"Megújuló" ÁVH: 28 éves hölgyet vertek össze, mert kérdezni merészelt + fotók
2007-07-26. 15:13

Ismét döbbenetesen tuskó rendőrbarmokról kell hírt adnunk egy kedves Olvasónkkal történtek alapján. A nagyon határozott és kemény közeg ezúttal egy 28 éves hölgyet bántalmazott igen súlyosan. Úgy véljük, aki képes - pláne ok nélkül - egy védtelen nőt megverni, az vagy buzi, vagy pedig az anyja iránt érzett szexuális vágyai elfojtásából keletkező frusztrációt vezeti le ilyen aljas módon. Mindenképpen ajánljuk szakember segítségét.

Olvasónk beszámolója fotókkal mellékelve alább olvasható.


"Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet."
/Bethlen Gábor/
 

A helyszín az egyik megyeszékhely művelődési központja előtti füves terület. A művelődési házban épp nemzeti rock koncert megy. A velem érkezett 19 éves srác rám van bízva. A szülei a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak rá.   Rendőrök érkeznek. Nem foglalkozok velük. Kiszállnak, odamennek a kis barátomhoz, s kérik az iratait. Továbbra sem foglalkozom velük, de a fél szemem azért odafigyel, hiszen megígértem, hogy vigyázok rá. Egyszer csak megüti a fülemet egy mondat, ami az egyik rendőr száját hagyja el: (kb. 40-45 éves , és a legalacsonyabb a rendőr az 5 közül…)  „A pofád lapos!” 

Nanana… Odalépek hozzájuk, s kérdőre vonom a rendőrt: „Mégis hogy beszélsz ezzel a gyerekkel? Ki vagy te?”

Rövid, tömör válasz: „RENDŐR!!!”

A szemeim elkerekednek, s felteszek még egy kérdést: „S téged ez feljogosít arra, hogy úgy beszélj bárkivel is, mintha a se**edből rángattad volna elő?”

Persze válasz híján én is csak ennyit kapok: „Fogja be a száját, és maga is adja át a papírjait!”

Hogyne, mivel tudom, hogy csak a saját életem nehezítem meg. De az a fránya igazságérzetem - amit nagyon köszönök a szüleimnek, hiszen ők neveltek arra, hogy ne hagyjam, hogy magával sodorjon a más emberekkel nem törődő társadalom lelketlen tömege, s ha olyat látok, érzek amely mellett az társadalom nagy része üveges tekintettel továbbhalad, én igenis álljak meg - nem hagyja annyiban ezt a minősíthetetlen stílust, s a következő hagyja el a számat: „Idefigyeljen! Majd ha válaszolt a kérdésemre, megkapja a papírjaimat!”

S a következő pillanatban már a földön is vagyok, hátratekert kezekkel, amin kattan a bilincs.

És már húztak is a földön a rendőrautóig…
 
Párhuzamba állítva a rendőri jelentést azzal, ahogyan a történteket én tapasztaltam:


Rendőr vs. 28 éves magyar lány

Rendőr: „Fenti napon és időben, mozgó ellenőrzést végeztem, mely során ellenőrzésem alá vontam egy 5 fős társaságot. Az igazoltatás során fenti személy kérésemre nem adta át a személyes okmányait” „Felszólítottam, hogy ha adatait nem diktálja be, vagy személyes okmánnyal kilétét hitelt érdemlően nem igazolja, elő fogom állítani az …-i Rk.-ra. Ekkor támadólag felénk lépett , hogy hagyjuk őt békén, mivel nincs jogunk vele szemben intézkedni. Ekkor B.L. rftlzs. ill D.Z. r.örm, Úr két kezét lefogta, s vele szemben bilincset alkalmaztak. Nevezett végig trágár szavakat kiabált” Itt nem írom le még egyszer, hiszen a bevezető részben már olvasható. 

