Több cikkben is foglalkoztunk már azzal, hogy a cigány famaffia által folytatott erdőség-letarolások miatt „sikeredett” ilyen nagyra és pusztítóra az idei árvíz. Ebben még a különben szélsőségesen Népszabadság is, groteszk módon, igazat adott nekünk.
Az alábbi első cikkből kiderül az, hogy a Tiszántúli Természetvédők Társulata szerint is kőkeményen benne volt az árvízben az erdők letarolása. A másodikként idézett, szintén mai Magyar Hírlap-véleménycikk sem köntörfalaz: leírja ugyanezt.
„Köszönjük”, cigányok, hogy vagytok nekünk. Nem is tudom, mit csinálnánk nélkületek. Hát, Svájc szintjén valószínűleg nem lennénk – de Szlovéniáén biztosan. Minimum. Köszönjük, hogy tönkretesztek mindent magatok körül, köszönjük, hogy gyilkoltok, kiraboltok bennünket, köszönjük, hogy a szociális kiadások (ide értve nem csak a direkt segílyeket, hanem a kórházak, mentők, tűzoltóság stb. fenntartását is) jó része rátok fordítódik. Példás állampolgárok vagytok, Magyarország szemefényei.
A BOON híre:
ÁRVÍZ - Az elpusztított sajóládi erdő megvédte volna a környező településeket az árvíztől?
Az évekkel ezelőtt részben ellopott, részben kitermelt sajóládi erdő megvédte volna a települést a Hernád árvizétől - állítja egy környezetvédelmi szervezet. Az erdő elpusztítása miatt, amely több ritka, veszélyeztetett állatfaj élőhelye volt, többször is megrótta hazánkat az Európai Bizottság.
- Határozott szakmai véleményünk, hogy a Hernád és a Sajó folyó közötti ártérben elhelyezkedő 180 hektáros Sajóládi-erdő tarra vágása jelentős mértékben járult hozzá az árvízi helyzet súlyosságához, Sajólád, Ónod és Muhi községekben a lakóterületeken bekövetkezett árvízi katasztrófához - közölte a Független Hírügynökséggel Zsák Ferenc Tibor, a debreceni központú Tiszántúli Természetvédők Társulatának (TTT) elnöke. A szervezet kezdeményezett eljárást hazánk ellen amiatt, hogy a sajóládi erdő kilencven százaléka eltűnt.
Az elnök elmondta: áradások idején az erdők talaja szivacsszerűen szívja magába a vizet, s csak a felesleget engedi vissza a folyók medrébe. Emellett jelentős a növényzet vízfelhasználása, a párologtatás, mely ugyancsak hozzájárul a víz visszatartásához, a lombkoronaszint légrétegeiben őrizve a párát, csökkentve a terület páraéhségét, s növelve a mikrocsapadék (elsősorban a harmat) jelentőségét. Amennyiben kiterjedt erdők uralják a folyóvölgyet ezeknek köszönhetően az árhullámok által szétterített vízmennyiség nem a felszínen gyűlik össze, hanem a felszín alatt és felett képez tartalékokat. Amíg a rendszer egyensúlya ép, vízbőség (áradás) idején a víz e "földalatti és földfeletti kiegyenlítő-tartály" felé áramlik, apadáskor viszont már e "tartályból" szivárog vissza a folyóba az életet adó víz - tudatta az elnök.
Sajóládon, Ónodon és Muhiban az elmúlt napokban kemény munkát folytattak az árvíz ellen a helybeliek, valamint több száz segítőjük. Több tíz lakásból ki kellett telepíteni az embereket is. A TTT tagjai azt tervezik, hogy ivóvíz adománnyal segítik a sajóládiakat, amelyet a tervek szerint csütörtökön juttatnak el a településre.
