 |
A cikket követően egyébként Izrael durván beavatkozott Svédország belügyeibe, mivel állami szinten követelte, hogy azonnal vonják azt vissza. A szélsőségesen rasszista Benjamin Netanyahu zsidó miniszterelnök, Avigdor Lieberman ultraszélsőséges külügyminiszter és a svédországi zsidó nagykövet is egyként követelte a helyreigazítást és az „elkövető megbüntetését”. Természetesen előkerült az antiszemita kártya is, és nem felejtettek el kitérni Svédország II. világháborús szerepvállalására, mivel a zsidók szerint a neutrális Svédország akkor többet is tehetett volna a zsidókért. A fenyegetéseket konkrét cselekvések is követték: Boström rengeteg halálos fenyegetés kapott rövid idő alatt; egy New York-i ügyvédi iroda 7,5 millió $-ra akarja perelni az Aftonbladet-et és Izrael fontolóra vette az újság riportereinek kitiltását (mindezt természetesen a szólásszabadság és a tolerancia jegyében). Szerencsére eddig a svéd politikusok egységesen kiálltak az alkotmányos rendszer védelmében és Carl Bildt külügyminiszter, valamint Frederik Reinfeldt miniszterelnök is védelmébe vette a cikket és íróját. Azonban naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy ezzel Svédország meg is úszta ezt az affért. Izraelben már a svéd termékek és szolgáltatások elleni bojkottról tervezgetnek, és azon sem lepődhetünk meg, ha Boström esetleg egy célzott Moszados akció áldozatává válik (svéd titkosszolgálati berkekben a mai napig él a gyanú, hogy Olaf Palme a Moszad áldozata lett, mivel erősen palesztin-barát politikát folytatott és Izraelnek akkoriban elemi érdeke volt, hogy ne legyen Európában olyan meghatározó politikus, aki nyíltan ki mer állni a palesztin ügy mellett). Közben egy magasrangú izraeli politikus „viccesen” megjegyezte, hogy ezután vérmintát vesznek az Izraelbe utazó svédektől, hogy minél hatékonyabban tudják beilleszteni őket a donor listákra…
Most pedig következzen a zsidó szervkereskedelem konkrét példákon alapuló bemutatása
Az első izraeli szívátültetés szakmai sikerét mindjárt elhomályosította az a tény, hogy úgy használták fel egy élő beteg szívét, hogy sem ő, sem pedig családja nem egyezett bele az adományozásba. 1968-ban Avraham Sadegat (a New York Times A. Savgat-ként említi a nevét)2 két nappal az infarktusa után váratlanul meghalt, annak ellenére, hogy a családjának még azt mondták, hogy „jól van”. A kórház kezdetben megtagadta Sadegat testének visszajuttatását a családjához, majd mikor végül megkapták, azzal kellet szembesülniük, hogy a férfi teste be volt kötözve, ami valljuk be meglehetősen furcsa egy infarktust szenvedett beteg esetében. Mikor levették róla a kötéseket, kiderült, hogy mellkasát kötözőanyaggal tömték ki és a szívét eltávolították! Eközben az izraeli sajtó az első szívtranszplantációtól volt hangos és a férfi feleségének és testvérének, a kezdeti döbbenetükön túljutva, kezdett összeállni a kép, hogy mi is történt valójában. A kórház először tagadta, hogy Sadegat szívét használták volna az átültetéshez, de a család hajthatatlan volt, és az egyre tornyosuló médiafigyelmet kihasználva sikerült a kormány három miniszteréhez is fordulniuk. Aztán hetekkel később - miután a családdal aláírattak egy megállapodást, hogy eltekintenek a peres úttól - a kórház végül elismerte, hogy Sadegat szívét használták. A kórház azzal védekezett, hogy az izraeli törvények szerint jártak el, mivel Izraelben nem szükséges a hozzátartozók beleegyezése a szervek kivételéhez.3
1990-ben az amerikai Mary Barrett készített interjút Dr. Hatem Abu Ghazalch-al, aki a korábban még jordán igazgatás alatt álló Ciszjordánia (a legnagyobb még összefüggő megmaradt palesztin terület) vezető egészségügyi megbízottja volt, aki felügyelte a törvényszéki orvosi és boncolási részlegeket. Barrett az első intifáda (első palesztin felkelés/szabadságharc az izraeli megszállás ellen) 1987-es kirobbanása után a palesztin lakosságot sújtó szervrablási akciókról kérdezte az orvost. A következő választ kapta: „Feltűnt, hogy szervek, elsősorban szemek és vesék hiányoznak az izraeliek által lelőtt palesztinokból az első egy-másfél év során. Túl sok volt a megbízható forrásokból származó ilyen jellegű beszámoló, ahhoz, hogy ne szúrjon szemet a folyamat. Ha valakit fejbe lőnek, majd hullazsákba csomagolva hazaküldik, úgy hogy hiányoznak a belső szervei, mire fognak az emberek gondolni?”4
