Számtalan anyagunkban foglalkoztunk már a cigányok rabszolgatartásával. Ezek közül különösképp EZT ajánljuk – bemutatja ugyanis, hogy a Népszabadság milyen aljas módon védi az orkokat minden áron.
Az alábbi cikk, szerencsére, nem a fentebb hivatkozott Tóth Ákos-féle cigóhátsófél-nyalás vonalat viszi. Különösen a cikk végén dőlt betűvel szedett Tihanyi Tamás-féle, szintén FMH-s megjegyzést (az előtte levő főcikket S. Töttő Rita írta) érdemes elolvasni. Tihanyi ugyanis kerek-perec elmondja, amit eddig is tudtunk (de most méginkább megerősítették): a rabszolgatartók gyakorlatilag mind cigányok. Akárki akármit hazudik – mint például a Népszabadság, ami hónaljszagúan próbál nemcigány rabtartót keresni.
Lássuk a cikket:
Az ürüléket is én vittem ki! Rabszolgasors 2010-ben!
Az elején dédelgettek, pátyolgattak, aztán odáig jutottunk, hogy elvették a házamat - foglalta össze története lényegét a férfi, akit nem sokkal később a rendőrség az ország egy távoli pontjára menekített a család elől, amely kicsalta a lakását, s házi cselédként ingyen munkára kényszerítette. Sokan vannak még így rajta kívül...
Egyre többször kerül a szociális munkások látókörébe olyan ember, akit modern rabszolgaként, megalázó körülmények között tartottak, dolgoztatták, s valamilyen trükkel tulajdonuktól is megfosztották őket. A recept szinte mindig ugyanaz - ezt nem csak a nevüket titokban tartó áldozatok, de a rendőrség és a fehérvári krízisközpont is megerősítette: az áldozatok magányosan élő, rokonokkal kapcsolatot nem tartó nyugdíjasok, akiknek házuk van, de könnyen befolyásolható, egyszerű emberek. Beférkőznek a bizalmukba, barátságot, szerelmet színlelnek, s egy vissza nem utasítható ajánlattal kecsegtetik őket. Felajánlják, hogy költözzenek oda hozzájuk, éljenek velük. Se dolgozni, se albérletet fizetni nem kell. Ám a beetető időszak után, amikor az áldozat már kezdi jól érezni magát, annyira leitatják, hogy másnap arra ébred: mámoros pillanatában aláírt egy szerződést, a házát pedig elvesztette. Ettől kezdve pedig megváltozik minden: munkára kényszerítik, van, amelyik áldozatot verik, a másikat fenyegetik.
- Sokszor megvertek, s szidtak, mint a bokrot. Azt mondták, nem kellek senkinek, úgysem lenne hová mennem. Sokáig azt hittem, igazuk van - mondta a férfi, nevezzük Károlynak. Hűvös, jég-kék szemében keménység. Kezei fáradtan, szinte lemondóan csüngnek alá, ahogy a széken feszengve ül. Károly ma már messze jár, még csak a megyében sincs. Elmondása szerint eltartási szerződést is aláírtak, valamint a haszonélvezeti jog az övé maradt. A házat nélküle tehát eladni nem lehet.
- Még az ürüléket is én vittem ki, sokszor télen is kint aludtam az autóban. Gyomorforgató dolgokat végeztettek el velem. A kinti munkámért járó pénzt pedig elvették s felélték - mondta. Egyszer csak nem bírta tovább. - Azt mondtam, boltba megyek. De a rendőrségre mentem - fejezi be történetét.
A másik helyszín egy eldugott otthon a megyében, az asszony már egy éve itt él. Őt - ahogy mesélte - a kommandósok vitték be Székesfehérvárra, miután egy korábbi sorstársa feljelentette az eltartó családot. - A rokonunk házát, amiben éltünk, megszerezte a család. Leitatták, s másnap arra ébredt, hogy semmije nem maradt. Majd nagy kegyesen felajánlották, költözzek oda. Nem volt választásom, mentem. A lovakkal volt dolgom, de a ház körül is mindent én csináltam. Korom miatt engem nem mertek verni, de folyton aláztak. Egy fiatal lányt, akit szintén ingyen dolgoztattak a háznál, viszont rendszeresen elvertek - így az asszony, nevezzük Aranka néninek. Az ő története mára jó véget ért.