Mindenesetre megjegyezném "rendőrbarátunk" jelentésének apró hibáit: Valóban többen voltunk ott, de nem öten, hanem többen. 

10 cm-es sarkú szandálban + fehér blúzban nő létemre nekitámadtam 5 rendőrnek... (Nem vagyok semmi! Azt hiszem benevezek a a legközelebbi K1 bajnokságra!)
 
Rendőr: „A gépkocsiba történő beszállítása során ellenállást tanúsított, az általunk történt felszólításra nem engedelmeskedett. A helyszínen történő többszöri felszólításra sem volt hajlandó a ruházat átvizsgálásának alávetnie magát”

„S a következő pillanatban elkapta a karomat , hátracsavarta, s a földre tepert valamelyik kollégájával, s a karomnál fogva húztak el a rendőrautóig, kb. 10m-en keresztül. Betuszkoltak a rendőrautóba, s bevittek a ...-i rendőrkapitányságra, ahol bezártak egy kb. 2x2m-es cellába. (Megmondom őszintén, mindeközben úgy szidtam őket, mint a bokrot.)
  
Rendőr: „Mivel fenti személy az Rk.-re ékezést követően is hisztérikusan, és támadólag viselkedett, ezért az előállító helységben helyeztem el, ahol földhöz vágta magát, ütötte a rácsokat, illetve a fejét a falba verte, és folyamatosan szidalmazta a szolgálatban lévő állományt.”

„Hallottam kintről a nevetésüket. Először nyugodtan ültem, s kb. 10 perc múlva kiabáltam ki nekik, hogy "Egy cigarettát hadd szívjak el!" Ezt kb. háromszor kiabáltam, mire bejött az egyikük, s közölte, hogy itt bent nem lehet dohányozni. Kértem, hogy engedjenek ki, nem fogok úgyse megszökni, csak 1 cigarettát hadd szívjak el. Kiengedtek a teraszra, mire megjelent az a rendőr, akivel a szóváltásba keveredtem. Megjegyeztem: "- Remélem boldog vagy te majom." Erre akkorát lekevert (pofon vágott), hogy a cigaretta kirepült a kezemből, s  a mai napon is duzzadt, és fájdalmasan érzékeny a halántékom feletti rész. Ismét agresszíven leteperve megbilincseltek, és "bevágtak " (valóban belöktek!) a cellába vissza. Na ekkor kikeltem magamból. Elszidtam őket a sárga földig, s ordítottam, hogy kérem a telefonomat, mert az ügyvédemet fel akarom hívni! Kb. 10-szer jelentettem ki, hogy az ügyvédemet akarom felhívni, s közben rúgtam a rácsot, mert tudomást sem vettek rólam.”
 
Rendőr: „Fent nevezett, többszöri felszólításomra sem nyugodott meg, ezért állapotát figyelembe véve értesítettem Dr. S. T. ügyeletes orvost, aki a kapitányságon megjelent, nevezettett megvizsgálta, és a ….....-i Pszichiátria beutalta. Előállító helységben történt viselkedéséről többszöri videofelvétel készült.”

„Ekkor, nyílik az ajtó, s megjelenik egy rendőr, és videokamerával a kezében felvételt készít. Mikor nyílt az ajtó, én abba hagytam a cella rugdosását, hiszen mindössze azt akartam, hogy valamelyik bejöjjön, és adja oda a telefonomat. Megszólal a rendőr:" Mi van nagylány? Most rugdosd a cellát! Most nem rugdosod?" Undorító hányingerem lett ettől a mocskos szemét hozzáállástól, a kiszolgáltatottság érzésétől, s röviden elküldtem a biztos urat "melegebb éghajlatra". Mivel látta, hogy nem állok neki rúgni a rácsot, távozott. Amikor kiment, ismét elkezdtem rugdosni a zárka oldalát, s kiabáltam, amit addig is, hogy kérem a telefonomat. S ekkor észrevettem, hogy az előbbi rendőr, most kintről az ablakból kamerázott... A videokamera piros ledjét vettem észre. Bő 15 perc múlva ismét nyílik az ajtó, s bejön egy orvos. Rám bambul a rácsokon keresztül, sutyorog valamit a rendőröknek, aztán kimennek.”
 
