A Népszabadság mai, viszonylag normális cikke (emiatt a rajvédő hozzászólók rögtön el is kezdtek az eredeti írás alatt nácizni) következik arról, hogy a beköltöző deviánscigányok milyen gyorsan és könnyen tönkretehetik egy teljes ház(!) életét. Kapcsolódó cikk pl. ITT (cigók életmódja, falra-szart-kenése stb.) és ITT (Magyarországon jelenleg tényleg nem lehet fellépni az ilyen lakásfoglalók ellen).
Albérleti lecke
– Nem lehet igaz! Nem lehet igaz!! Ezt ismételgette László két nappal ezelőtt. Az ingatlanközvetítéssel foglalkozó pécsi férfi így beszélt dühének okáról: – Egy orvos rám bízta két és fél szobás uránvárosi lakását, hogy adjam ki.
- Jött is a múlt héten egy pár, hogy kivennék ketten a lakást havi 40 ezerért és a rezsiért. Aláírtuk a szerződést. Öt nappal később hív a ház közös képviselője, hogy az általam hozott családtól megőrül a hétemeletes épület minden lakója. Ordítanak, énekelnek, üvölt náluk a CD-lejátszó, a gyerekeik a lépcsőházban rohangálnak, ráadásul a ház közös helyiségeiből eltűnt öt kerékpár. Egyet meg is talált ennél a családnál a rendőrség, ám a többi bringának nyoma veszett.
László kicsit kapkodott levegő után, aztán folytatta:
– Azonnal odamentem. A lakásban rumli és bűz, a lakodalmas rock ezerrel bömbölt. A szerződést aláíró férfin kívül még ott volt három pár és nyolc gyerek. Mondom a férfi nak, hogy csak ketten vették ki az albérletet, mire ő azt állította, hogy a többiek vendégek. Felmondtam neki, de ő azt felelte, hogy marad, mert ezt a hónapot már kifizette. Megfenyegettem, hogy feljelentem, erre ő nevetett.
László elment a pécsi rendőrkapitányságra. Ott azt mondták neki, hogy nem tehetnek semmit. Nem történt bűncselekmény, csupán szerződésszegés. A szerződés megsértője ellen polgári pert indíthat. Ha megnyeri, és a jogtalan lakók mégsem akarnak távozni, bírósági úton kiteheti őket. Mindez másfél-két év. A rendőrségtől eljőve hívott fel László, és ismételgette a bevezetőben idézett mondatot. Azt kérdezte: mit tegyen? Nem tudom, feleltem.
– Ki kéne lesnem,mikormennek el hazulról, s akkor kipakolni a cuccaikat és lecserélni a zárat – meditált László.
– Az magánlaksértés – jegyeztem meg. – Ha feljelentenek, bajod lehet.
– Gondolod? – bizonytalanodott el László. – Pedig volt, aki azt tanácsolta, hogy fogadjak erős embereket, és hajítsam ki az egész bagázst!
– Ha eldurvul a dolog, akár börtönbe is kerülhetsz.
– Igen, ezt is mondták – morogta ernyedten. – Akkor marad a per. Nem lehet igaz!! – nyögte László, és elviharzott.
Tegnap felhívott:
– Megoldódott minden –kezdte feldobott hangulatban. –Odamentem egy százhúsz kilós cselgáncsos barátommal, és azt mondtam: ő akarja kivenni a lakást. Tiltakoztak, de látva, hogy benyomul a lakásba az a hegyszerű ember és még két haverja, egy óra alatt kiköltöztek.
– Vagyis maradt az erőszak.
– Nem volt erőszak. Belátták, nincs esélyük.
– S ha nem hagyták volna magukat?
– Akkor bíróság. A cselgáncsos haver nem verekedett volna. Azt vállalta, hogy a jelenlétével segít.
– Megnyugodtál?
– Francot! Most jöttem rá, hogy a jog szinte semmi védelmet nem ad az ilyen albérlők ellen. A per alatt tönkretehették volna a lakást, és kifizetetlen számlák sorát hagyhatták volna maguk után. Milliós károm lehetett volna. Ezt a jog eltűri!
– Mindegy, tanultál belőle.
– Ugyan! Én ebből az esetből csak egyet tanultam meg: félni.
– Ez is tanulság.
– Ez is.
Albérleti lecke
– Nem lehet igaz! Nem lehet igaz!! Ezt ismételgette László két nappal ezelőtt. Az ingatlanközvetítéssel foglalkozó pécsi férfi így beszélt dühének okáról: – Egy orvos rám bízta két és fél szobás uránvárosi lakását, hogy adjam ki.
 A főbérlő kiszolgáltatottsága - Teknős Miklós |
- Jött is a múlt héten egy pár, hogy kivennék ketten a lakást havi 40 ezerért és a rezsiért. Aláírtuk a szerződést. Öt nappal később hív a ház közös képviselője, hogy az általam hozott családtól megőrül a hétemeletes épület minden lakója. Ordítanak, énekelnek, üvölt náluk a CD-lejátszó, a gyerekeik a lépcsőházban rohangálnak, ráadásul a ház közös helyiségeiből eltűnt öt kerékpár. Egyet meg is talált ennél a családnál a rendőrség, ám a többi bringának nyoma veszett.