Tavaly egy német férfi mesélte el hasonló történetét, ő ma ismét Németországban él. Elvették a házát, majd pedig megígérték neki, hogy nem szólnak a bevándorlási hivatalnak - ugyanis a férfinak nem volt engedélye az itt-tartózkodásra. Nem mert lépni, félt, bántották, alázták. Végül a krízisközpont, a bevándorlási hivatal és a rendőrség segítségével kiszabadították, bújtatták, majd pedig hazavitték Németországba. Őt is többször keresték a fehérvári hajléktalanszállón, de hiába - árulta el Zsabka Attila, a központ vezetője , hiszen természetesen nem ott szállásolták el.
Az áldozatok köztünk élnek - szólni azonban sokszor nem mernek, azt hiszik, nincs kiút nyomorúságos életükből. Azt gondolják, valóban elvesznének a társadalomban, ezért inkább tűrnek. Ám ha mégis kiszabadulnak, s a rendőrség látókörébe kerül az ügyük, akár még új életet is kezdhetnek. Sokszor azonban régi otthonuk nélkül...
- Legtöbbször nincs tanú ezekben az ügyekben, bár mindig felmerül a kényszerítés, a személyi szabadság megsértésének vádja, de akár csalás és magánokirat-hamisítás is állhat a háttérben - vélekedett Juhász Károly, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának élet- és ifjúságvédelmi alosztályvezetője, aki maga is tudja: ezek az áldozatok nagyrészt pszichikai ráhatás következményeként tűrnek. Károlynak, Arankának és a német férfinek sikerült ebből kiszabadulnia. Aranka mára megnyugodott, éli a nyugdíjasok mindennapjait. Most éppen "A szerencse angyala" című romantikus regényt olvassa.
-----
Bizonyára ismerik, talán kedvelik is lapunk rovatát, amelyben a húsz évvel ezelőtti, történelminek nevezett időszakot idézzük fel sajtóhírek segítségével. Tanúm rá az elsárgult papír, hogy a pártállam cenzúrájához és öncenzúrájához idomított kollégáim bátran és kertelés nélkül fogalmaztak, amikor a romák beilleszkedési gondjaival, vagy éppen bűncselekményeivel kapcsolatban írtak. Merték a nevén nevezni a gyereket abban a világban, amikor az állásával játszott, aki például az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok öröklakásairól írt. Jogvédők szerint megüthetem a bokám, ha ma leírom: a modern rabszolgatartók az általunk ismert esetekben szinte egytől egyig cigány származásúak. Ha áldozatokról van szó, az persze más, akkor szalagcímben is lehet utalni az etnikai hovatartozásra. Pedig ahhoz, hogy megoldást találjunk egy súlyos problémára, először őszintén kellene beszélni és írni, hiszen a kertelés ideje már régen lejárt. Azok a kollégáim, akik életkoruk miatt nem ismerhetik az öncenzúra gyakorlatát, kezdik megtanulni a módját, miként fogalmazzanak virágnyelven. Szerintem nem jó ez így.
Tihanyi Tamás jegyzete
(Fejér Megyei Hírlap)
Az alábbi cikk, szerencsére, nem a fentebb hivatkozott Tóth Ákos-féle cigóhátsófél-nyalás vonalat viszi. Különösen a cikk végén dőlt betűvel szedett Tihanyi Tamás-féle, szintén FMH-s megjegyzést (az előtte levő főcikket S. Töttő Rita írta) érdemes elolvasni. Tihanyi ugyanis kerek-perec elmondja, amit eddig is tudtunk (de most méginkább megerősítették): a rabszolgatartók gyakorlatilag mind cigányok. Akárki akármit hazudik – mint például a Népszabadság, ami hónaljszagúan próbál nemcigány rabtartót keresni.
Lássuk a cikket:
Az ürüléket is én vittem ki! Rabszolgasors 2010-ben!
Az elején dédelgettek, pátyolgattak, aztán odáig jutottunk, hogy elvették a házamat - foglalta össze története lényegét a férfi, akit nem sokkal később a rendőrség az ország egy távoli pontjára menekített a család elől, amely kicsalta a lakását, s házi cselédként ingyen munkára kényszerítette. Sokan vannak még így rajta kívül...
