Olvasó: Tisztelt Szerkesztőség!
Engedjék meg, hogy beszámoljak egy ma, velem történt, tipikus esetről.
Egyértelműen kisebbségi, és emögé bújó bűnözőkről van szó, akik arra szakosodtak, hogy vonaton utazókat fosztogassanak, mindezt a MÁV elnéző "utaspolitikával".
Az ügyben semmilyen feljelentés (felsőbb, MÁV utasításra) nem történt, sőt egyenesen megtiltották (a kalauztól tudom), utólag csak néhány fejét fogó utas és vonatkísérő személyzeti tag van, akiknek az elmondása alapján a MÁV vezetősége tud a problémáról, de egyáltalán nem foglalkozik vele, a bűnözőkkel pedig nem tudnak mit kezdeni. (Az indok: ismeretlen tettesek, a rendőrséget minek kihívni, úgyse tudnak mit kezdeni velük. (?))
Olyan esetről is hallottam tőlük, hogy a kalauzt lefejelték, kórházba került, ill. ha valaki valamilyen módon le próbálja szerelni őket, rögtön kést rántanak, és nagyon jól tudják, hogy a vasúti személyzet nem tud érdemben intézkedni (nincs joga (?)), és még ők kérik az igazolványokat, hogy rendőr -e az illető. (?)
Az ügyben az alábbi levelet írtam a MÁV ügyfélszolgálatának, amit azonnal szét is küldök minden általam megbízhatónak tartott országos médiumnak.
A velem történtekről ebben a levélben számolok be.
Köszönöm a figyelmüket.
Tisztelettel: B.R.
A mellékelt, a MÁV ügyfélszolgálatára elküldött levelem:
Tisztelt Ügyintéző!
Az alábbi észrevétellel ill. panasszal szeretnék Önhöz fordulni, és kérném segítségét:
Kecskeméti lakos vagyok, az augusztus 20-i ünnepségekre utaztam fel a fővárosba, és más megoldás híján a mai napon, azaz augusztus 21-én a legkorábbi, azaz a 4 óra 4 perckor a Budapest-Nyugati pályaudvar megállótól Szegedre induló személyvonatukkal utaztam haza.
A vonat középső részében elhelyezkedő egyik fülkében foglaltam helyet, és az indulás előtt kb. negyed órával már szinte félálomban hallottam valami suttogást a fülkém előtt, ahogy valaki azt mondta a társának: "Te, ez egyedül van, nyissunk be hozzá". A fülkémbe be is nyitottak, felébredtem, két egyértelműsíthetően roma származású fiatalember volt, és rögtön azzal indítottak, hogy "Na, a fajgyűlölő anyádat, beszélgessünk csak egy kicsit!".
Hozzáteszem, még csak nem is szóltam hozzájuk, rögtön a kezemhez kaptam a csomagomat, de határozottan kifele indultam, mondván, hogy várom egy ismerősömet, ill. kell beszélnem a kalauzzal. A fülkéből alig akartak kiengedni, körbeálltak, de nagy szerencsémre, és talán a határozott hangvételemnek köszönhetően sikerült kijutnom, de így utólag örülök, hogy dulakodás nélkül ill. anélkül, hogy kést vagy fegyvert kaptak volna elő, megúsztam.
A kalauznak a vonat végén elmondtam mindent, és kértem rá, hogy figyeljen nagyon oda erre a két fiatalemberre, mert más utasba is beleköthetnek, ill. hozzátettem, hogy a vonat közepén foglaltak helyet. Arra is figyelmeztettem a kalauzt, hogy ezzel a két utassal lehet még zűr a későbbiekben is, készüljön fel rá. Mint később kiderült, sajnos nem tévedtem!
Én, hogy minél inkább elkerüljem a későbbi zaklatásaikat, a vonat közvetlen elején foglaltam helyet, és figyeltem arra, hogy lehetőleg a szomszédos fülkékben is üljenek, ha segítségért kell újra folyamodnom.
Nagyjából egy óra utazás után a két illető újra megtalált, visszajöttek a vonat elejére, és előadtak valami mesét arról, hogy a kalauz bocsánatkérésre szólította fel őket, ezért jöttek újra oda hozzám (a kalauz elmondása alapján nem is beszélt egyáltalán ezekkel az illetőkkel). Ekkor már más hangnemben, de elkezdtek mindenféle ürüggyel tőlem pénzt kérni, először a vonatjegyre, aztán kvázi bevallották, hogy "anyagra", "speedre" kellene a pénz, és valójában nem is Szegedig utaznának. Közben végig faggatóztak, hogy meddig utazok, mennyi pénz van nálam, stb.
