A Magyar Nemzet hétvégi mellékletének az Interneten, mint mindig (saját szkennelés), először nálunk olvasható anyagából kiderül, hogy cigányaink mindenhol árvízvédelmi berendezéseket loptak-lopnak. A jelenlegi árvízért ezért is többé-kevésbé felelősek az orkok – és akkor még nem szóltunk az erdők komplett letarolásáról, amelyről még a cigányfajvédő Népszabadság is beismerte, hogy igencsak hozzájárult a katasztrófához.
Sebaj, majd kapnak új házat – a mi pénzünkből. Ők igen – a nemcigányok meg nem, nekik mindenük odalett, és őket nem segítik ki adófizetői pénzből. Se új, több tízmilliós házzal, se semmivel.
Sebaj, majd kapnak új házat – a mi pénzünkből. Ők igen – a nemcigányok meg nem, nekik mindenük odalett, és őket nem segítik ki adófizetői pénzből. Se új, több tízmilliós házzal, se semmivel.
Hogy honnan tudjuk, (természetesen) cigányok loptak? Például a vadnai polgármestertől, aki ezt büntetőjogi felelősségének teljes tudatában nyilatkozta.
A Magyar Nemzet cikke mellett a Magyar Hírlapban megjelent, kapcsolódó cikk lopásokkal foglalkozó (sokkal rövidebb) részét is kiemeltük a második részben található anyagban.
Szabad folyás
Ellopott zsilip miatt öntötte el a Fekete-víz csatorna a közutat és a kisszentmártoni földeket, jókora kár esett a szójababültetvényekben is. Eddig senkinek sem hiányzott a védmű, mára azonban elmérgesedett a tulajdonjogi vita az önkormányzat, a vízügyi igazgatóság és a földek birtokosai között.
Mindig is vizes, mocsaras vidék volt az Ormánság. A rendkívüli esőzés nem okozott volna különösebb gondot, medrében maradt a Fekete-víz csatorna is, ám Kisszentmárton térségében egy zsilip hiánya miatt a mezőgazdasági földekre ömlött a zavaros víz a csatornából, s homokzsákokkal kellett megvédeni az országutat is. Gólyák halásztak a barázdák között, amikor ott jártam.
- Május 23-án a katasztrófavédelem és a vízügyi igazgatóság irányításával száz helybeli lakos kétszázötven méteren hatezer homokzsákot tett le, hogy megvédje az országutat az elöntéstől - foglalja össze a történteket Bogdán Gábor, a háromszáz lelkes falu polgármestere.
Kisszentmárton zsáktelepülés, s mivel megvédték az utat, a víz nem zárta el a falut a külvilágtól. Nem ez a legnagyobb baj most az eső áztatta országban. Ám félő, hogy a kisszentmártoni eset nem lesz egyedi a kárfelmérések országos összesítésekor a tulajdonjogok és kötelezettségek tisztázatlansága miatt. Még nem tudni, ki fizeti meg az önkormányzat költségeit, az öt traktor s a megannyi szivattyú működtetését, üzemanyagköltségét. Önkormányzati tulajdon ugyanis nem forgott veszélyben, s azt is el kell majd dönteni, hogy ki a korábban ellopott zsilip tulajdonosa, kinek a terhére róható az, hogy száz hektárt elöntött a víz, beposhad a szójababültetvény.
- Itt mindent lopnak - tárja szét a kezét a polgármester. - Elvitték már az önkormányzat fűkaszáját, feltörték a hivatal irodáit, sőt a könyvtárat is. Lopják a megszüntetett környékbeli vasúti szárnyvonalak síneit, de a vasúti hidak lemezeit is elhordták. A rendszerváltás óta oxigénpalackkal, hegesztővel felszerelt bandák garázdálkodnak errefelé, a jó pár éve ellopott zsilipért is kaphattak néhány ezer forintot a felvásárlótól - panaszolja.
Szerinte a zsilip tulajdonosa a vízügyi hatóság, annak kellett volna pótolnia az ellopott árvízvédelmi berendezést.
A baranyahídvégi Közös Út Mgtsz öt településen 220 főt foglalkoztatott, majd a belőle alakult társulások sorra váltak meg dolgozóiktól. Máté Elemér negyven éve kezdte, a szövetkezetnél volt növénytermesztési- ágazat-vezető.
- Akkoriban, ha munkát végzett a vízügy a töltéseken, mindig adtunk mellé segítséget. De nem emlékszem arra, hogy zsilip létesítésében segédkeztünk volna - mondja, miközben a berendezés maradványai felé tartunk a hatalmas terepjáróval az átázott földeken.
Becslése szerint 1970 előtt építhették a zsilipet. A Fekete-víz csendesebb időszakokban térdig ér, most három-négy méter mély, és tizenöt-húsz méter széles lehet. Rendületlenül esik az eső. A töltés belső oldalán hatalmas betongyűrű vezet lefelé egészen a vízszintig. Ami vasból volt, az hiányzik. Levágták a korlátokat, a zsilipszelepet, s elvittek minden mozdíthatót.
Néhány éve egy palotabozsoki mezőgazdasági társulás vette át az itteni földeket a magángazdáktól szója, kukorica, búza és árpa termesztésére, s Máté Elemért alkalmazták intézőnek az 550 hektáros területre. Így ő képviseli a szántók tulajdonosait, bérlőit.
