Pár óra alatt nehéz megítélni, hogy egy faluban milyen a hangulat, de nagyon úgy tűnik, a kiskunlacháziak többsége nem hiszi el, hogy a múlt csütörtökön letartóztatott P. József egyedül ölte meg tavaly novemberben a 14 éves H. Nórát. A romák és a nem romák közötti utálkozás cseppet sem csökkent attól, hogy a letartóztatott férfi, aki már beismerő vallomást is tett, nem roma.

"Hát már mióta mondom, hogy találnak majd egy balekot, akinek a nyakába varrják a gyilkosságot" - magyarázza egy negyvenes férfi Kiskunlacháza központjában az egyik presszóban. Ez volt az első mondat, amit a buszról leszállva hallottunk, és mint később kiderült, egyben ez volt a leggyakoribb is.

"Elmondaná teljesen névtelenül, hogy miért gondolja ezt?" - próbálok beszédbe elegyedni a férfival, de ő csak rázza a fejét.

A pult mögött álló nők kicsit közlékenyebbek, miután rajtunk kívül mindenki elment.

"A vendégek 80 százaléka ezt gondolja" - mondja egyikük.

Ugye maga is cigány?

A hőségben alig járnak az emberek az utcán, de ahol többen összeverődnek, kocsmában, bolt előtt, azt tárgyalják, hogy a rendőrség múlt héten letartóztatta P. Józsefet H. Nóra meggyilkolásának vádjával.

A falu egy másik vendéglátó-ipari egységében, ahová roma nem teheti be a lábát, dél körül már igen emelkedett a hangulat. Vagy féltucat ember védekezik intenzíven a folyadékveszteség ellen.

Arra persze nem számítottam, hogy bárki is azt mondja a településen, oké, lehet, hogy előítéletességünk miatt vádoltuk a gyilkossággal a romákat, de azért volt részünk meglepetésben.

"A kolléganőjében van egy kis cigány vér" - mondja egy vendég fotósunk barna arcára és fekete hajára utalva.

"Legfeljebb egy kis örmény" - mondja Anna, kissé zavarban, hogy lecigányozzák.

"Mindegy, azok is tudnak gyilkolászni."

"Én úgy tudom, inkább őket irtották" - próbálom kizökkenteni, de nem reagál, én meg inkább nem megyek bele az örmény genocídium ügyébe.

A vendégek közt nem akadt senki, aki elhinné, hogy P. József egyedül ölte volna meg Nórát. Az a kislány sportolt, meg tudta volna védeni magát, mondja egyikük. Egy másik azért nem hiszi el, mert először a rendőrség azt mondta, több, különböző embertől származó DNS-t is találtak a lány holttestén.

"De beismerő vallomást tett."

"Ugyan, biztos megfenyegették, mondták neki, hogy jobb, ha bevallja."

Bár teljesen egyértelmű volt, hogy a romákkal szembeni ellenszenv nem csökkent, mióta legutóbb itt jártunk, mégis megkérdezem, változott-e bármi is a romák és a nem romák között, mióta a rendőrség letartóztatta P. Józsefet.

"Eddig meghúzták magukat, de most előmerészkedtek, és nagyobb lett az arcuk, mint valaha" - mondja az egyik vendég, aki felháborítónak tartja a gondolatot, hogy a polgármester kérjen elnézést a romáktól.

"Mi azért kimennénk Peregre beszélgetni velük."

"Oda ne menjenek, még bajuk lesz! De legalább a mobiltelefonjaikat hagyják itt" - mondja nevetve a kocsmárosnő, de azért útba igazít.

Értelmes roma? Olyan itt nincs

Pereg húsz perc séta, és közben egyetlen emberrel sem találkozunk. A temető sarkánál, a Sirató névre hallgató élelmiszerbolt előtt egy idős férfi és egy nő beszélget, biciklijükre támaszkodva. A téma természetesen az, P. József lehetett-e az egyedüli gyilkos.

A Sirató névre hallgató közért a temető mellett (Fotók: Györffy Anna)


"Merre laknak itt a romák?" - kérdezem tőlük.

"Ott, arra hátul."