1998-ban a skót Alisdair Sinclair a mai napig tisztázatlan körülmények között meghalt a Ben Gurion reptér börtönében. A családot értesítették a halálesetről, és a J Weekly riportja szerint három hetük volt arra, hogy összeszedjék a 4900 $-t (!) a test hazaszállításához. Alisdair fivére szerint azonban az izraeliek egy másik megoldást próbáltak elfogadtatni a családdal: eltemetik Sinclairt egy keresztény temetőben és az csak 1300 $-ba kerülne…A család azonban összekaparta a pénzt és hazaszállíttatta Alisdair-t, majd pedig boncolást végeztettek a Glasgow Egyetemen. Kiderült, hogy hiányzik a szíve és egyik gége csontja. Ekkor a brit nagykövetség tiltakozó jegyzéket juttatott el az izraeliekhez. Ezt követően vissza is küldtek díjmentesen a zsidók egy szívet, mely állítólag Alisdair-é volt. A család DNS tesztet akart végeztetni az izraeli igazságügyi orvosi intézettel annak költségére, de a vezető professzor, Yehuda Hiss ezt megtagadta és 1500 $-os árat szabott feltételként…A brit nagykövetség többszöri megkeresésére sem volt hajlandó az izraeli fél a britek rendelkezésére bocsájtani a boncolási és rendőrségi jegyzőkönyveket.5, 6, 7
Egy palesztin újságíró, Khalid Amayreh hozta nyilvánosságra, hogy 2002 januárjában, az izraeli kabinet egyik tagja óvatosan beismerte, hogy meggyilkolt palesztinokból származó szervek köthettek ki zsidó páciensekben a „donorok” családjainak tudta nélkül. Az izraeli miniszter, Nessim Dahan egy arab-izraeli Knesszet-tag kérdésére reagálva se cáfolni, se megerősíteni nem tudta, hogy az izraeli hadsereg által megölt palesztin fiatalok szerveit használták fel transzplantációkhoz, illetve kísérletekhez (ismerős ez a taktika, Izrael a mai napig nem ismeri el, és nem is cáfolja, hogy atomfegyverekkel rendelkezne, pedig már Mordechai Vanunu óta tudjuk, hogy minimum 200 db. nukleáris robbanófejük van –a szerk.): „Nem tudom azt mondani biztosan, hogy nem történt valami hasonló.” A kérdést feltevő Knesszet-tag egyébként azt állította, hogy hiteles bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy izraeli orvosok az Abu Kabir törvényszéki orvosi intézetben átültetésre alkalmas létfontosságú szerveket (szív, vesék és máj) távolítottak el az izraeli hadsereg által Gázában és Ciszjordániában megölt palesztin fiatalokból.8
Éveken keresztül lehetett azokkal a hírekkel találkozni az izraeli közéletben, hogy az ország vezető patológusa részt vett a szervkereskedelemben. 2001-ben tudósította az izraeli nemzeti távirati iroda, hogy a Golán fennsíkon gyakorlat közben elhunyt katona, Ze’ev Buzgallo szülei a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak dr. Yehuda Hiss azonnali felmentéséért és, hogy vádat emeljenek ellene. Hiss ekkor a fentebb említett Abu Kabir törvényszéki orvosi intézet igazgatója volt. A szülők szerint a fiú testét a Hiss által engedélyezett orvosi kísérletekhez használták, a család beleegyezése nélkül.9 Majd 2002-ben az Abu Kabir intézetben illegálisan tárolt testrészek miatt kialakult botrány arra kényszerítette Anat Maor-t, a Knesset Tudományos Bizottságának elnökét, hogy Hiss azonnali felmentését követelje. Alisdair Sinclair esete vetítette először a gyanút Hiss illegális tevékenységére 1998-ban, de semmi nem történt évekig. A „The Forward” riportja derítette ki, hogy a 2001-ben végzett izraeli egészségügyi minisztériumi vizsgálat már tényként kezelte, hogy Hiss éveken keresztül részt vett különböző testrészek hozzátartozók beleegyezése nélküli kereskedelmében (lábak, petefészkek és herék), melyeket az intézetben végzett boncolások alkalmával szereztek meg és pénzért adták tovább őket orvosi iskoláknak, hogy kutatásra és oktatásra használják őket. Hiss-t 1988-ban nevezték ki vezető patológusnak az intézet élére. Végül soha nem indult büntetőeljárás ellene, de 2004-ben le kellett mondania vezető pozíciójáról az évekig tartó panaszáradat nyomán.10