- A víz alá került földeken szóját termesztettünk a sertésállomány etetésére. Húsz hektárt öntött el az ár, több millió forintra tehető a kárunk. A felmérés eredményét eljuttattuk a falugazdász-hálózathoz, de a szervezet szerint nem lesz egyszerű a kártalanítás, hiszen tisztázatlan a zsilip tulajdonjoga, most még nem lehet megmondani, hogy kinek kellett volna pótolnia az ellopott szelepet.
Máté Elemér egy percig sem csodálkozott azon, hogy lefűrészelték és elvitték a vasból készült berendezést. Neki az udvarából lopták el traktorának úgynevezett húzóját, egy tizenöt kilós alkatrészt - amelyért jó, ha ötszáz forintot fizettek a felvásárlók. Loptak el már tőle permetezőszert, egyik járművéből pedig az éj leple alatt szerelték ki az önindítót.
A társulás képviselője jól emlékszik rá, hogy régebben még a vízügy tulajdonát képező töltésre sem volt
szabad rámenni. Ha mégis megtörtént, a „békapásztor", azaz a gátőr felírta az illető autó rendszámát, több olyan helybeli nevét említi, akiket meg is büntettek ezért.
- Ma már nem fordítanak ekkora figyelmet a gátakra, évente egyszer lekaszálják a kanális partját, a medret nem kotorják, szemmel látható, hogy a víz nem tud lefolyni a fával, bokorral benőtt mélyedésben.
Közben telefonál a polgármester, hogy a jegyző megtudta a földhivatalban, a megadott helyrajzi számon a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság szerepel a Fekete-víz gazdájaként, kezelőként, illetve tulajdonosként.
- Nem mi kezeljük a zsilipet, az vélhetően a magángazdák tulajdona - állítja ezzel szemben Pecze János, a Dél- dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vízkár-elhárítási osztályvezetője.
- A Fekete-víz hozzánk tartozik, ám a kérdéses csappantyús zsilip egy mögöttes vízfolyás érdekében épült, amelyet azért hoztak létre, hogy a mély fekvésű területről egy mesterségesen épített csatornán bevezethessék a vizet a főbefolyóba. Magyarul az kezeli a zsilipet, akié a kis mesterséges vizesárok - tájékoztat a szakember.
Megemlítem neki, hogy mások a vízügyre hivatkoznak. Pecze elismeri, hitelt érdemlően még valóban nem sikerült tisztázni, kié a zsilip, és kinek kellett volna helyreállítania. Ezért felvették a kapcsolatot a pécsi székhelyű környezetvédelmi és vízügyi felfigyelőséggel. Dolgozóik a következő hetekben kikeresik az úgynevezett régi vízkönyvekből, hogy ki készítette a tervezési, műtárgy- létesítési dokumentációkat, illetve mikor engedélyezték a zsilip építését. Rámutatott, hogy a rendszerváltás után létrejött, azóta sokszor felbomlott, átalakult víztársulatok gyakori változásai sem segítették elő a nyilvántartást, s ha a víz levonul a földekről, számos helyen adódhatnak hasonló műtárgykezelési gondok.
Az önkormányzat a külterületek után évente majdnem nyolcvanezer forintos „vízi társulási" hozzájárulást fizet a térségben működő vízközműtársulásnak. Akinek erdő, rét, szántó van a nevén, hektáronként megszabott összeget köteles fizetni, cserébe a társulatok gondoskodnak a vízelvezetésről. Bogdán Gábor polgármester családja 160 ezret, Máté Elemér, aki 95 hektáron gazdálkodik, évente százezer forintot fizet. Falvanként több millió forint kerül így a vizesek kasszájába.
Megállítok egy idősebb embert, aki nem rejti véka alá a mondanivalóját.
- Annyit látunk a pénzünkért, hogy a csatornapartot évente egyszer kaszálják. Állítólag elszaporodtak a hódok, azért hanyagolják a Fekete-víz szakaszát.
Aztán a fejéhez kap, mintha most világosodna meg, majd keserűen felnevet.
- Hiszen mi a víz elvezetéséért fizetünk, most pedig az ellopott zsilip miatt kaptuk a sok vizet! Hát ezért valóban nem fizettünk.
Keretes anyag: Minősített közveszélyokozás
Az ár- és belvíz mellett évek óta jelentős károkat okoznak a vandál gátrombolók a folyók töltésein. Ellopják az úgynevezett műtárgyak felhúzószerkezeteit, a zsiliptáblákat, egyes helyeken a hírközlési hálózat légkábeleit. Az okozott károkon túlmenően sokkal nagyobb baj az, hogy az ár- és belvízvédelmi művek védképessége csökken. Az is gyakori, hogy az árvízvédelmi töltéseken elhelyezett sorompókat megrongálják vagy elviszik, és szabálytalanul, ráadásul csapadékos időben a föllazult töltéseken gépjárművel közlekedve tönkreteszik, „eljárják" a földgát töltéskoronáját. Az idei árvizes időszakban, májusban ismeretlenek megrongálták Szolnokon az alcsi szivattyútelepet, és ellopták az egyik nyomócső elzárószerkezetét, A tolvajokat néhány órán belül elfogta a rendőrség. Sajószentpéter térségében egy hídhoz közeli zsilipet ismeretlenek levágtak a betonszerkezetig, és a betonból kiszedték a vasvezető síneket. Veszélyhelyzetben érezhetjük át - főleg a környéken lakók -, hogy mit jelent a védművek megrongálása. Egy-egy ilyen zsilip helyreállítása, újjáépítése pedig 15-20 millió forintba is belekerülhet. Egy szivattyútelep helyreállítása 30 millió forint, egy tolózár ára például hétszázezer forint plusz áfa. Árvíz idején az ilyen és ehhez hasonló lopások közveszélyokozásnak minősülnek, mert veszélyeztetik a térségben lakók életét és biztonságát.
