A 86 esztendős Cantor David Wisnia hosszú évtizedeken át nem osztotta meg a vele történt szörnyűségeket senkivel. A Christians United for Israel (CUFI) elnevezésű Izrael-barát amerikai szervezet Washingtonban tartott legutóbbi kongresszusán azonban az idős férfi erőt merített az elhangzott szónoklatokból. A felszólalók ugyanis – mily meglepő – egy emberként álltak ki Izrael mellett. Ezért Cantor Wisnia végre elmesélte, mit műveltek vele az aljas nácik.

A háború után kialakított bedobónyílások az auschwitzi "gázkamra" tetején
A „hős” holokauszt-túlélő 14 éves korában került az auschwitz-birkenaui „haláltáborba”, de valamilyen rejtélyes oknál fogva nem végezték ki a gaz nácik. (Holott, mint az köztudott, a gyerekeket, az időseket és a munkára alkalmatlanokat megérkezésük után, már az „auschwitzi rámpán” kiválogatta a vérszomjas Mengele, és azonnal küldték őket a „gázba”.) Wisnia három éven keresztül raboskodott Auschwitzban, majd a zsidóság teljes kiirtását célul kitűző nácik valamiért Dachauba küldték. 1945 márciusában a Dachauból induló egyik „halálmenetből” szökött meg.
Cantor Wisnia talán annak köszönhette az életét, hogy valamilyen csoda folytán már tizenéves korában több nyelven beszélt (angolul, héberül, jiddisül, lengyelül és németül). Ezen kívül kiválóan tudott énekelni is, márpedig a leírhatatlan gonoszságú nácik szerették a zenét, amit onnan is lehet tudni, hogy zenekarok muzsikájával nyomták el a gázkamrában fuldokló emberek segélykiáltásait. Cantor Wisnia Auschwitzban is sokat énekelt különböző nyelveken, és a tömeggyilkos náciknak annyira tetszett a produkciója, hogy inkább nem végezték ki.

Egyébiránt most azért kiderült, hogy mégsem volt minden náci gonosz. A 86 esztendős férfi ugyanis elárult egy nagy titkot: neki egy Sziléziából származó Georg nevű őr mentette meg az életét Auschwitzban. Éspedig nem is akárhogyan. Georgnak kellett volna ugyanis beszórnia a gázkamra tetején lévő nyílásba a Zyklon–B szemcséket, csakhogy a nagyszerű német megtagadta a parancsot, és nem szórta be. Hogy a gázkamrában bent lévő többi túlélő miért nem jelentkezett eddig, az egyelőre rejtély. Miképpen azt sem tudjuk, mi történt a jó öreg Georggal a parancsmegtagadás után. Cantor Wisnia csupán annyit árult el, hogy Georg attól fél, engedetlensége miatt az orosz frontra fogják küldeni. De még ezt a veszélyt is vállalta, de semmi esetre sem volt hajlandó részt venni a zsidók elgázosításában.
A holokauszt-túlélő idős férfi továbbá arra is emlékszik, hogy egy ismerős keresztény lengyel lány a saját életét is kockáztatva mentette ki őt a varsói gettóból. Azonban apja, anyja és bátyja nem volt ilyen szerencsés: ők a gettóban haltak meg. Wisnia a holttestüket is látta.
Az Izrael-imádó keresztények feltették a hősnek a kérdést, hogy hibáztatja-e Istent a holokausztért? Cantor Wisnia nagyon megbocsátó ember, ugyanis a következő választ adta: „Szabad akaratunk van. Nem Isten csinálta (a holokausztot), hanem az emberek”. Csoda-e, ha ilyen nagylelkű és megbocsátó zsidó embert látva a keresztények még jobban megszeretik Izraelt? De Cantor Wisnia nem csak nagylelkű és megbocsátó, hanem sok szenvedése ellenére mindig jókedvű és boldog is. Továbbá egy rendkívül bölcs ember, amit az alábbi tanulságos megjegyzése is mutat: „Én mint zsidó, minden reggel úgy ébredek, hogy magasztalom Istent. De nem átkozom Hitlert.” Tanulságos gondolat.
Perge Ottó - nationalreview.com nyomán