Egyre többször kerül a szociális munkások látókörébe olyan ember, akit modern rabszolgaként, megalázó körülmények között tartottak, dolgoztatták, s valamilyen trükkel tulajdonuktól is megfosztották őket. A recept szinte mindig ugyanaz - ezt nem csak a nevüket titokban tartó áldozatok, de a rendőrség és a fehérvári krízisközpont is megerősítette: az áldozatok magányosan élő, rokonokkal kapcsolatot nem tartó nyugdíjasok, akiknek házuk van, de könnyen befolyásolható, egyszerű emberek. Beférkőznek a bizalmukba, barátságot, szerelmet színlelnek, s egy vissza nem utasítható ajánlattal kecsegtetik őket. Felajánlják, hogy költözzenek oda hozzájuk, éljenek velük. Se dolgozni, se albérletet fizetni nem kell. Ám a beetető időszak után, amikor az áldozat már kezdi jól érezni magát, annyira leitatják, hogy másnap arra ébred: mámoros pillanatában aláírt egy szerződést, a házát pedig elvesztette. Ettől kezdve pedig megváltozik minden: munkára kényszerítik, van, amelyik áldozatot verik, a másikat fenyegetik.
 Az áldozatok befolyásolása mindig ugyanúgy zajlik: beférkőznek a bizalmukba, kicsalják a tulajdonukat, nyugdíjt, ellehetetlenítik, majd házi cselédként munkára kényszerítik (Fotó: Nagy Norbert) |
- Sokszor megvertek, s szidtak, mint a bokrot. Azt mondták, nem kellek senkinek, úgysem lenne hová mennem. Sokáig azt hittem, igazuk van - mondta a férfi, nevezzük Károlynak. Hűvös, jég-kék szemében keménység. Kezei fáradtan, szinte lemondóan csüngnek alá, ahogy a széken feszengve ül. Károly ma már messze jár, még csak a megyében sincs. Elmondása szerint eltartási szerződést is aláírtak, valamint a haszonélvezeti jog az övé maradt. A házat nélküle tehát eladni nem lehet.
- Még az ürüléket is én vittem ki, sokszor télen is kint aludtam az autóban. Gyomorforgató dolgokat végeztettek el velem. A kinti munkámért járó pénzt pedig elvették s felélték - mondta. Egyszer csak nem bírta tovább. - Azt mondtam, boltba megyek. De a rendőrségre mentem - fejezi be történetét.
A másik helyszín egy eldugott otthon a megyében, az asszony már egy éve itt él. Őt - ahogy mesélte - a kommandósok vitték be Székesfehérvárra, miután egy korábbi sorstársa feljelentette az eltartó családot. - A rokonunk házát, amiben éltünk, megszerezte a család. Leitatták, s másnap arra ébredt, hogy semmije nem maradt. Majd nagy kegyesen felajánlották, költözzek oda. Nem volt választásom, mentem. A lovakkal volt dolgom, de a ház körül is mindent én csináltam. Korom miatt engem nem mertek verni, de folyton aláztak. Egy fiatal lányt, akit szintén ingyen dolgoztattak a háznál, viszont rendszeresen elvertek - így az asszony, nevezzük Aranka néninek. Az ő története mára jó véget ért.
 Ez a német férfi már hazájában él: őt is a rendőrök menekítették ki egy vidéki, Fejér megyei házból, ahol dolgoztatták, házát elvették (Fotó: Nagy Norbert) |
Tavaly egy német férfi mesélte el hasonló történetét, ő ma ismét Németországban él. Elvették a házát, majd pedig megígérték neki, hogy nem szólnak a bevándorlási hivatalnak - ugyanis a férfinak nem volt engedélye az itt-tartózkodásra. Nem mert lépni, félt, bántották, alázták. Végül a krízisközpont, a bevándorlási hivatal és a rendőrség segítségével kiszabadították, bújtatták, majd pedig hazavitték Németországba. Őt is többször keresték a fehérvári hajléktalanszállón, de hiába - árulta el Zsabka Attila, a központ vezetője , hiszen természetesen nem ott szállásolták el.