A Magyar Hírlap cikke (cigányokkal kapcsolatos részét félkövérrel emeltük ki):
Ami a víz után marad
Gyurcsánynak és Bajnainak mindegy volt, mi lesz a Hernád menti gazdákkal
Az előrejelzések szerint a hét végén soha nem mért magasságba emelkedik a Hernád vízszintje. Sokadik krízisét élik át a folyóvölgy lakosai, különösen az itt tevékenykedő gazdák, termelők is. Gyurcsány Ferenc és kormánya segítő kezet ígért nekik, de aztán rútul becsapta őket. Azóta sem fizette meg a tartozást.
Igazi pokolvölgy a Hernád völgye. Már ha megvadul a folyó. Amúgy egészen szelídnek és ártatlannak tűnik, olyannak, amelyet még egy gyerek is képes átugrani. De ha megharagszik, akár kilométerekre is kiterjeszti a vizét, magával sodorva mindent.
Igen, a sodrás, úgy mondják a helyiek, a Vág után a Hernád a leggyorsabb magyar (!) folyó. A Horthy-korszak idején több kisebb vízi erőművet is építettek rá, nem véletlen például, hogy Gesztely községben már az 1920-es években kigyúltak a lakásokban a villanykörték. A Hernáddal persze nem lehet tréfálni, ezt megint a helyiek mondják. Az elmúlt évszázadok alatt több falut is arrébb telepítettek a lakói, mert nem bírtak a medréből gyakran kilépő folyóval.
Hitelből fedezett veszteségek
Jó érzés ránézni Gergely József házára és a körülötte levő kertre, olyan takaros ez a gesztelyi tercia. Csak az a baj, hogy pár méter ide a Hernád hídja, no és persze a rohanó folyó, amely most visszavonult valamennyire, de még így is fenyegető érzést kelt. Vastag, nejlonnal takart és zsákokkal erősített gát áll a Gergely-féle ház meg a folyó között. Saját maga erősítette és vastagította meg a kertje mellett a gátat. De hát nemcsak itt a hídnál támad Gergely Józsefre a víz, hanem a földjein is.
„Nekünk, akik itt gazdálkodunk a térségben, állandó bizonytalanságot jelent ez a folyó – magyarázza a gesztelyi férfi. – Árpával, kukoricával, búzával, egyszóval szántóföldi növényekkel foglalkozom. A 2006-ban történt hernádi gátszakadás miatt 35 millió forint károm keletkezett. Akkor nemcsak a terményeimre jött rá a víz, de a gépeimre is. Most még rosszabb a helyzet. Körülbelül 310 hektárnyi termőterületem áll víz alatt, szerintem 70 milliós veszteség alatt nem úszom meg ezt az évet.”
Gergely József szerint nemcsak a folyó pusztít, de sok bajt okoznak a belvizek is. Ahogy az idegen a térség útjait látja, minduntalan felázott földek, amelyeken sokszor kisebb-nagyobb „tavak” is csillognak.
„A dombokról alácsorgó eső csak egy dolog – mondja Görcsös Ferenc, a Magosz Borsod megyei elnöke. – Több területet is csupán hatvancentis humusz borít, alatta pedig legalább tizenöt méteres kavicságy található. A folyó egyszerűen átnyomja a vizét a gátak alatt ezeken a kavicsrétegeken, ezért változott hatalmas tócsává az egyik tízhektáros cukorcirokültetvényem is. Menthetetlen, pedig jó pénzért megvették volna a lengyelek! Azt mondják, alkoholt csinálnak belőle.”
Több gazda egybehangzó véleménye szerint a Hernád völgyében kétévente pusztít az áradás. Czingula Sándor szikszói termelő azonban feljegyezte, hogy csak 2004. és 2006. között 12 nagyobb árhullám vonult le a Hernád völgyében.
„Azokat a károkat, amelyeket ezek az áradások okoztak a földjeimen, hitelfelvétellel pótoltam – magyarázza Czingula Sándor. – Tavaly fizettem ki az utolsó részletet, de kezdhetek elölről mindent, hiszen az idén legalább harmincmilliós károm lesz.”
Czingula Sándor is szántóföldi növényeket, azaz búzát, árpát, repcét s egyebeket termeszt. Gondolt arra, hogy a víz által veszélyeztetett területein igénytelen energianövényekkel foglalkozik majd, de ez nyilván újabb beruházást jelentene, erre viszont nincs pénze, hiteleket pedig már képtelen felvenni. Nem is adnak manapság a gazdáknak a bankok. „Nincs más lehetőség, értékes földterületeket kell eladnom, s abba is hagyom a gazdálkodást – mondja keserűen Czingula Sándor. – Még két ilyen év, s mindenemet elveszítem.”
Nem ő az egyetlen, aki befejezi. Az elmúlt évek áradásai több kisebb gazdát tettek tönkre a Hernád völgyében, nem lévén más választásuk, most segélyért állnak sorba az önkormányzatok előtt. De talán másképp is alakulhatott volna a sorsuk…
Meghazudtolt egyezség
A Hernád nagy, 2004-es áradása után azt ígérte a Gyurcsány-kormány, hogy fizet valamennyi árvízi kompenzációt a helyi termelőknek. Összesen 1,2 milliárd forintról volt szó, plusz egy visszatartott négyszázmilliós EU-támogatásról. Az utóbbiból hatszázezer forint jutott volna egy gazdának. „Sokan reménykedtek, mert úgy számolták, hogy még ezzel a pénzzel is elkerülhetik a csődöt” - magyarázza Gergely József.