A „The Economist” szerint 2001 és 2003 között vese transzplantációs paradicsom burjánzott Dél-Afrikában. A donorokat Brazíliában, Izraelben és Romániában toborozták és 5000-20 000 $-os ajánlatokkal csábították Durbanbe, hogy megszabaduljanak egyik veséjüktől. A 109 új vesét kapó páciens túlnyomó része zsidó volt, akik mindegyike 120 000 $-t fizetett a „transzplantációs nyaralásért” és tartózkodásuk alatt a donorok rokonainak adták ki magukat és természetesen nem vándorolt készpénz egyik zsebből a másikba…11 Egy 2004-es brazil törvényhozási bizottság jelentéséből kiderül, hogy mintegy 30 brazil állampolgár adta el az egyik veséjét ezen a nemzetközi szervkereskedelmi gyűrűn keresztül, mely Dél-Afrikában szervezte meg a műtéteket és Izrael biztosította az anyagi forrásokat. Az IPS riportja szerint főképpen izraeli zsidók kapták a veséket, akik a társadalombiztosítás révén 70 000-80 000 $ kapnak a külföldön elvégzett életmentő műtétekhez!! A szerencsétlen brazilokat az ország legszegényebb területeiről szedték össze és kezdetben 10 000 $-t fizettek egy veséért, de ahogy később nőtt a „kínálat” a vesénkénti ár 3000 $-ra csökkent!! A kereskedelmet egy volt izraeli rendőr szervezte, aki azt nyilatkozta, hogy nem gondolta, hogy bűncselekményt követ el, mivel a kereskedelemnek ezt a formáját legálisnak tekinti a kormánya. Az izraeli nagykövetség kiadott egy közleményt, melyben tagadta, hogy az izraeli kormány bármilyen módon részt venne az illegális szervkereskedelemben, de azt is leszögezte, hogy életveszélyes állapotban lévő polgárainak joga van a transzplantációhoz külföldön is, természetesen a nemzetközi normákkal összhangban és a saját betegbiztosításuk által finanszírozva. Az IPS ugyanakkor hozzáteszi, hogy a brazil bizottság a legenyhébb esetben is etikátlannak nevezte az izraeli hozzáállást és aláhúzta, hogy a kereskedelem csak akkor tud ilyen mértékben virágozni, ha ahhoz jelentős pénzügyi háttér áll rendelkezésre, mint pl. a zsidó társadalombiztosítási rendszer. Az IPS végül kiemelte, hogy ez a társadalombiztosítási rendszer volt a meghatározó tényező a hálózat működésében.12
Szintén az IPS tudósít róla, hogy a kaliforniai Berkeley Egyetem „Organs Watch” projekt vezetője, Nancy Scheper-Hughes a Pernambuco törvényhozási bizottság előtti interpellációjában állította, hogy az emberi szervkereskedelem mintegy 12 éve kezdődött, melyet a Tel Aviv-i kórház korábbi igazgatója, Zack Shapira mozgatott. Sheper-Hughes hozzátette még, hogy Shapira több mint 300 vesetranszplantációt hajtott már végre és néha még a pácienseit is elkísérte különböző országokba, mint pl. Törökország. A recipiensek igen gazdag, vagy rendkívül jó betegbiztosítással rendelkeztek, míg a donorok szegény Kelet-Európaiak, filippínók vagy más fejlődő országbeliek voltak.
2007-ben megdöbbentő hírt hozott az izraeli Ha’aretz újság, mely szerint két zsidó férfi beismerte, hogy mentálisan visszamaradott ciszjordániai és izraeli arabokat győztek meg arról, hogy fizetség fejében váljanak meg egy veséjüktől. Aztán a fizetség persze elmaradt. A két férfi egy bűnözői csoport tagja volt és egy izraeli sebész volt a társuk. A vád szerint a sebész 125 000-135 000 $-ért adott túl a veséken. Ugyan ebben az évben hozta a Jerusalem Post, hogy egy zsidó szervkereskedelmi csoport 10 tagját tartóztatták le, akik ukránokat vettek célba.14 Szintén 2007-ben jelent meg ugyanebben az újságban, hogy Zack Shapira-t, Izrael vezető transzplantációs sebészét, letartóztatták Törökországban szervkereskedelem gyanújával. A cikk szerint az átültetéseket Törökországban szervezték és egy isztambuli magánklinikán hajtották végre.
