Miközben mond pár hülyeséget (pl. kötelező romológia bevezetése, hogy szegíneket megértsük), Somos László kaposfői plébános jól látja a cigányság beilleszkedésének, egyáltalán: normális, alkotó nemzetrészének legfőbb gátját. Őket magukat.
Igen, ahogy mi is oly sokszor leszögeztük: nem lehet a saját akarata ellenére egyetlen egy népcsoportot sem arra kényszeríteni, hogy elfogadja a szokásainkat (meló, becsületesség stb. – egyszóval minden, ami az európaiakra nagy általánosságban jellemző), törvényeinket, hogy normálisan beilleszkedjen. Ennélfogva a hiba nem a mi (európaiak, de a cigányokat épp úgy utáló, azokat elüldöző Kanadát, az USA-t vagy éppenséggel Indiát is ide sorolhatnánk) készülékünkben van, nem a mi hibánk az, hogy a cigányok úgy élnek, úgy viselkednek, ahogy. Csak és kizárólag rajtuk áll, hogy megtegyék az első lépést. Amelyre egyáltalán nem hajlandóak – soha, egyetlen országban nem akartak beilleszkedni. Nem csoda, hogy ahol csak megjelentek (vagy már régebb óta élnek), kivétel nélkül mindenhol gyűlölik őket. Biztosan ok nélkül...
Az eredeti cikk:
Papi szemmel a roma népesség integrációjáról
Belülről kell változniuk a romáknak ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni
Előbb belülről kell változniuk a romáknak ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni, az erőltetett megoldások nem vezetnek eredményre - véli Somos László kaposfői plébános.
Az atya a kanizsai Sarlós Boldogasszony Plébánia plébánosa, dr. Páhy János meghívására tartott előadást nemrég a kiskanizsai városrész templomában.
Somos László káplánéveit a Jézus Szíve Plébánián töltötte, s immár 16. éve a somogyi megyeszékhelytől, Kaposvártól 15 kilométerre elhelyezkedő településen él és dolgozik. Meséli, amikor ide került, rögtön feltűnt neki, hogy a környék mindegyik településén élnek cigányok, akik elesettek voltak, olyanok, mint a - ahogy fogalmazott - pásztor nélküli nyáj. Csak kereszteléskor és temetés idején kerültek kapcsolatba az egyházzal.
Úgy gondoltam, az én feladatom változtatni ezen a helyzeten, ezért minden egyes családot felkerestem. Megismerkedtünk, megbarátkoztunk egymással - idézte fel kaposfői plébánossága első éveit az atya. Hozzátette: tapasztalatai szerint (s a sztereotípiák ellenére) a roma társadalom a legvallásosabb magyarországi népcsoport, ám mivel korábban jelentős arányban maradtak ki az iskolai képzésből, hitoktatásban sem részesültek. Ezért apáról fiúra, anyáról leányra szállt a vallás, s bizony, nem teljesen a katolikus egyház dogmáira épült, az erkölcstan pedig teljesen kimaradt belőle - ám tagadhatatlanul istenhit volt.
Éppen a vallásosságuk ragadott meg - így az atya, aki úgy véli, ez ma is szilárd alapot adhat a katolikus egyház azon törekvésének, hogy integrálja a roma híveket az egyházközségekbe.
A mi dolgunk, hogy hitbéli tudásukat, meggyőződésüket fejlesszük, csiszoljuk, hogy az letisztultabb legyen. Ugyanis a hit, a hittel való találkozás az embert belülről változtatja meg, a belső pedig a külsőre is hatással van, ezt mindannyian jól tudjuk. Nagyon jó példa erre Kaposfő cigánytelepe, ahol két szociális munkással immár három éve dolgozunk. Amióta oda járunk, s foglalkozunk az ott élőkkel, sokkal kevesebb a szemét az utcán, a házak előtt rendszeresen nyírják a füvet, otthonaikat meszelik, ha pedig valami ünnepség van, kiöltöznek.
Somos László szerint a kormányzati telepfelszámolási programok is sikeresebbek lehetnének, ha az egyház módszereire, cigánypasztorációs tapasztalataira épülnének - bár erre szekularizált világunkban nem sok esélyt lát.
Türelemre és odafigyelésre, törődésre lenne szükség. Romaügyben nagy a média felelőssége is, több pozitív értékeket kellene mutatni. A romológiát pedig kötelező tantárggyá tenném az iskolákban, mert ha nem ismerjük meg a cigányságot, szeretni se fogjuk őket.