A 2005-ös gazdademonstrációt követő megállapodásba is bekerült a Hernád-völgyi gazdák árvízi kárenyhítése, sőt, később egy nyilatkozatában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök büszkén bejelentette, hogy a kormány ki is fizette a pénzt.
„Nem mondott igazat – háborog még ma is az eseten Görcsös Ferenc. – Nem adott egy fillért sem. Sőt, a beígért védműfejlesztéseket sem hajtotta végre, hogy a csatorna- és víztársulásokról ne is beszéljünk. Ezeket eredetileg a mindenkori kormánynak és a földhasználóknak kellene működtetni fele-fele alapon. A területünkön működő víztársulat csaknem nyolcvanezer hektárt gondoz, tavaly a földhasználók 13 millió forinttal járultak hozzá a költségeihez, a kormányzat viszont másfél millióval. A baloldali kormány tehát megint magára hagyta a gazdálkodókat.
Görcsös Ferenc megemlíti azt is, hogy a társulásoktól így nem is várható például, hogy orvosolják valahogy a belvíz okozta gondokat. Megkapják a gazdák befizetéseit, de szolgáltatni már nem szolgáltatnak. Előfordult az is a Magosz borsodi elnöke szerint, hogy egyes víztársulások bérbe adták a gépeiket az autópálya-építésekhez, csak azért, hogy egy kis pénzük legyen üzemanyagra, miegyébre. Bérbe adták, amikor a gazdák földjei körül lett volna szükség rájuk. Görcsös Ferenc azt sem érti, miként történhetett meg, hogy egy olyan ember volt a víztársulások országos szövetségének elnöke, mint az SZDSZ-es Kuncze Gábor, akinek a pártja már több választási kampányban is a falvak érdekei ellen agitált. Gergely József pedig arról beszélt, hogy az ő szántóterületei mellett az idén sem épített új és erős védműveket a vízügy, csak a régieket tartja karban. Egyrészt. Másrészt pedig körgátakkal igyekszik védeni a vízügy a településeket, de ezzel sokszor épp a legértékesebb szántók felé tereli a vizet. Czingula Sándor is úgy látja, az elmúlt években csak egyetlen falunál korszerűsítették a védműveket, máshol nem. Sőt! A 2004-es áradáskor épp az okozta a bajt, hogy korábban a védművek egy részét is bérbe adta az állam. A gazdálkodók pedig megszántották a csatornákat, sőt, a gátak oldalát is, amelyek így alacsonyabbak és gyengébbek lettek. Aztán jött a víz…
„A 2004-es áradásnál írtam egy levelet az illetékeseknek, amelyben felhívtam a figyelmüket arra, hogy mekkora probléma lesz a belvizek elvezetésével – mondja Czingula Sándor. – Nem működnek a csatornák zsilipjei, a csappantyúk elrozsdásodtak, beragadtak, vagy eleve lehegesztették őket a tolvajok ellen. Na hát, aki ellop egy ilyen berendezést, annak levágnám a kezét! Elküldtem a levelet, de persze nem történt semmi.”
Nézegetjük Görcsös Ferenc víz alatt álló cirokját, fejünk fölött szúnyogfelhő. Ha egy kicsit melegebb lesz, nappal sem lehet majd a vérszívóktól megmaradni a környéken.
„Tudják milyen ereje van a Hernádnak?! – kérdezi Görcsös Ferenc. – Még Rákosi idején épült egy híd errefelé, de két év múlva hirtelen megvadult a Hernád, s elvitte.” Sokszor hallja errefelé az idegen, hogy tiszteletet és alázatot követel ez a folyó.
Kiszállni sem olyan könnyű
Most körülbelül húszezer hektárra teszi a kárt szenvedett területek nagyságát a Magosz helyi szervezete. Körülbelül ötszáz gazdát és termelőt érint. Mi lesz ezekkel a földekkel, s a rajtuk lévő terménnyel? Nem tudja senki. Egyelőre a felázott hektárok közelébe se lehet menni, nemhogy gépekkel rájuk hajtani! Nem vicc, gyakran távcsővel nézegetik a gazdák a szántóterületeiket. Száradás? A meteorológiai jelentések szerint 273 milliméter csapadék esett most májusban Borsodban. Magyarán ez majdnem harminc centi. Gergely József szerint hiányzik a térség átfogó árvíz- és belvízvédelmi terve. Görcsös Ferenc pedig azt mondja, egyetlen megoldás a záportározók lehetnének. Kassa fölött hármat is építettek a szlovákok. Ha Magyarországon is lenne egy-két komolyabb záportározó a folyón, akkor össze kellene hangolni Szlovákiával a tározók nyitásának ütemét. Egyébként teljesen tönkreteszik a térséget a klímaváltozásnak köszönhető mind gyakoribb áradások.
„Úgy érzzük magunkat, mint akiket el akartak veszejteni a szocialista kormányok – véli Görcsös Ferenc. – Tudták, hogy mekkora bajokkal küszködünk, s nyilván egy kis pénz is került volna a Hernád menti gazdálkodók megsegítésére. A veszteséget nem lehetett volna pótolni, ez természetes, de annyi pénzre azért szüksége lett volna mindenkinek, hogy el tudja kezdeni valahogy a következő évet, még ha szűkösebben is mint az előzőeket.”