A Magyar Hírlap véleménycikke:
Ár és erdő
„Magyarországon amióta csak léteznek meteorológiai mérések, még nem hullott olyan rövid idő alatt akkora mennyiségű csapadék, mint májusban. Az elmúlt hetek tragikus eseményei megmutatták, mennyire ki vagyunk szolgáltatva környezetünknek, és hogy mennyire sérülékeny a társadalmunk.” (Greenpeace.hu, június 8.)
Hidasnémetiben úgy egy hónappal ezelőtt szóban leírtak nekünk egy házat. Egészen pontosan annak pincéjét, amelyet valamikor az 1800-as évek elején mélyítettek a domboldal anyaföldjébe – s egészen a tragikus májusi esők feltűnéséig soha nem vendégeskedett benne a víz. Száraz volt, mint a sivatag – mesélte tulajdonosa, ám akkor alig fél nap leforgása alatt annyi csapadék gyűlt össze benne, hogy a küszöbön át ömlött ki a szabadba a szennyes lé. Ilyesmiről pedig – bizonygatta a gáton ügyeletet ellátó férfi – még az öregapám öregapja sem regélt.
Májusban szinte naponta értesültünk a „valaha mért legnagyobb vízszintet” hol három, hol nyolcvan centiméterrel túllépő árhullámok érkezéséről. Volt olyan település, ahol fizikai képtelenség lett a védekezés, mert legalább másfélszer akkora töltés kellett volna, mint ami rendelkezésre áll. Az égi csatornák túlzott mértékű megnyílásának miértjét természetesen sokan és sokféleképp magyarázzák – abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy az emberi tevékenység vastagon okolható a tragédiákért.
Ezek egyike a különösen Nógrádban és Borsodban tapasztalható, már-már nagyipari méreteket öltő falopás. A csupasz hegyoldalak szemernyi vizet sem képesek megtartani, róluk a csapadék (a termőföldet is elragadva) azonnal a mélyebben fekvő részekre ömlik, és rombol. Remélem, az új kormány vészesen fogyó rengetegeinkben is rendet óhajt, s világgá kergeti a fában utazó megélhetési tolvajokat. Ha kell, a rendőrség fegyvereivel, gumibotjaival. Mert ha ezt elmulasztja, nem lesz az a magas gát, amelyik megvédi az országot a víztől.
Lázin Miklós András
Az alábbi első cikkből kiderül az, hogy a Tiszántúli Természetvédők Társulata szerint is kőkeményen benne volt az árvízben az erdők letarolása. A másodikként idézett, szintén mai Magyar Hírlap-véleménycikk sem köntörfalaz: leírja ugyanezt.
„Köszönjük”, cigányok, hogy vagytok nekünk. Nem is tudom, mit csinálnánk nélkületek. Hát, Svájc szintjén valószínűleg nem lennénk – de Szlovéniáén biztosan. Minimum. Köszönjük, hogy tönkretesztek mindent magatok körül, köszönjük, hogy gyilkoltok, kiraboltok bennünket, köszönjük, hogy a szociális kiadások (ide értve nem csak a direkt segílyeket, hanem a kórházak, mentők, tűzoltóság stb. fenntartását is) jó része rátok fordítódik. Példás állampolgárok vagytok, Magyarország szemefényei.
A BOON híre:
ÁRVÍZ - Az elpusztított sajóládi erdő megvédte volna a környező településeket az árvíztől?
Az évekkel ezelőtt részben ellopott, részben kitermelt sajóládi erdő megvédte volna a települést a Hernád árvizétől - állítja egy környezetvédelmi szervezet. Az erdő elpusztítása miatt, amely több ritka, veszélyeztetett állatfaj élőhelye volt, többször is megrótta hazánkat az Európai Bizottság.
- Határozott szakmai véleményünk, hogy a Hernád és a Sajó folyó közötti ártérben elhelyezkedő 180 hektáros Sajóládi-erdő tarra vágása jelentős mértékben járult hozzá az árvízi helyzet súlyosságához, Sajólád, Ónod és Muhi községekben a lakóterületeken bekövetkezett árvízi katasztrófához - közölte a Független Hírügynökséggel Zsák Ferenc Tibor, a debreceni központú Tiszántúli Természetvédők Társulatának (TTT) elnöke. A szervezet kezdeményezett eljárást hazánk ellen amiatt, hogy a sajóládi erdő kilencven százaléka eltűnt.
