fogalmazott. Megjegyezte, a listán szereplő önkormányzatok megyeszékhelyeken és nagyobb városokban voltak. Forgács István a bizottság előtt kijelentette: "az ötven cigány kisebbségi önkormányzatra vonatkozó listát én készítettem el, és ez Teleki államtitkár úrral történt egyeztetés után került át a Mazsökhöz". Megerősítette, hogy Teleki László felhatalmazására készítette el a listát.
Teleki László, a meghallgatás idején az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium roma ügyekért felelős politikai államtitkára volt, korábban a Miniszterelnöki Hivatal romaügyi politikai államtitkáraként felügyelte a 2003. december 31-én megszűnt romaügyi hivatalt, amelyet Berki Judit vezetett. Berki Judit a bizottság előtt elmondta: nem támogatta, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok lássanak el hitelesítési feladatot. "Nem tudok rá visszaemlékezni, hogy aláírtam-e egy ilyen kimenő levelet a Mazsök számára, vagy nem" - közölte.
Varga József, a bizottság fideszes tagja felhívta a figyelmet arra, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok ellenjegyzése nélkül nem voltak érvényesek a kérelmek.
Vályi György, a Mazsök irodavezetője azt mondta, 2003 decemberében a Miniszterelnöki Hivatal Romaügyi Hivatalától kapta azt a listát, amelyen kárpótlási igények hitelesítésére javasolt cigány kisebbségi önkormányzatok szerepeltek. "2003 decemberében a romaügyi hivataltól kaptunk egy ilyen levelet, ami felsorolta azokat a cigány kisebbségi önkormányzatokat, akiket ők javasolnak a mi általunk megadott technikai jellegű kritérium alapján a hitelesítésre" - fogalmazott Vályi György, hozzátéve, hogy "döntően ez a lista került felhasználásra". Mint mondta, nem Teleki László írta alá a Mazsöknek küldött levelet.
2005. november 9-én Kolompár Orbánt, az Országos Cigány Önkormányzat jelenlegi vezetőjét, valamint Horváth Aladárt és Farkas Flóriánt, a szervezet korábbi elnökeit hallgatta meg a holokauszt roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló országgyűlési bizottság. Kolompár Orbán, Farkas Flórián és Horváth Aladár a bizottság előtt azt mondták, elnökségük ideje alatt az OCÖ-t nem vonták be az Osztrák Megbékélési Alap által folyósított kárpótlás hazai lebonyolításába. Kolompár Orbán arról beszélt, az OCÖ nem kapott semmilyen felkérést, hogy működjön közre a kárpótlás lebonyolításában.
Az interneten elérhető Parlamenti Információs Rendszer szerint a vizsgálóbizottság 2006. május 15-én megszűnt. Gusztos Péter (SZDSZ), a testület volt társelnöke azt mondta: a bizottság sok meghallgatás után jelentés elfogadása nélkül fejezte be a munkáját. Ennek egyik oka - mint mondta -, hogy az ügy egyik nemzetközi szereplője, a svájci székhelyű nemzetközi migrációs központ semmilyen módon nem volt hajlandó segíteni a bizottság munkáját. Ugyanakkor a bizottság nem avatkozhatott folyamatban lévő büntetőügyekbe. Gusztos Péter közölte: az akkori parlamenti ciklusban nem volt a bizottság munkájának folytatására irányuló javaslat.
Éppen egy évvel ezelőtt, 2007. október 15-én levélben kér tájékoztatást Szili Katalintól, az Országgyűlés elnökétől az előző parlamenti ciklusban felállított, a holokauszt roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló országgyűlési bizottságról az Országos Cigány Önkormányzat. Az OCÖ akkor azt közölte, mivel az utóbbi időben egyre többet hallani a roma kárpótlással kapcsolatos visszaélésekről, az országos önkormányzat nem szeretné, ha a magyarországi cigányság kollektív bűnösként tűnne fel a kárpótlási ügyben, ezért fontos, hogy az esetek összes résztvevője legyen felelősként megnevezve.