Van itt egy furcsa értelmezési probléma. A laikus ugyanis képes azt hinni, ha egy gazda tönkremegy, akkor csak a terményeit, az állatait veszíti el. A valóságban azonban itt a tönkremenetelben odavész egy élet munkájának minden gyümölcse. A termény, az állat, a föld, a gép, a ház és a jövő. Vagyis a holnap…
Nagyon nehéz kiszállni a gazdálkodásból. Sokan csak azért dolgoznak már, hogy a hiteleiket fizetni tudják, a hozzá tartozó magas kamatokkal együtt. Különben nemcsak a gépeket viszi a bank, de a tetőt is a fejük fölül. Ez éppoly elsöprő támadás lehet, mint a Hernád dühös rohama.
A Magyar Nemzet cikke mellett a Magyar Hírlapban megjelent, kapcsolódó cikk lopásokkal foglalkozó (sokkal rövidebb) részét is kiemeltük a második részben található anyagban.
Szabad folyás
Ellopott zsilip miatt öntötte el a Fekete-víz csatorna a közutat és a kisszentmártoni földeket, jókora kár esett a szójababültetvényekben is. Eddig senkinek sem hiányzott a védmű, mára azonban elmérgesedett a tulajdonjogi vita az önkormányzat, a vízügyi igazgatóság és a földek birtokosai között.
Mindig is vizes, mocsaras vidék volt az Ormánság. A rendkívüli esőzés nem okozott volna különösebb gondot, medrében maradt a Fekete-víz csatorna is, ám Kisszentmárton térségében egy zsilip hiánya miatt a mezőgazdasági földekre ömlött a zavaros víz a csatornából, s homokzsákokkal kellett megvédeni az országutat is. Gólyák halásztak a barázdák között, amikor ott jártam.
- Május 23-án a katasztrófavédelem és a vízügyi igazgatóság irányításával száz helybeli lakos kétszázötven méteren hatezer homokzsákot tett le, hogy megvédje az országutat az elöntéstől - foglalja össze a történteket Bogdán Gábor, a háromszáz lelkes falu polgármestere.
Kisszentmárton zsáktelepülés, s mivel megvédték az utat, a víz nem zárta el a falut a külvilágtól. Nem ez a legnagyobb baj most az eső áztatta országban. Ám félő, hogy a kisszentmártoni eset nem lesz egyedi a kárfelmérések országos összesítésekor a tulajdonjogok és kötelezettségek tisztázatlansága miatt. Még nem tudni, ki fizeti meg az önkormányzat költségeit, az öt traktor s a megannyi szivattyú működtetését, üzemanyagköltségét. Önkormányzati tulajdon ugyanis nem forgott veszélyben, s azt is el kell majd dönteni, hogy ki a korábban ellopott zsilip tulajdonosa, kinek a terhére róható az, hogy száz hektárt elöntött a víz, beposhad a szójababültetvény.
- Itt mindent lopnak - tárja szét a kezét a polgármester. - Elvitték már az önkormányzat fűkaszáját, feltörték a hivatal irodáit, sőt a könyvtárat is. Lopják a megszüntetett környékbeli vasúti szárnyvonalak síneit, de a vasúti hidak lemezeit is elhordták. A rendszerváltás óta oxigénpalackkal, hegesztővel felszerelt bandák garázdálkodnak errefelé, a jó pár éve ellopott zsilipért is kaphattak néhány ezer forintot a felvásárlótól - panaszolja.
Szerinte a zsilip tulajdonosa a vízügyi hatóság, annak kellett volna pótolnia az ellopott árvízvédelmi berendezést.
A baranyahídvégi Közös Út Mgtsz öt településen 220 főt foglalkoztatott, majd a belőle alakult társulások sorra váltak meg dolgozóiktól. Máté Elemér negyven éve kezdte, a szövetkezetnél volt növénytermesztési- ágazat-vezető.
- Akkoriban, ha munkát végzett a vízügy a töltéseken, mindig adtunk mellé segítséget. De nem emlékszem arra, hogy zsilip létesítésében segédkeztünk volna - mondja, miközben a berendezés maradványai felé tartunk a hatalmas terepjáróval az átázott földeken.
Becslése szerint 1970 előtt építhették a zsilipet. A Fekete-víz csendesebb időszakokban térdig ér, most három-négy méter mély, és tizenöt-húsz méter széles lehet. Rendületlenül esik az eső. A töltés belső oldalán hatalmas betongyűrű vezet lefelé egészen a vízszintig. Ami vasból volt, az hiányzik. Levágták a korlátokat, a zsilipszelepet, s elvittek minden mozdíthatót.
Néhány éve egy palotabozsoki mezőgazdasági társulás vette át az itteni földeket a magángazdáktól szója, kukorica, búza és árpa termesztésére, s Máté Elemért alkalmazták intézőnek az 550 hektáros területre. Így ő képviseli a szántók tulajdonosait, bérlőit.
- A víz alá került földeken szóját termesztettünk a sertésállomány etetésére. Húsz hektárt öntött el az ár, több millió forintra tehető a kárunk. A felmérés eredményét eljuttattuk a falugazdász-hálózathoz, de a szervezet szerint nem lesz egyszerű a kártalanítás, hiszen tisztázatlan a zsilip tulajdonjoga, most még nem lehet megmondani, hogy kinek kellett volna pótolnia az ellopott szelepet.
Máté Elemér egy percig sem csodálkozott azon, hogy lefűrészelték és elvitték a vasból készült berendezést. Neki az udvarából lopták el traktorának úgynevezett húzóját, egy tizenöt kilós alkatrészt - amelyért jó, ha ötszáz forintot fizettek a felvásárlók. Loptak el már tőle permetezőszert, egyik járművéből pedig az éj leple alatt szerelték ki az önindítót.