Én megőriztem a lélekjelenlétem, és "segítséget ígérve" megint távozni voltam kénytelen a fülkéből, ahova már előzetes óvatosság alapján eleve közvetlen az ajtó mellé ültem.
A kalauzt a vonat végén találtam meg, és szóltam neki, hogy beszélnünk kell. Újra elmondtam az esetet, mire kiderült, hogy a kalauzzal a fülkében már eleve két olyan utas van, akit szintén ugyanezek a személyek kifosztottak, kiraboltak. Pénzt, mobiltelefont, személyes iratokat, és egyéb értékeket vittek el tőlük.
Nem sokkal később egy újabb utas kért "menedéket" a fülkénkben, meglátva a kalauzt, és ő is beszámolt arról, hogy ő viszonylag "olcsón megúszta", egészen egyszerűen kizsaroltak tőle némi pénzt, aztán nem bántották, és békén hagyták. Az utastársaimban már csak kérdésként merült fel, hogy vajon még hány utast foszthattak ki ezek a "jól kiképzett" fiatalemberek.
Nagy sajnálatomra feljelentésre nem került sor, a vonatkísérő személyzet pedig a két fiatal után már hiába kutatott, valahol Monor és Cegléd között valószínűleg a "zsákmánnyal" leszállhattak.
Mindezt azért írom meg Önöknek, mert úgy gondolom, mindannyiunk érdeke, hogy a MÁV minden egyes tisztességes, becsületes utasa biztonságban, fosztogatás, tolvajlás, megfélemlítés, zsarolás és rablás nélkül utazhasson, és a jegyet nem váltó, félbűnözői alakok lehetőség szerint ne lehessenek annyira gátlástalanok, hogy jóformán erre szakosodva, a vonattal utazók kirablásával elégítsék ki a kábítószerek és könnyű pénz iránti igényüket.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem a MÁV hibája, de mivel az Önök járművén történt az eset (és ki tudja, hány ilyen történik mások beszámolóit hallgatva...), minden szükséges lépést érdemes lenne megtenni ahhoz, hogy az ehhez hasonló bűnügyek soha többé ne fordulhassanak egyetlen vonaton se elő.
A problémával egyébként az országos médiához ill. nyilvánossághoz fordultam, úgy érzem, közügy, ami ezeken a vonatokon történik, és az emberek joguk van hozzá, hogy tudjanak róla ill. fel legyenek rá készülve és meg tudják védeni magukat.
Segítségüket és közbenjárásukat előre is köszönöm.
Engedjék meg, hogy beszámoljak egy ma, velem történt, tipikus esetről.
Egyértelműen kisebbségi, és emögé bújó bűnözőkről van szó, akik arra szakosodtak, hogy vonaton utazókat fosztogassanak, mindezt a MÁV elnéző "utaspolitikával".
Az ügyben semmilyen feljelentés (felsőbb, MÁV utasításra) nem történt, sőt egyenesen megtiltották (a kalauztól tudom), utólag csak néhány fejét fogó utas és vonatkísérő személyzeti tag van, akiknek az elmondása alapján a MÁV vezetősége tud a problémáról, de egyáltalán nem foglalkozik vele, a bűnözőkkel pedig nem tudnak mit kezdeni. (Az indok: ismeretlen tettesek, a rendőrséget minek kihívni, úgyse tudnak mit kezdeni velük. (?))
Olyan esetről is hallottam tőlük, hogy a kalauzt lefejelték, kórházba került, ill. ha valaki valamilyen módon le próbálja szerelni őket, rögtön kést rántanak, és nagyon jól tudják, hogy a vasúti személyzet nem tud érdemben intézkedni (nincs joga (?)), és még ők kérik az igazolványokat, hogy rendőr -e az illető. (?)
Az ügyben az alábbi levelet írtam a MÁV ügyfélszolgálatának, amit azonnal szét is küldök minden általam megbízhatónak tartott országos médiumnak.
A velem történtekről ebben a levélben számolok be.
Köszönöm a figyelmüket.
Tisztelettel: B.R.
A mellékelt, a MÁV ügyfélszolgálatára elküldött levelem:
Tisztelt Ügyintéző!
Az alábbi észrevétellel ill. panasszal szeretnék Önhöz fordulni, és kérném segítségét:
Kecskeméti lakos vagyok, az augusztus 20-i ünnepségekre utaztam fel a fővárosba, és más megoldás híján a mai napon, azaz augusztus 21-én a legkorábbi, azaz a 4 óra 4 perckor a Budapest-Nyugati pályaudvar megállótól Szegedre induló személyvonatukkal utaztam haza.
