Hatvan esztendővel ezelőtt, 1952-ben kényszerítették rá a megszállt Németországra azt az egyezményt, melynek értelmében kárpótlást köteles fizetni a “náci bűnök jóvátétele” céljából. Az összeg legnagyobb része természetesen a “holokauszt túlélőihez” vándorolt. Még kimondani is rettenetes, de a holobűnözők az eltelt hat évtized folyamán 89 milliárd dollárt sajtoltak ki Németországból. És még mindig nincsenek megelégedve, sőt növelni kívánják az állítólagos “túlélőknek” folyósított összegeket.
 |
Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter az elmúlt héten hozzájárult az 1952-es szerződés módosításához, melynek következtében havi 255 dollárról 331 dollárra növelik az egykori kommunista államokban élő holocsalóknak juttatott kárpótlási összegeket. De még hozzávetőleg további 80 ezer főt is bevonnak a kárpótoltak körébe. Éspedig azokat a zsidókat, akik a német hadsereg támadása elől annak idején kelet felé menekültek, és a háború után a Szovjetunióban telepedtek le. (Nekik november 1-jét követően egyszeri kifizetésként 3253 dollárt üti a markukat a német adófizetők pénzéből.) A holokauszt-propagandisták nem szívesen emlegetik a tényt, hogy sok százezer zsidó távozott a kommunista birodalom belsejébe 1941/42 folyamán. A revizionista történészek gyanúja szerint jelentős részüket pofátlanul a „hatmillió áldozat” közé sorolják.
Az egykor szebb napokat látott Németország tavaly 15%-kal növelte a „holokauszt-túlélőknek” juttatott összegeket, és a kollaboráns berlini kormány 2013-ban és 2014-ben tovább kívánja emelni a holoellátmányt.
Egy Stuart Eizenstat nevű holoszélhámos, a „kárpótlási pénzek” kizsarolására szakosodott Claims Conference’s „speciális tárgyalója”, a következő ordas hazugságot kürtölte világgá az AP Hírügynökségnek nyilatkozva: „Az egyik, ami engem cselekvésre ösztönöz, hogy a legalaposabb vizsgálatok szerint is valószínűleg 500 ezer túlélő van életben a világon, akiknek a fele szegénységben vagy a szegénységi küszöb közelében él. Mindez állandó felelősséget ró ránk. Még nem értünk az út végére.” A csaló Eizenstat a továbbiakban dicsérte a „német” kormányt, amely „levonta a második világháború következményeit, többek közt a kötelező holokauszt-oktatás bevezetésével, a látszólag jelentéktelen, de valójában igenis fontos emléktáblákkal, melyeket a deportált zsidók házai előtt helyeztek el, az egyesített Berlinben létrehozott holokauszt-emlékmű felépítésével.”
Ez már tényleg mindennek a teteje. Már azzal sem törődnek, hogy legalább a hazugságaikat egymással összhangba hozzák? Ha ugyanis még mindig félmillió holokauszt-túlélő él a Földgolyón, akkor hányan lehettek 1945-ben? Négy millióan? Öt millióan? De kiket ölt meg akkor Adolf Hitler? Vagy minden olyan zsidó, aki a második világháború idején bárhol is élt a nagyvilágban, holokauszt-túlélőnek számít? És amennyiben igaz, hogy a holotúlélők fele a szegénységi küszöb közelében él, akkor vajon hová tették azt a 89 milliárd dollárt, amit Németország a javukra 1952 óta kifizetett?
Perge Ottó - Detroitnews nyomán