(Zalai Hírlap)
Igen, ahogy mi is oly sokszor leszögeztük: nem lehet a saját akarata ellenére egyetlen egy népcsoportot sem arra kényszeríteni, hogy elfogadja a szokásainkat (meló, becsületesség stb. – egyszóval minden, ami az európaiakra nagy általánosságban jellemző), törvényeinket, hogy normálisan beilleszkedjen. Ennélfogva a hiba nem a mi (európaiak, de a cigányokat épp úgy utáló, azokat elüldöző Kanadát, az USA-t vagy éppenséggel Indiát is ide sorolhatnánk) készülékünkben van, nem a mi hibánk az, hogy a cigányok úgy élnek, úgy viselkednek, ahogy. Csak és kizárólag rajtuk áll, hogy megtegyék az első lépést. Amelyre egyáltalán nem hajlandóak – soha, egyetlen országban nem akartak beilleszkedni. Nem csoda, hogy ahol csak megjelentek (vagy már régebb óta élnek), kivétel nélkül mindenhol gyűlölik őket. Biztosan ok nélkül...
Az eredeti cikk:
Papi szemmel a roma népesség integrációjáról
Belülről kell változniuk a romáknak ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni
Előbb belülről kell változniuk a romáknak ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni, az erőltetett megoldások nem vezetnek eredményre - véli Somos László kaposfői plébános.
Az atya a kanizsai Sarlós Boldogasszony Plébánia plébánosa, dr. Páhy János meghívására tartott előadást nemrég a kiskanizsai városrész templomában.
Somos László káplánéveit a Jézus Szíve Plébánián töltötte, s immár 16. éve a somogyi megyeszékhelytől, Kaposvártól 15 kilométerre elhelyezkedő településen él és dolgozik. Meséli, amikor ide került, rögtön feltűnt neki, hogy a környék mindegyik településén élnek cigányok, akik elesettek voltak, olyanok, mint a - ahogy fogalmazott - pásztor nélküli nyáj. Csak kereszteléskor és temetés idején kerültek kapcsolatba az egyházzal.
Úgy gondoltam, az én feladatom változtatni ezen a helyzeten, ezért minden egyes családot felkerestem. Megismerkedtünk, megbarátkoztunk egymással - idézte fel kaposfői plébánossága első éveit az atya. Hozzátette: tapasztalatai szerint (s a sztereotípiák ellenére) a roma társadalom a legvallásosabb magyarországi népcsoport, ám mivel korábban jelentős arányban maradtak ki az iskolai képzésből, hitoktatásban sem részesültek. Ezért apáról fiúra, anyáról leányra szállt a vallás, s bizony, nem teljesen a katolikus egyház dogmáira épült, az erkölcstan pedig teljesen kimaradt belőle - ám tagadhatatlanul istenhit volt.
Éppen a vallásosságuk ragadott meg - így az atya, aki úgy véli, ez ma is szilárd alapot adhat a katolikus egyház azon törekvésének, hogy integrálja a roma híveket az egyházközségekbe.
A mi dolgunk, hogy hitbéli tudásukat, meggyőződésüket fejlesszük, csiszoljuk, hogy az letisztultabb legyen. Ugyanis a hit, a hittel való találkozás az embert belülről változtatja meg, a belső pedig a külsőre is hatással van, ezt mindannyian jól tudjuk. Nagyon jó példa erre Kaposfő cigánytelepe, ahol két szociális munkással immár három éve dolgozunk. Amióta oda járunk, s foglalkozunk az ott élőkkel, sokkal kevesebb a szemét az utcán, a házak előtt rendszeresen nyírják a füvet, otthonaikat meszelik, ha pedig valami ünnepség van, kiöltöznek.
Somos László szerint a kormányzati telepfelszámolási programok is sikeresebbek lehetnének, ha az egyház módszereire, cigánypasztorációs tapasztalataira épülnének - bár erre szekularizált világunkban nem sok esélyt lát.
Türelemre és odafigyelésre, törődésre lenne szükség. Romaügyben nagy a média felelőssége is, több pozitív értékeket kellene mutatni. A romológiát pedig kötelező tantárggyá tenném az iskolákban, mert ha nem ismerjük meg a cigányságot, szeretni se fogjuk őket.
(Zalai Hírlap)