A társulás képviselője jól emlékszik rá, hogy régebben még a vízügy tulajdonát képező töltésre sem volt
szabad rámenni. Ha mégis megtörtént, a „békapásztor", azaz a gátőr felírta az illető autó rendszámát, több olyan helybeli nevét említi, akiket meg is büntettek ezért.
- Ma már nem fordítanak ekkora figyelmet a gátakra, évente egyszer lekaszálják a kanális partját, a medret nem kotorják, szemmel látható, hogy a víz nem tud lefolyni a fával, bokorral benőtt mélyedésben.
Közben telefonál a polgármester, hogy a jegyző megtudta a földhivatalban, a megadott helyrajzi számon a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság szerepel a Fekete-víz gazdájaként, kezelőként, illetve tulajdonosként.
- Nem mi kezeljük a zsilipet, az vélhetően a magángazdák tulajdona - állítja ezzel szemben Pecze János, a Dél- dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vízkár-elhárítási osztályvezetője.
- A Fekete-víz hozzánk tartozik, ám a kérdéses csappantyús zsilip egy mögöttes vízfolyás érdekében épült, amelyet azért hoztak létre, hogy a mély fekvésű területről egy mesterségesen épített csatornán bevezethessék a vizet a főbefolyóba. Magyarul az kezeli a zsilipet, akié a kis mesterséges vizesárok - tájékoztat a szakember.
Megemlítem neki, hogy mások a vízügyre hivatkoznak. Pecze elismeri, hitelt érdemlően még valóban nem sikerült tisztázni, kié a zsilip, és kinek kellett volna helyreállítania. Ezért felvették a kapcsolatot a pécsi székhelyű környezetvédelmi és vízügyi felfigyelőséggel. Dolgozóik a következő hetekben kikeresik az úgynevezett régi vízkönyvekből, hogy ki készítette a tervezési, műtárgy- létesítési dokumentációkat, illetve mikor engedélyezték a zsilip építését. Rámutatott, hogy a rendszerváltás után létrejött, azóta sokszor felbomlott, átalakult víztársulatok gyakori változásai sem segítették elő a nyilvántartást, s ha a víz levonul a földekről, számos helyen adódhatnak hasonló műtárgykezelési gondok.
Az önkormányzat a külterületek után évente majdnem nyolcvanezer forintos „vízi társulási" hozzájárulást fizet a térségben működő vízközműtársulásnak. Akinek erdő, rét, szántó van a nevén, hektáronként megszabott összeget köteles fizetni, cserébe a társulatok gondoskodnak a vízelvezetésről. Bogdán Gábor polgármester családja 160 ezret, Máté Elemér, aki 95 hektáron gazdálkodik, évente százezer forintot fizet. Falvanként több millió forint kerül így a vizesek kasszájába.
Megállítok egy idősebb embert, aki nem rejti véka alá a mondanivalóját.
- Annyit látunk a pénzünkért, hogy a csatornapartot évente egyszer kaszálják. Állítólag elszaporodtak a hódok, azért hanyagolják a Fekete-víz szakaszát.
Aztán a fejéhez kap, mintha most világosodna meg, majd keserűen felnevet.
- Hiszen mi a víz elvezetéséért fizetünk, most pedig az ellopott zsilip miatt kaptuk a sok vizet! Hát ezért valóban nem fizettünk.
Keretes anyag: Minősített közveszélyokozás
Az ár- és belvíz mellett évek óta jelentős károkat okoznak a vandál gátrombolók a folyók töltésein. Ellopják az úgynevezett műtárgyak felhúzószerkezeteit, a zsiliptáblákat, egyes helyeken a hírközlési hálózat légkábeleit. Az okozott károkon túlmenően sokkal nagyobb baj az, hogy az ár- és belvízvédelmi művek védképessége csökken. Az is gyakori, hogy az árvízvédelmi töltéseken elhelyezett sorompókat megrongálják vagy elviszik, és szabálytalanul, ráadásul csapadékos időben a föllazult töltéseken gépjárművel közlekedve tönkreteszik, „eljárják" a földgát töltéskoronáját. Az idei árvizes időszakban, májusban ismeretlenek megrongálták Szolnokon az alcsi szivattyútelepet, és ellopták az egyik nyomócső elzárószerkezetét, A tolvajokat néhány órán belül elfogta a rendőrség. Sajószentpéter térségében egy hídhoz közeli zsilipet ismeretlenek levágtak a betonszerkezetig, és a betonból kiszedték a vasvezető síneket. Veszélyhelyzetben érezhetjük át - főleg a környéken lakók -, hogy mit jelent a védművek megrongálása. Egy-egy ilyen zsilip helyreállítása, újjáépítése pedig 15-20 millió forintba is belekerülhet. Egy szivattyútelep helyreállítása 30 millió forint, egy tolózár ára például hétszázezer forint plusz áfa. Árvíz idején az ilyen és ehhez hasonló lopások közveszélyokozásnak minősülnek, mert veszélyeztetik a térségben lakók életét és biztonságát.
A Magyar Hírlap cikke (cigányokkal kapcsolatos részét félkövérrel emeltük ki):
Ami a víz után marad
Gyurcsánynak és Bajnainak mindegy volt, mi lesz a Hernád menti gazdákkal
Az előrejelzések szerint a hét végén soha nem mért magasságba emelkedik a Hernád vízszintje. Sokadik krízisét élik át a folyóvölgy lakosai, különösen az itt tevékenykedő gazdák, termelők is. Gyurcsány Ferenc és kormánya segítő kezet ígért nekik, de aztán rútul becsapta őket. Azóta sem fizette meg a tartozást.