Az elnök elmondta: áradások idején az erdők talaja szivacsszerűen szívja magába a vizet, s csak a felesleget engedi vissza a folyók medrébe. Emellett jelentős a növényzet vízfelhasználása, a párologtatás, mely ugyancsak hozzájárul a víz visszatartásához, a lombkoronaszint légrétegeiben őrizve a párát, csökkentve a terület páraéhségét, s növelve a mikrocsapadék (elsősorban a harmat) jelentőségét. Amennyiben kiterjedt erdők uralják a folyóvölgyet ezeknek köszönhetően az árhullámok által szétterített vízmennyiség nem a felszínen gyűlik össze, hanem a felszín alatt és felett képez tartalékokat. Amíg a rendszer egyensúlya ép, vízbőség (áradás) idején a víz e "földalatti és földfeletti kiegyenlítő-tartály" felé áramlik, apadáskor viszont már e "tartályból" szivárog vissza a folyóba az életet adó víz - tudatta az elnök.
Sajóládon, Ónodon és Muhiban az elmúlt napokban kemény munkát folytattak az árvíz ellen a helybeliek, valamint több száz segítőjük. Több tíz lakásból ki kellett telepíteni az embereket is. A TTT tagjai azt tervezik, hogy ivóvíz adománnyal segítik a sajóládiakat, amelyet a tervek szerint csütörtökön juttatnak el a településre.
A Magyar Hírlap véleménycikke:
Ár és erdő
„Magyarországon amióta csak léteznek meteorológiai mérések, még nem hullott olyan rövid idő alatt akkora mennyiségű csapadék, mint májusban. Az elmúlt hetek tragikus eseményei megmutatták, mennyire ki vagyunk szolgáltatva környezetünknek, és hogy mennyire sérülékeny a társadalmunk.” (Greenpeace.hu, június 8.)
Hidasnémetiben úgy egy hónappal ezelőtt szóban leírtak nekünk egy házat. Egészen pontosan annak pincéjét, amelyet valamikor az 1800-as évek elején mélyítettek a domboldal anyaföldjébe – s egészen a tragikus májusi esők feltűnéséig soha nem vendégeskedett benne a víz. Száraz volt, mint a sivatag – mesélte tulajdonosa, ám akkor alig fél nap leforgása alatt annyi csapadék gyűlt össze benne, hogy a küszöbön át ömlött ki a szabadba a szennyes lé. Ilyesmiről pedig – bizonygatta a gáton ügyeletet ellátó férfi – még az öregapám öregapja sem regélt.
Májusban szinte naponta értesültünk a „valaha mért legnagyobb vízszintet” hol három, hol nyolcvan centiméterrel túllépő árhullámok érkezéséről. Volt olyan település, ahol fizikai képtelenség lett a védekezés, mert legalább másfélszer akkora töltés kellett volna, mint ami rendelkezésre áll. Az égi csatornák túlzott mértékű megnyílásának miértjét természetesen sokan és sokféleképp magyarázzák – abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy az emberi tevékenység vastagon okolható a tragédiákért.
Ezek egyike a különösen Nógrádban és Borsodban tapasztalható, már-már nagyipari méreteket öltő falopás. A csupasz hegyoldalak szemernyi vizet sem képesek megtartani, róluk a csapadék (a termőföldet is elragadva) azonnal a mélyebben fekvő részekre ömlik, és rombol. Remélem, az új kormány vészesen fogyó rengetegeinkben is rendet óhajt, s világgá kergeti a fában utazó megélhetési tolvajokat. Ha kell, a rendőrség fegyvereivel, gumibotjaival. Mert ha ezt elmulasztja, nem lesz az a magas gát, amelyik megvédi az országot a víztől.
Lázin Miklós András
