Szeged városában élő magyar emberként mélységesen megrázott az egyik szegedi egyetemisták által működtetett internetes újságban közölt hír, mely szerint a mi adónkból eltartott cigány horda rettegésben tartja a lakosságot, és a tettlegességtől sem riadnak vissza. Üde színfoltja a történetnek, hogy, ha késve is, de megérkeztek a szintén adóinkból tartott rendőrök és "kezelték a helyzetet". Az, hogy a cigányoknak még a rendőröket is volt bátorságuk megtámadni, már a megmagyarázhatatlan kategóriába sorolható nálam. Nekem az egyik ismerősöm mesélte a történetet, ugyanis ő ismeri a sértett srácot. Ezt követően láttuk, hogy már egy internetes újság is foglalkozik a történettel. Viszont, hogy a cigány szót miért felejtették le... Ez feltehetően annak köszönhető, hogy ez a szegedi tudományegyetem által támogatott oldal.

De azért azt jó lenne már tisztázni, hogy miért is tartjuk az adónkból ezeket az élősködőket, akik ráadásul köszönöm helyett tömegesen ránk támadnak. Én nem ezért fizetem az adót! Kérném önöket tisztelettel, hogy közöljék olvasóikkal, hogy mit is csinálnak az általunk eltartott cigányok itt, Szegeden.

- Április 5-én, csütörtökön a Tisza-parton gyűltünk össze barátaimmal egy kicsit beszélgetni. Éjfél után a társaságunk nagy része hazaindult. Ekkorra már csak öten maradtunk srácok. Pont tavaszi szünet eleje volt, így sok fiatal, helyi középiskolások is kint voltak a Tisza-parton. Iszogattak, beszélgettek. Volt egy nagyobb csapat, akik a környéken mindenkibe belekötöttek. Egy másik társaságból odajöttek hozzánk rémült lányok, megkérdezték, hogy nem láttuk-e a táskájukat, mert valaki ellopta. Később megjelentek a polgárőrök, de nem tudom, hogy valaki kihívta-e őket, vagy csak arra jártak. A tizenévesek a polgárőrök elől gyorsan elfutottak, többségük a boszorkányszigeti erdőbe menekült. Minket ekkor még nagyon nem is érdekelt a dolog, még nem kötött belénk senki és a polgárőrök sem tőlünk kérdezősködtek. Pár perccel később úgy határoztunk, hogy mi is hazaindulunk, ekkor már körülbelül hajnali egy óra volt.

- A Belvárosi híd alatt mentünk a Novotel irányába, ekkor vonult át felettünk a hídon a balhés csapat, közülük többen beszóltak, de mi velük nem törődve békésen tovább sétáltunk. A múzeum mögé érve utolértek minket, már csak ketten voltunk az egyik barátommal, a másik három társunk körülbelül tíz méterrel előttünk haladt. Valamit megint utánunk kiáltottak, erre mi megálltunk, és feléjük fordultunk. Az elején még csak cigit kértek, de nem sokkal később megint elkezdtek bennünket sértegetni.

- Egy harmincfős társaságról van szó, ennek a fele a háttérben békésen ácsorgott, de a másik tizenöt ember körülvett minket. A tömegből páran bele is nyúltak a barátom zsebébe, ki akarták rabolni. A háttérben húzódók közül az egyik lány megpróbálta őket visszafogni, de őt hamar félretolták. Megmondtuk nekik, hogy jobb lenne, ha elmennének, mert kihívjuk a rendőröket. A barátom el is kezdte tárcsázni a rendőrséget, ekkor a körülöttünk állók ránk rontottak. Fejenként heten-nyolcan kezdtek kettőnket ütlegelni. Próbáltam magam megvédeni, de egy erős fejrúgás után a földre kerültem, ekkor sem hagyták abba a támadást, a földön fekve is tovább rugdostak. Sok mindenre a verekedésből nem is emlékszem, mert a fejemre mért ütések hatására elájultam.

- A nagy zajra a másik három barátunk, akik jóval előttünk haladtak, hátranéztek. Ők addig az egészből semmit sem észleltek. Látták, hogy nagy a baj, már a földön fekszünk, így gyorsan a segítségünkre siettek, és a támadóinkat megpróbálták leszedni rólunk. Mikor magamhoz tértem, már kint voltak a rendőrök, mint végül kiderült, egy ismeretlen járókelő hívta ki őket, szerencsére pár utcával lejjebb járőröztek, így gyorsan odaértek. Összesen hét-nyolc rendőr érkezett a helyszínre, a támadók nagy része pedig gyorsan elrohant, de volt egy srác, aki nagyon erősnek gondolta magát, és nekiment a járőröknek. Róla később kiderült, hogy már nagykorú, így ő komoly büntetésre számíthat, főleg, hogy hatóság elleni erőszakot követett el. Ezt a gyereket nagyon gyorsan hatástalanították, majd megbilincselve a földre ültették. Amíg a támadókat igazoltatták, én és a barátom beültünk a mentőbe.

- A két felső metszőfogam letört és felhasadt az ajkam, tiszta vér volt mindkettőnk arca, testünk pedig tele volt zúzódásokkal. A kórházban ellátták a sebeinket, megröntgenezték a fejünket, hogy kiderítsék nincs-e komolyabb bajunk, szerencsére nem tört el semmink. A kórházból átsétáltunk a rendőrségre, ahol vallomást tettünk, nagyon rendesek, segítőkészek voltak velünk. Azt mondták, már régóta ismerik ezt a bandát, de eddig még nem tudták őket bent tartani, mert még kiskorúak. Most viszont, hogy én nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedtem, már eljárás indulhat ellenük.

- A bírósági tárgyalás majd valamikor ősszel lesz. A támadók közül senkit sem ismernék fel, így csak azokat tudják előállítani, akiket akkor bevittek.