Igazi pokolvölgy a Hernád völgye. Már ha megvadul a folyó. Amúgy egészen szelídnek és ártatlannak tűnik, olyannak, amelyet még egy gyerek is képes átugrani. De ha megharagszik, akár kilométerekre is kiterjeszti a vizét, magával sodorva mindent.
Igen, a sodrás, úgy mondják a helyiek, a Vág után a Hernád a leggyorsabb magyar (!) folyó. A Horthy-korszak idején több kisebb vízi erőművet is építettek rá, nem véletlen például, hogy Gesztely községben már az 1920-es években kigyúltak a lakásokban a villanykörték. A Hernáddal persze nem lehet tréfálni, ezt megint a helyiek mondják. Az elmúlt évszázadok alatt több falut is arrébb telepítettek a lakói, mert nem bírtak a medréből gyakran kilépő folyóval.
Hitelből fedezett veszteségek
Jó érzés ránézni Gergely József házára és a körülötte levő kertre, olyan takaros ez a gesztelyi tercia. Csak az a baj, hogy pár méter ide a Hernád hídja, no és persze a rohanó folyó, amely most visszavonult valamennyire, de még így is fenyegető érzést kelt. Vastag, nejlonnal takart és zsákokkal erősített gát áll a Gergely-féle ház meg a folyó között. Saját maga erősítette és vastagította meg a kertje mellett a gátat. De hát nemcsak itt a hídnál támad Gergely Józsefre a víz, hanem a földjein is.
„Nekünk, akik itt gazdálkodunk a térségben, állandó bizonytalanságot jelent ez a folyó – magyarázza a gesztelyi férfi. – Árpával, kukoricával, búzával, egyszóval szántóföldi növényekkel foglalkozom. A 2006-ban történt hernádi gátszakadás miatt 35 millió forint károm keletkezett. Akkor nemcsak a terményeimre jött rá a víz, de a gépeimre is. Most még rosszabb a helyzet. Körülbelül 310 hektárnyi termőterületem áll víz alatt, szerintem 70 milliós veszteség alatt nem úszom meg ezt az évet.”
Gergely József szerint nemcsak a folyó pusztít, de sok bajt okoznak a belvizek is. Ahogy az idegen a térség útjait látja, minduntalan felázott földek, amelyeken sokszor kisebb-nagyobb „tavak” is csillognak.
„A dombokról alácsorgó eső csak egy dolog – mondja Görcsös Ferenc, a Magosz Borsod megyei elnöke. – Több területet is csupán hatvancentis humusz borít, alatta pedig legalább tizenöt méteres kavicságy található. A folyó egyszerűen átnyomja a vizét a gátak alatt ezeken a kavicsrétegeken, ezért változott hatalmas tócsává az egyik tízhektáros cukorcirokültetvényem is. Menthetetlen, pedig jó pénzért megvették volna a lengyelek! Azt mondják, alkoholt csinálnak belőle.”
Több gazda egybehangzó véleménye szerint a Hernád völgyében kétévente pusztít az áradás. Czingula Sándor szikszói termelő azonban feljegyezte, hogy csak 2004. és 2006. között 12 nagyobb árhullám vonult le a Hernád völgyében.
„Azokat a károkat, amelyeket ezek az áradások okoztak a földjeimen, hitelfelvétellel pótoltam – magyarázza Czingula Sándor. – Tavaly fizettem ki az utolsó részletet, de kezdhetek elölről mindent, hiszen az idén legalább harmincmilliós károm lesz.”
Czingula Sándor is szántóföldi növényeket, azaz búzát, árpát, repcét s egyebeket termeszt. Gondolt arra, hogy a víz által veszélyeztetett területein igénytelen energianövényekkel foglalkozik majd, de ez nyilván újabb beruházást jelentene, erre viszont nincs pénze, hiteleket pedig már képtelen felvenni. Nem is adnak manapság a gazdáknak a bankok. „Nincs más lehetőség, értékes földterületeket kell eladnom, s abba is hagyom a gazdálkodást – mondja keserűen Czingula Sándor. – Még két ilyen év, s mindenemet elveszítem.”
Nem ő az egyetlen, aki befejezi. Az elmúlt évek áradásai több kisebb gazdát tettek tönkre a Hernád völgyében, nem lévén más választásuk, most segélyért állnak sorba az önkormányzatok előtt. De talán másképp is alakulhatott volna a sorsuk…
Meghazudtolt egyezség
A Hernád nagy, 2004-es áradása után azt ígérte a Gyurcsány-kormány, hogy fizet valamennyi árvízi kompenzációt a helyi termelőknek. Összesen 1,2 milliárd forintról volt szó, plusz egy visszatartott négyszázmilliós EU-támogatásról. Az utóbbiból hatszázezer forint jutott volna egy gazdának. „Sokan reménykedtek, mert úgy számolták, hogy még ezzel a pénzzel is elkerülhetik a csődöt” - magyarázza Gergely József.
A 2005-ös gazdademonstrációt követő megállapodásba is bekerült a Hernád-völgyi gazdák árvízi kárenyhítése, sőt, később egy nyilatkozatában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök büszkén bejelentette, hogy a kormány ki is fizette a pénzt.