Ez év júliusában robbant a hír az amerikai sajtóban, hogy letartóztatták a Brooklyn-i zsidó, Levy Izhak Rosenbaumot egy kiterjedt korrupció ellenes szövetségi akció keretében, ami érintett számos kormányzati alkalmazottat és prominens rabbikat is (felvetődik a kérdés, ha netán köztiszteletnek örvendő lelkészek buktak volna le hasonló bűncselekménnyel, milyen visszhangja lett volna annak a nemzetközi sajtóban? -a szerk.). Boström egyébként ezt a szálat is belefoglalja cikkébe. A szövetségi vádirat szerint a szoros izraeli kapcsolatokkal rendelkező Rosenbaum 10 éves múlttal rendelkezik a vesék illegális kereskedelmében. Egy szövetségi ügyész a következőképpen foglalta össze Rosenbaum szerepét: „Az ő szerepe az volt, hogy behálózza a megfelelő donorokat, rávegye őket egyik veséjük 10 000 $-ért történő eladására, amit ő már 165 000 $-ért adott tovább.15 Ez az első eset, hogy nemzetközi szervkereskedelemmel foglalkozó bűnbandát fülelnek le az USA-ban. Nancy Scheper-Hughes már 7 évvel ezelőtt értesítette az FBI-t Rosenbaum tevékenységéről és azt is állította, hogy Rosenbaum akár fegyverrel is hajlandó volt „biztosítani”, hogy a donorok végig követték a megállapodás minden pontját.
Miért van ilyen arányban túlreprezentálva Izrael és a zsidóság a szervkereskedelemben? A válasz igen egyszerű: Izraelben és a zsidóság körében rendkívül alacsony a szerv-felajánlási hajlandóság. Az egyik izraeli hírszolgálat, a Ynet szerint, az összes etnikai csoport közül a zsidók között a legalacsonyabb a donorok aránya. A jóval szolidárisabb nyugati országokban a lakosság 30%-nak van donor kártyája. Ezzel szemben Izraelben csak mintegy 4%-nak!17 Az izraeli egészségügyi minisztérium honlapján közölt statisztika szerint 2001-ben 88 zsidó halt meg donor várólistán. Ugyan abban az évben mintegy 180 zsidó volt agyhalott, azaz szerveiket felhasználhatták volna átültetésre, azonban közülük csak 80-nak a családja egyezett bele a donor státuszba. A Ynet szerint egyébként az alacsony felajánlási hajlandóság vallási okokra vezethető vissza. 2006-ban közfelháborodást váltott ki, hogy egy izraeli kórház (mely ismert volt a zsidó törvények szerinti működéséről) egy zsidó donor szerveit használta fel transzplantációhoz. A dolog csattanója azonban abban rejlik, hogy az esetet megelőző héten egy hasonló átültetést hajtottak végre, csak akkor nem zsidó volt a donor, így nem is foglalkozott vele a média és a közvélemény (tipikus esete a zsidó szupremácizmusnak, faji felsőbbrendűség érzésnek, mely alapján a nem zsidókat –gojokat- nem is veszik emberszámba a zsidók – a szerk.)18, 19 A svéd cikk még azt is megemlíti, hogy Izrael nem először került a nemzetközi figyelem górcsöve alá a transzplantációk és szervkereskedelem etikátlan kezelése miatt. Franciaország több országgal egyetemben már az 1990-es években megszakította a szerv-donor kooperációt Izraellel. A Jerusalem Post szerint a többi európai ország hasonló lépése várható hamarosan. Az Izraelben zsidókba beültetett vesék fele illegálisan lett felvásárolva Törökországból, Kelet-Európából és Latin-Amerikából. Az izraeli egészségügyi szervek teljes mértékben tudatában vannak ennek a folyamatnak, de nem tesznek ellene semmit. Egy 2003-as konferencián rámutattak, hogy Izrael az egyetlen „nyugati” állam, mely nem ítéli el az illegális szervkereskedelmet. Az ország nem lép fel jogi úton az illegális szervkereskedelemben részt vevő zsidó orvosokkal szemben, sőt, ki lehet mondani, hogy Izrael nagyobb kórházainak vezető orvosai aktívan részt vesznek az illegális beültetésekben (forrás: Dagens Nyheter, 2003 december). Az Izraelben tapasztalható donor hiány miatt, a jelenleg büntetőeljárás alatt álló korábbi miniszterelnök, Ehud Olmert, felajánlási kampányt szervezett még 1992-ben egészségügyi miniszterként, de miközben jelentősen nőtt a feljánlások száma, az igény még mindig jócskán meghaladta azt.