A vonat középső részében elhelyezkedő egyik fülkében foglaltam helyet, és az indulás előtt kb. negyed órával már szinte félálomban hallottam valami suttogást a fülkém előtt, ahogy valaki azt mondta a társának: "Te, ez egyedül van, nyissunk be hozzá". A fülkémbe be is nyitottak, felébredtem, két egyértelműsíthetően roma származású fiatalember volt, és rögtön azzal indítottak, hogy "Na, a fajgyűlölő anyádat, beszélgessünk csak egy kicsit!".
Hozzáteszem, még csak nem is szóltam hozzájuk, rögtön a kezemhez kaptam a csomagomat, de határozottan kifele indultam, mondván, hogy várom egy ismerősömet, ill. kell beszélnem a kalauzzal. A fülkéből alig akartak kiengedni, körbeálltak, de nagy szerencsémre, és talán a határozott hangvételemnek köszönhetően sikerült kijutnom, de így utólag örülök, hogy dulakodás nélkül ill. anélkül, hogy kést vagy fegyvert kaptak volna elő, megúsztam.
A kalauznak a vonat végén elmondtam mindent, és kértem rá, hogy figyeljen nagyon oda erre a két fiatalemberre, mert más utasba is beleköthetnek, ill. hozzátettem, hogy a vonat közepén foglaltak helyet. Arra is figyelmeztettem a kalauzt, hogy ezzel a két utassal lehet még zűr a későbbiekben is, készüljön fel rá. Mint később kiderült, sajnos nem tévedtem!
Én, hogy minél inkább elkerüljem a későbbi zaklatásaikat, a vonat közvetlen elején foglaltam helyet, és figyeltem arra, hogy lehetőleg a szomszédos fülkékben is üljenek, ha segítségért kell újra folyamodnom.
Nagyjából egy óra utazás után a két illető újra megtalált, visszajöttek a vonat elejére, és előadtak valami mesét arról, hogy a kalauz bocsánatkérésre szólította fel őket, ezért jöttek újra oda hozzám (a kalauz elmondása alapján nem is beszélt egyáltalán ezekkel az illetőkkel). Ekkor már más hangnemben, de elkezdtek mindenféle ürüggyel tőlem pénzt kérni, először a vonatjegyre, aztán kvázi bevallották, hogy "anyagra", "speedre" kellene a pénz, és valójában nem is Szegedig utaznának. Közben végig faggatóztak, hogy meddig utazok, mennyi pénz van nálam, stb.
Én megőriztem a lélekjelenlétem, és "segítséget ígérve" megint távozni voltam kénytelen a fülkéből, ahova már előzetes óvatosság alapján eleve közvetlen az ajtó mellé ültem.
A kalauzt a vonat végén találtam meg, és szóltam neki, hogy beszélnünk kell. Újra elmondtam az esetet, mire kiderült, hogy a kalauzzal a fülkében már eleve két olyan utas van, akit szintén ugyanezek a személyek kifosztottak, kiraboltak. Pénzt, mobiltelefont, személyes iratokat, és egyéb értékeket vittek el tőlük.
Nem sokkal később egy újabb utas kért "menedéket" a fülkénkben, meglátva a kalauzt, és ő is beszámolt arról, hogy ő viszonylag "olcsón megúszta", egészen egyszerűen kizsaroltak tőle némi pénzt, aztán nem bántották, és békén hagyták. Az utastársaimban már csak kérdésként merült fel, hogy vajon még hány utast foszthattak ki ezek a "jól kiképzett" fiatalemberek.
Nagy sajnálatomra feljelentésre nem került sor, a vonatkísérő személyzet pedig a két fiatal után már hiába kutatott, valahol Monor és Cegléd között valószínűleg a "zsákmánnyal" leszállhattak.
Mindezt azért írom meg Önöknek, mert úgy gondolom, mindannyiunk érdeke, hogy a MÁV minden egyes tisztességes, becsületes utasa biztonságban, fosztogatás, tolvajlás, megfélemlítés, zsarolás és rablás nélkül utazhasson, és a jegyet nem váltó, félbűnözői alakok lehetőség szerint ne lehessenek annyira gátlástalanok, hogy jóformán erre szakosodva, a vonattal utazók kirablásával elégítsék ki a kábítószerek és könnyű pénz iránti igényüket.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem a MÁV hibája, de mivel az Önök járművén történt az eset (és ki tudja, hány ilyen történik mások beszámolóit hallgatva...), minden szükséges lépést érdemes lenne megtenni ahhoz, hogy az ehhez hasonló bűnügyek soha többé ne fordulhassanak egyetlen vonaton se elő.
A problémával egyébként az országos médiához ill. nyilvánossághoz fordultam, úgy érzem, közügy, ami ezeken a vonatokon történik, és az emberek joguk van hozzá, hogy tudjanak róla ill. fel legyenek rá készülve és meg tudják védeni magukat.
Segítségüket és közbenjárásukat előre is köszönöm.
