A legfrissebb hír szerint az amerikai hatóságok rövidesen kiadják Németország számára John Demjanjukot, a 89 éves, tolószékben ülő, súlyosan beteg ukrán férfit.
 |
Aligha valószínű, hogy Demjanjuk megélné ennek a szánalmas hercehurcának a végét, de ebben az ügyben nem ez az érdekes. Hanem az, hogy az amerikai hatóságok, a nácivadászokkal szoros együttműködésben, 1979 óta üldözik Demjanjukot. Ebben az esztendőben fedezte fel valamelyik eszement nácivadász, hogy az ukrán férfi valójában nem más, mint a treblinkai tábor kegyetlen őre, akit a foglyok "Rettegett Ivánnak" neveztek.
1986-ban aztán ki is adták őt Izraelnek, ahol egy újabb nagyszabású, az Eichmann-pert idéző bírósági eljárás révén akarták a zsidóság szenvedéseit ismét az emberiség tudatába vésni. Demjanjukot 870 ezer ember megölésével vádolták, meg azzal, hogy kisgyerekek fejét törte be, és nőknek vagdosta le a melleit. Minderről állítólagos szemtanúk számoltak be, akiket nyilván semmi más, csakis az igazság kimondásának vágya vezérelt.
1988-ban Demjanjukot halálra ítélték. Közben azonban a védők sem tétlenkedtek. Sikerült ugyanis előásni egy fényképet az igazi "Rettegett Ivánról", sőt, más dokumentumok is előkerültek, amelyek alapján aztán fehéren-feketén kiderült: John Demjanjuk igazat állított, amikor végig azt hajtogatta a koncepciós per során, hogy életében sem járt Treblinkában.
A bizonyítékok teljesen egyértelműek voltak, így hát nem volt mit tenni, az Izraeli Legfelsőbb Bíróságnak fel kellett mentenie az alaptalanul megvádolt idős embert.
De a nácivadászok kemény fiúk, és ha egyszer valakiről kimondják, hogy bűnös, akkor az biztosan bűnös. Alig hogy hazatért a szerencsétlen ukrán férfi clevelendi otthonába, előálltak az újabb váddal: ha Demjanjuk nem Treblinában volt őr, akkor máshol volt az. Mondjuk Sobiborban. Megint jött egy tanúvallomás, amelynek a szépséghibája csak az volt, hogy már akkor is a nácivadászok rendelkezésére állt, amikor még zajlott a per Izraelben, és mint a treblinkai láger "rettegett Ivánját" kívánták elítélni. Akkor a vád nem állhatott elő vele, most azonban elkezdték lobogtatni a tanúvallomást, bár maga a tanú, aki szintén a sobibori tábor őrének mondta magát, időközben annak rendje és módja szerint szépen elhalálozott.
Mindegy, elkezdték gyűjteni a "bizonyítékokat", közben pedig Demjanjuk nem tette meg azt a szívességet, hogy meghaljon, így most kiráncigálták őt clevelandi otthonából és közölték vele: rövidesen átadják a német hatóságoknak.
Persze bűneit, ha vannak egyáltalán, a mai Lengyelország területén követte el, így Varsónak kellett volna őt kiszolgáltatni, ha már mindenképpen muszáj most a nácikra lecsapni. Elképesztő, abszurd az egész ügy, egyetlen hiteles szemtanú sincs, aki látta volna Demjanjukot vérengzeni Sobiborban, vagy, ha lesz, annál rosszabb, mivel számos tanú Treblinkában is látta őt vérengzeni, de egyszerre itt is, meg ott is nem lehetett.
Kínos az egész, előre látható, hogy rossz hatása lesz: egy súlyosan beteg, öreg náci tolószékben a bírái előtt, bizonyítékok nincsenek ellene, és már másodszor vádolják avval, hogy fegyőr volt valahol, ahol mindenféle csúnyaságot elkövetett. Jó ez PR-szempontból, fiúk? A végén még megsajnálja valaki, és áldozatnak tekintik, márpedig áldozat nem lehet itt akárki, mert akkor összedől az ártatlan zsidóság szenvedéseire alapozott egész szentséges építmény, és akkor mi lesz?
Perge Ottó