Több megyében egyszerre folyt nyomozás a csalásokkal kapcsolatban, de az ügyet nem egyesítették. A legtöbb vádlott esetében különösen nagy kárt, illetve jelentős kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás és többrendbeli okirat-hamisítás a vád. Az Országos Cigány Önkormányzat több volt alelnöke érintett az ügyben, közülük legalább hárman hat hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban, majd a vádemelést követően szabadlábon védekezhettek. Két képviselő, aki a jelenlegi testületbe is bejutott, elsőfokú ítéletüket követően lemondtak tisztségükről. A tatabányai kisebbségi önkormányzat vezetője jogerősen 3 év hat hónap börtönbüntetést kapott, de nem kezdte meg a büntetés letöltését, jelenleg külföldön bujkál. Hajdú, Bács-Kiskun, Szolnok, Vas, Győr, Zala, Veszprém megyékben már zajlanak a tárgyalások, és az elsőfokú ítéletek szerint letöltendő börtönbüntetéssel mérik az iparszerű csalást.
2008. október 13-ára tervezett büntetőpert a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2009. január 12-re napolta el.
Az Országos Cigány Önkormányzat 2008. második havi közgyűlése idősebb Kozák János általános elnökhelyettest azzal bízta meg, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságtól és az érintett önkormányzatoktól, a rendelkezésre álló dokumentumokból szerezzen be minden olyan információt, amely rávilágíthat arra, hogy kit terhel a felelősség az országos méretűvé vált csalássorozat miatt, illetve milyen károkat okozott az érdekképviseleti rendszernek és a romák társadalmi megítélésének.
Kozák János, a RomNetnek elmondta: fél évvel ezelőtt kereste meg Balog Zoltánt, az OGY emberi jogi bizottságának elnökét, de azóta nem kapott időpontot, hogy fogadják.
A csalássorozatról szólva úgy fogalmazott: meggyőződésem, hogy nem a cigányság vette fel jogtalanul a kárpótlási pénzeket. Megjegyezte, voltak olyanok, akik valóban visszaéltek a joggal, a módszerrel, amit a Mazsök talált ki, és tényleges bűncselekmények valósultak meg, de a pénz egy része a Mazsökhöz vándorolt. A felelősség az osztrák és a magyar államot, valamint a zsidó közalapítványt terheli - fűzte hozzá.
Kozák János óriási hibának tartja, hogy a kisebbségi önkormányzatokra tolták rá a hitelesítési feladatot, így a felelősséget. Az OCÖ elnökhelyettese feltette a kérdést: miért a Mazsök osztotta a pénzt, miért a zsidó szervezet és nem az OCÖ koordinálta az ügyet? A magyar és az osztrák kormány bizalmatlan volt a cigánysággal szemben, vagy politikai alapon döntött, esetleg nem tartotta erkölcsösnek az OCÖ vezetését? Kozák János szerint a magyar államnak bocsánatot kell kérnie a cigányságtól, mert kétszeresen is hagyta megkárosítani a cigányságot, egyszer a háborúban, majd a kárpótlásnál, majd tucatszám küldi börtönbe ártatlan, utasításokat végrehajtó képviselőket.
Az OCÖ sem erkölcsileg, sem politikailag nem engedheti meg, hogy az ügy felelőseit ne nevezze, ne találja meg" - jelentette ki a roma politikus, hozzátéve, az Osztrák Megbékélési Alaptól személyesen fog kérni tájékoztatást arról, hogy az elmúlt években a roma holokauszt kárpótlás kapcsán ténylegesen hány embernek és mekkora nagyságrendű összeget fizettek ki, kivel, hogyan állapodtak meg a folyósítások kérdéséről, a rendszerben dolgozók mekkora összegű fizetést, juttatást kaptak.
A vizsgálati eredményéről Kozák János a jövő heti közgyűlés előtt számol be. Közben a bíróságokon folynak a tárgyalások, és évekre ítélik azokat a romákat és nem romákat, akik becsapták, félrevezették, megkárosították az egykor elhurcoltakat és leszármazottaikat, vagy esetleg jóhiszeműen végrehajtották azt az utasítást, akit a NAGY ISMERETLENTŐL kaptak.
Hidvégi-B. Attila"
(romnet.hu)