László kicsit kapkodott levegő után, aztán folytatta:
– Azonnal odamentem. A lakásban rumli és bűz, a lakodalmas rock ezerrel bömbölt. A szerződést aláíró férfin kívül még ott volt három pár és nyolc gyerek. Mondom a férfi nak, hogy csak ketten vették ki az albérletet, mire ő azt állította, hogy a többiek vendégek. Felmondtam neki, de ő azt felelte, hogy marad, mert ezt a hónapot már kifizette. Megfenyegettem, hogy feljelentem, erre ő nevetett.
László elment a pécsi rendőrkapitányságra. Ott azt mondták neki, hogy nem tehetnek semmit. Nem történt bűncselekmény, csupán szerződésszegés. A szerződés megsértője ellen polgári pert indíthat. Ha megnyeri, és a jogtalan lakók mégsem akarnak távozni, bírósági úton kiteheti őket. Mindez másfél-két év. A rendőrségtől eljőve hívott fel László, és ismételgette a bevezetőben idézett mondatot. Azt kérdezte: mit tegyen? Nem tudom, feleltem.
– Ki kéne lesnem,mikormennek el hazulról, s akkor kipakolni a cuccaikat és lecserélni a zárat – meditált László.
– Az magánlaksértés – jegyeztem meg. – Ha feljelentenek, bajod lehet.
– Gondolod? – bizonytalanodott el László. – Pedig volt, aki azt tanácsolta, hogy fogadjak erős embereket, és hajítsam ki az egész bagázst!
– Ha eldurvul a dolog, akár börtönbe is kerülhetsz.
– Igen, ezt is mondták – morogta ernyedten. – Akkor marad a per. Nem lehet igaz!! – nyögte László, és elviharzott.
Tegnap felhívott:
– Megoldódott minden –kezdte feldobott hangulatban. –Odamentem egy százhúsz kilós cselgáncsos barátommal, és azt mondtam: ő akarja kivenni a lakást. Tiltakoztak, de látva, hogy benyomul a lakásba az a hegyszerű ember és még két haverja, egy óra alatt kiköltöztek.
– Vagyis maradt az erőszak.
– Nem volt erőszak. Belátták, nincs esélyük.
– S ha nem hagyták volna magukat?
– Akkor bíróság. A cselgáncsos haver nem verekedett volna. Azt vállalta, hogy a jelenlétével segít.
– Megnyugodtál?
– Francot! Most jöttem rá, hogy a jog szinte semmi védelmet nem ad az ilyen albérlők ellen. A per alatt tönkretehették volna a lakást, és kifizetetlen számlák sorát hagyhatták volna maguk után. Milliós károm lehetett volna. Ezt a jog eltűri!
– Mindegy, tanultál belőle.
– Ugyan! Én ebből az esetből csak egyet tanultam meg: félni.
– Ez is tanulság.
– Ez is.
Olvasónk kapcsolódó levele: Sziasztok Kurucok!
Csatoltan küldök egy, a mai Népszabóból szkennelt cikket.
Hiába hangsúlyozzátok ti is ezerszer, hogy orkoknak lakást/házat kiadni gyakorlatilag egyenlő azzal, mintha önként és ingyen lemondanál róla, hiszen leamortizálják az egészet pillanatok alatt, úgy látszik, még mindig vannak ilyen üres fejű emberek. Őszintén szólva nem tudom sajnálni azt, aki önként kiadja az ingatlanját orkoknak, utána pedig így jár. Ráadásul az illető ingatlanos, aki gondolom nem először lát és hall ilyen történetet.
(Bár a cikkben nem említik, de szinte biztos, hogy orkok voltak az albérlők, hiszen a "gyerekek rohangászása, biciklilopások, bömbölő mulatós zene, stb." mind-mind orkék velejárója.
Lehet egyébként, hogy az ezen cikk végén említett "kiköltöztetős" példa lenne a járható út annak az alföldi olvasónak is, akinek most olvastam levelét az oldalotokon. (Akinek telkére putrit húztak az orkok és illegálisan ott laknak.)
Hátha neki is bejön, hogy odamegy pár "szekrénnyel", akik finoman megkérik orkékat a távozásra.
Üdv:
RR (RechtsRadikal)
Csatoltan küldök egy, a mai Népszabóból szkennelt cikket.
Hiába hangsúlyozzátok ti is ezerszer, hogy orkoknak lakást/házat kiadni gyakorlatilag egyenlő azzal, mintha önként és ingyen lemondanál róla, hiszen leamortizálják az egészet pillanatok alatt, úgy látszik, még mindig vannak ilyen üres fejű emberek. Őszintén szólva nem tudom sajnálni azt, aki önként kiadja az ingatlanját orkoknak, utána pedig így jár. Ráadásul az illető ingatlanos, aki gondolom nem először lát és hall ilyen történetet.
(Bár a cikkben nem említik, de szinte biztos, hogy orkok voltak az albérlők, hiszen a "gyerekek rohangászása, biciklilopások, bömbölő mulatós zene, stb." mind-mind orkék velejárója.
Lehet egyébként, hogy az ezen cikk végén említett "kiköltöztetős" példa lenne a járható út annak az alföldi olvasónak is, akinek most olvastam levelét az oldalotokon. (Akinek telkére putrit húztak az orkok és illegálisan ott laknak.)
Hátha neki is bejön, hogy odamegy pár "szekrénnyel", akik finoman megkérik orkékat a távozásra.
Üdv:
RR (RechtsRadikal)