„Nem mondott igazat – háborog még ma is az eseten Görcsös Ferenc. – Nem adott egy fillért sem. Sőt, a beígért védműfejlesztéseket sem hajtotta végre, hogy a csatorna- és víztársulásokról ne is beszéljünk. Ezeket eredetileg a mindenkori kormánynak és a földhasználóknak kellene működtetni fele-fele alapon. A területünkön működő víztársulat csaknem nyolcvanezer hektárt gondoz, tavaly a földhasználók 13 millió forinttal járultak hozzá a költségeihez, a kormányzat viszont másfél millióval. A baloldali kormány tehát megint magára hagyta a gazdálkodókat.
Görcsös Ferenc megemlíti azt is, hogy a társulásoktól így nem is várható például, hogy orvosolják valahogy a belvíz okozta gondokat. Megkapják a gazdák befizetéseit, de szolgáltatni már nem szolgáltatnak. Előfordult az is a Magosz borsodi elnöke szerint, hogy egyes víztársulások bérbe adták a gépeiket az autópálya-építésekhez, csak azért, hogy egy kis pénzük legyen üzemanyagra, miegyébre. Bérbe adták, amikor a gazdák földjei körül lett volna szükség rájuk. Görcsös Ferenc azt sem érti, miként történhetett meg, hogy egy olyan ember volt a víztársulások országos szövetségének elnöke, mint az SZDSZ-es Kuncze Gábor, akinek a pártja már több választási kampányban is a falvak érdekei ellen agitált. Gergely József pedig arról beszélt, hogy az ő szántóterületei mellett az idén sem épített új és erős védműveket a vízügy, csak a régieket tartja karban. Egyrészt. Másrészt pedig körgátakkal igyekszik védeni a vízügy a településeket, de ezzel sokszor épp a legértékesebb szántók felé tereli a vizet. Czingula Sándor is úgy látja, az elmúlt években csak egyetlen falunál korszerűsítették a védműveket, máshol nem. Sőt! A 2004-es áradáskor épp az okozta a bajt, hogy korábban a védművek egy részét is bérbe adta az állam. A gazdálkodók pedig megszántották a csatornákat, sőt, a gátak oldalát is, amelyek így alacsonyabbak és gyengébbek lettek. Aztán jött a víz…
„A 2004-es áradásnál írtam egy levelet az illetékeseknek, amelyben felhívtam a figyelmüket arra, hogy mekkora probléma lesz a belvizek elvezetésével – mondja Czingula Sándor. – Nem működnek a csatornák zsilipjei, a csappantyúk elrozsdásodtak, beragadtak, vagy eleve lehegesztették őket a tolvajok ellen. Na hát, aki ellop egy ilyen berendezést, annak levágnám a kezét! Elküldtem a levelet, de persze nem történt semmi.”
Nézegetjük Görcsös Ferenc víz alatt álló cirokját, fejünk fölött szúnyogfelhő. Ha egy kicsit melegebb lesz, nappal sem lehet majd a vérszívóktól megmaradni a környéken.
„Tudják milyen ereje van a Hernádnak?! – kérdezi Görcsös Ferenc. – Még Rákosi idején épült egy híd errefelé, de két év múlva hirtelen megvadult a Hernád, s elvitte.” Sokszor hallja errefelé az idegen, hogy tiszteletet és alázatot követel ez a folyó.
Kiszállni sem olyan könnyű
Most körülbelül húszezer hektárra teszi a kárt szenvedett területek nagyságát a Magosz helyi szervezete. Körülbelül ötszáz gazdát és termelőt érint. Mi lesz ezekkel a földekkel, s a rajtuk lévő terménnyel? Nem tudja senki. Egyelőre a felázott hektárok közelébe se lehet menni, nemhogy gépekkel rájuk hajtani! Nem vicc, gyakran távcsővel nézegetik a gazdák a szántóterületeiket. Száradás? A meteorológiai jelentések szerint 273 milliméter csapadék esett most májusban Borsodban. Magyarán ez majdnem harminc centi. Gergely József szerint hiányzik a térség átfogó árvíz- és belvízvédelmi terve. Görcsös Ferenc pedig azt mondja, egyetlen megoldás a záportározók lehetnének. Kassa fölött hármat is építettek a szlovákok. Ha Magyarországon is lenne egy-két komolyabb záportározó a folyón, akkor össze kellene hangolni Szlovákiával a tározók nyitásának ütemét. Egyébként teljesen tönkreteszik a térséget a klímaváltozásnak köszönhető mind gyakoribb áradások.
„Úgy érzzük magunkat, mint akiket el akartak veszejteni a szocialista kormányok – véli Görcsös Ferenc. – Tudták, hogy mekkora bajokkal küszködünk, s nyilván egy kis pénz is került volna a Hernád menti gazdálkodók megsegítésére. A veszteséget nem lehetett volna pótolni, ez természetes, de annyi pénzre azért szüksége lett volna mindenkinek, hogy el tudja kezdeni valahogy a következő évet, még ha szűkösebben is mint az előzőeket.”
Van itt egy furcsa értelmezési probléma. A laikus ugyanis képes azt hinni, ha egy gazda tönkremegy, akkor csak a terményeit, az állatait veszíti el. A valóságban azonban itt a tönkremenetelben odavész egy élet munkájának minden gyümölcse. A termény, az állat, a föld, a gép, a ház és a jövő. Vagyis a holnap…
Nagyon nehéz kiszállni a gazdálkodásból. Sokan csak azért dolgoznak már, hogy a hiteleiket fizetni tudják, a hozzá tartozó magas kamatokkal együtt. Különben nemcsak a gépeket viszi a bank, de a tetőt is a fejük fölül. Ez éppoly elsöprő támadás lehet, mint a Hernád dühös rohama.