"És tudnának mondani egy cigány embert, aki nagy tiszteletnek örvend, és lehet vele értelmesen beszélgetni."

"Nincs itt olyan!"

"Valaki, aki régen benne volt a kisebbségi önkormányzatban?"

"Menjenek Sz. Józsefhez. Bent a boltban megkérdezem, hol lakik pontosan."

A boltosok is segítőkészek, bár lesújtó véleményük van a romákról.

"Akkor tudná, mi van itt, ha itt dolgozna" - mondja egyikük.

"Szokott itt balhé lenni?"

"Nem, a főnök egy nagy darab ember, nem fél tőlük, helyre teszi őket."

Sz. Józsefet nem találjuk otthon. A bejárati ajtó előtt, az árnyékban fél tucat kisgyerek, két kamaszodó fiú és egy férfi álldogál, aki csak látogatóba jött. Senki nem hajlandó beszélgetni velünk.

"Megnézhetjük azért a lovaikat?" - próbálkozunk kerülő úton.

"Meg."

Hátsó udvar
"Hát maguk meg mit keresnek itt, ez itt magánterület!" - ripakodik ránk egy nő hátul az udvarban.

Magyarázkodásba kezdünk, de nem hatja meg. Ő megfogadta, nem áll szóba újságírókkal, mert a múltkor is itt voltak a tévések, aztán a gyerek lyukas cipőjét filmezték, hogy ők micsoda körülmények között élnek.

"Változott valami, mióta letartóztatták a srácot, akit gyilkossággal vádolnak."

"Semmi."

És sorolni kezdi sérelmeit. "Azt a kisgyereket is rákényszerítették, hogy adjon DNS-mintát!" - mondja végül felháborodva.

Nekünk pedig ekkor esett le a tantusz, hová csöppentünk, és már nem csodálkozunk a barátságtalan fogadtatáson, amilyennel romák között még sosem találkoztunk.

A gyerekek lassan elkezdenek cigányul beszélni, és röhögnek rajtunk. Egy kicsit hagyjuk magunkat alázni, az szokott működni, de most még ez sem.

"Most mit röhögtök?"

"Meg kell tanulni cigányul - mondja az asszony, aki egyébként nem roma. - Amikor idejöttem egy szót sem tudtam, és pár hónap alatt megtanultam."

"Akkor költözzek ide nyelvtanfolyamra?"

"Hát, ha eltartasz bennünket" - válaszolja nevetve a legnagyobb fiú. (Kuruc.info: Már a gyerekeknek is csípőből jön, hogy másnak kötelessége eltartani őket, a cigányokat...)

Mi meg elköszönünk.

Magyar se szereti, ha lyukas cipőjét fotózzák

Mielőtt felszállnánk a pesti buszra, a megállóval szemben betérünk még egy kocsmába, de az kong az ürességtől. Egyszer csak belép egy vendég. Olyan, mintha egyenesen az aszfalt fölött remegő levegőből vált volna ki. Egyik cipőjének talpát narancssárga műanyagdarab rögzítí a felsőrészhez. Nem engedi lefényképezni.

Viszont leírhatatlanul trágár kéményseprő-verseket tud, ugyanis az volt a szakmája. Hatvan fölött jár, de még mindig könnyedén fel tud állni törökülésből, sőt, úgy is meg tudja csinálni, hogy a homlokán egyensúlyoz egy poharat, de ehhez a mutatványhoz még nem ivott eleget.

Nagyfröccs
A kocsmárosné itt is 80 százalékra teszi azon vendégek arányát, akik nem hiszik, hogy P. József az egyedüli tettes. Nem ez volt a törzshelye, itt csak cigit szokott venni, meséli. A Filléresbe kellene átmennünk, ott szokott üldögélni. Ő csak annyit tud róla mondani, nehéz sorsú, de nagyon rendes gyerek volt, az anyját kísérgette mindig az orvoshoz.

"Nem ilyennek ismertük" - mondja összegzően.

"A kéjgyilkosoknál így szokott lenni. Nem?"

"Igen, van, aki azt gondolja, hogy kettős személyiség" - válaszolja, de ő nehezen tudja elképzelni.
(HVG)