Rendőr: „Az előállítás oka 06.10.nap 00 óra 40 perckor megszűnt, (egy MOL-kártya alapján megnézték, hogy köröznek-e) ekkor nevezett sérülés és panaszmentesen átvétele megtörtént Dr. S. T. Ügyeletes orvos részéről, aki nevezettet a Pszichiátriai Osztályon elhelyezte.”  

„A rendőrök  mondták, hogy elmehetek, s elkezdték az ajtót kinyitni. Amikor kinyitották, kirántottak, s kituszkoltak ismét "finoman" a rendőrség ajtaján, s bevágtak megint egy rendőrautóba. A barátaim ekkora már ott voltak a rendőrség épületénél, hiszen azonnal indultak utánam, amikor ezek a vadállatok elvittek. Ordítottam ki nekik az azonosító számát (s az elől ülő rendőr eközben tomfával bökdösött hátra) annak a rendőrnek, akivel a szóváltásom volt, s akitől egyben azt a hatalmas pofont kaptam.
 
Rendőr: „… nevezett sérülés és panaszmentesen átvétele megtörtént Dr. S. T Ügyeletes orvos részéről, aki nevezetett a Pszichiátriai Osztályon elhelyezte.”

Ekkor elvittek a ...-i pszichiátriai osztályára, ahol két nővérke fogadott, felkísértek a rendőrök az épületbe, s kb. 2-3 perc múlva megjelent egy doktornő. Először mind a nővérkék, mind a doktornő igen ellenszenvesen fogadott, de aztán megváltozott a légkör. A doktornő kérdezte az adataimat, de mondtam neki (teljesen nyugodtan, hiszen vele miért kiabáltam volna), hogy: "Nagyon szépen megkérem, doktornő, én mindenre nagyon szívesen válaszolok, de előbb ennek a rendőrnek, aki itt áll, írja le nekem az azonosítószámát." (A barátaimnak ugyan kiabáltam ki a kocsiból, de biztos ami biztos, legyen leírva). A doktornő előbb fel akarta venni az adataimat, de én nem hagytam magam, s végül a doktornő, mielőtt neki kezdett volna (az igazából teljesen felesleges, hasztalan munkának, amire érzésem szerint Ő is rájött közben) felírta nekem egy papírra a rendőr azonosítóját. S ami a legszánalmasabb volt az egészben, a rendőr addigra megfordította magán az azonosítószámát, úgy hogy az fejjel lefelé volt kitűzve!! Mindaddig, rendesen volt rajta! A száma 58***. Amikor ránéztem, hogy bediktáljam a doktornőnek, kínomban kitört rajtam a nevetés. A doktornő aztán közölte velük, hogy nyugodtan itt hagyhatnak, levették a bilincset, és elmentek. Akkor két barátomat is beengedték hozzám, s nyugodtan bármilyen kényszerzubbony nélkül elmehettünk a folyosó végi dohányzóba. Felhívhattam a barátaimat, akik eljöttek értem, értünk, és azonnal elmentünk. 

 Üzenetem az 58*** azonosító számú rendőrnek, valamint Dr. S. T. ügyeletes doktor úrnak: 

„A lelkiismeret jobban vádol ezer tanúnál.”
/Quintilianus/
 
U.i: Természetesen a Rendőrkapitányságon panaszt tettem, melyre válaszként azt kaptam, hogy megtámadtam a 4-5 rendőrt, és sérüléseim önkárosításból keletkeztek. A következő lépés az ügyészség, s 1,5-2 év szélmalomharc azokkal, akik állítólag „Szolgálnak és védenek”. Csak egy kérdés: KIT? 

/Név és cím szerkesztőségben/