Az áldozatok köztünk élnek - szólni azonban sokszor nem mernek, azt hiszik, nincs kiút nyomorúságos életükből. Azt gondolják, valóban elvesznének a társadalomban, ezért inkább tűrnek. Ám ha mégis kiszabadulnak, s a rendőrség látókörébe kerül az ügyük, akár még új életet is kezdhetnek. Sokszor azonban régi otthonuk nélkül...
- Legtöbbször nincs tanú ezekben az ügyekben, bár mindig felmerül a kényszerítés, a személyi szabadság megsértésének vádja, de akár csalás és magánokirat-hamisítás is állhat a háttérben - vélekedett Juhász Károly, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának élet- és ifjúságvédelmi alosztályvezetője, aki maga is tudja: ezek az áldozatok nagyrészt pszichikai ráhatás következményeként tűrnek. Károlynak, Arankának és a német férfinek sikerült ebből kiszabadulnia. Aranka mára megnyugodott, éli a nyugdíjasok mindennapjait. Most éppen "A szerencse angyala" című romantikus regényt olvassa.
-----
Bizonyára ismerik, talán kedvelik is lapunk rovatát, amelyben a húsz évvel ezelőtti, történelminek nevezett időszakot idézzük fel sajtóhírek segítségével. Tanúm rá az elsárgult papír, hogy a pártállam cenzúrájához és öncenzúrájához idomított kollégáim bátran és kertelés nélkül fogalmaztak, amikor a romák beilleszkedési gondjaival, vagy éppen bűncselekményeivel kapcsolatban írtak. Merték a nevén nevezni a gyereket abban a világban, amikor az állásával játszott, aki például az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok öröklakásairól írt. Jogvédők szerint megüthetem a bokám, ha ma leírom: a modern rabszolgatartók az általunk ismert esetekben szinte egytől egyig cigány származásúak. Ha áldozatokról van szó, az persze más, akkor szalagcímben is lehet utalni az etnikai hovatartozásra. Pedig ahhoz, hogy megoldást találjunk egy súlyos problémára, először őszintén kellene beszélni és írni, hiszen a kertelés ideje már régen lejárt. Azok a kollégáim, akik életkoruk miatt nem ismerhetik az öncenzúra gyakorlatát, kezdik megtanulni a módját, miként fogalmazzanak virágnyelven. Szerintem nem jó ez így.
Tihanyi Tamás jegyzete
(Fejér Megyei Hírlap)
Frissítés (febr. 5. 5:47): a Dunaújvárosi Hírlap is átvette a cikket. Talán mondanunk sem kell, hogy a rabszolgatartók cigány származását egyértelműsítő Tihanyi-kommentár nélkül – természetesen a „pártatlanság” és a „korrekt tájékoztatás” jegyében.
A DH-s átvételre érkezett egy olvasói hozzászólás is, mely szerint az erősen cigányfertőzött és emiatt a bűnügyi hírekben gyakran szereplő Mezőfalva-Szőlőhegyen is hasonló a helyzet:
„Mezőfalván is körül lehetne nézni ez ügyben. Egy esetben a szomszéd határozott fellépése hiúsított meg egy kiköltöztetést, aki rendőr hívott, mert a "rabszolga" motyóját már autóra kezdték pakolni.
A rendőr füle hallatára fenyegették meg. :( (Kuruc.info: hiába, a cigányok tudják, hogy érinthetetlenek és bármit megtehetnek büntetlenül…)
Mezőfalva-Szőlőhegyen is élnek modern-kori rabszolgák.”
A DH-s átvételre érkezett egy olvasói hozzászólás is, mely szerint az erősen cigányfertőzött és emiatt a bűnügyi hírekben gyakran szereplő Mezőfalva-Szőlőhegyen is hasonló a helyzet:
„Mezőfalván is körül lehetne nézni ez ügyben. Egy esetben a szomszéd határozott fellépése hiúsított meg egy kiköltöztetést, aki rendőr hívott, mert a "rabszolga" motyóját már autóra kezdték pakolni.
A rendőr füle hallatára fenyegették meg. :( (Kuruc.info: hiába, a cigányok tudják, hogy érinthetetlenek és bármit megtehetnek büntetlenül…)
Mezőfalva-Szőlőhegyen is élnek modern-kori rabszolgák.”