Az első izraeli szívátültetés szakmai sikerét mindjárt elhomályosította az a tény, hogy úgy használták fel egy élő beteg szívét, hogy sem ő, sem pedig családja nem egyezett bele az adományozásba. 1968-ban Avraham Sadegat (a New York Times A. Savgat-ként említi a nevét)2 két nappal az infarktusa után váratlanul meghalt, annak ellenére, hogy a családjának még azt mondták, hogy „jól van”. A kórház kezdetben megtagadta Sadegat testének visszajuttatását a családjához, majd mikor végül megkapták, azzal kellet szembesülniük, hogy a férfi teste be volt kötözve, ami valljuk be meglehetősen furcsa egy infarktust szenvedett beteg esetében. Mikor levették róla a kötéseket, kiderült, hogy mellkasát kötözőanyaggal tömték ki és a szívét eltávolították! Eközben az izraeli sajtó az első szívtranszplantációtól volt hangos és a férfi feleségének és testvérének, a kezdeti döbbenetükön túljutva, kezdett összeállni a kép, hogy mi is történt valójában. A kórház először tagadta, hogy Sadegat szívét használták volna az átültetéshez, de a család hajthatatlan volt, és az egyre tornyosuló médiafigyelmet kihasználva sikerült a kormány három miniszteréhez is fordulniuk. Aztán hetekkel később - miután a családdal aláírattak egy megállapodást, hogy eltekintenek a peres úttól - a kórház végül elismerte, hogy Sadegat szívét használták. A kórház azzal védekezett, hogy az izraeli törvények szerint jártak el, mivel Izraelben nem szükséges a hozzátartozók beleegyezése a szervek kivételéhez.3
1990-ben az amerikai Mary Barrett készített interjút Dr. Hatem Abu Ghazalch-al, aki a korábban még jordán igazgatás alatt álló Ciszjordánia (a legnagyobb még összefüggő megmaradt palesztin terület) vezető egészségügyi megbízottja volt, aki felügyelte a törvényszéki orvosi és boncolási részlegeket. Barrett az első intifáda (első palesztin felkelés/szabadságharc az izraeli megszállás ellen) 1987-es kirobbanása után a palesztin lakosságot sújtó szervrablási akciókról kérdezte az orvost. A következő választ kapta: „Feltűnt, hogy szervek, elsősorban szemek és vesék hiányoznak az izraeliek által lelőtt palesztinokból az első egy-másfél év során. Túl sok volt a megbízható forrásokból származó ilyen jellegű beszámoló, ahhoz, hogy ne szúrjon szemet a folyamat. Ha valakit fejbe lőnek, majd hullazsákba csomagolva hazaküldik, úgy hogy hiányoznak a belső szervei, mire fognak az emberek gondolni?”4
1998-ban a skót Alisdair Sinclair a mai napig tisztázatlan körülmények között meghalt a Ben Gurion reptér börtönében. A családot értesítették a halálesetről, és a J Weekly riportja szerint három hetük volt arra, hogy összeszedjék a 4900 $-t (!) a test hazaszállításához. Alisdair fivére szerint azonban az izraeliek egy másik megoldást próbáltak elfogadtatni a családdal: eltemetik Sinclairt egy keresztény temetőben és az csak 1300 $-ba kerülne…A család azonban összekaparta a pénzt és hazaszállíttatta Alisdair-t, majd pedig boncolást végeztettek a Glasgow Egyetemen. Kiderült, hogy hiányzik a szíve és egyik gége csontja. Ekkor a brit nagykövetség tiltakozó jegyzéket juttatott el az izraeliekhez. Ezt követően vissza is küldtek díjmentesen a zsidók egy szívet, mely állítólag Alisdair-é volt. A család DNS tesztet akart végeztetni az izraeli igazságügyi orvosi intézettel annak költségére, de a vezető professzor, Yehuda Hiss ezt megtagadta és 1500 $-os árat szabott feltételként…A brit nagykövetség többszöri megkeresésére sem volt hajlandó az izraeli fél a britek rendelkezésére bocsájtani a boncolási és rendőrségi jegyzőkönyveket.5, 6, 7
Egy palesztin újságíró, Khalid Amayreh hozta nyilvánosságra, hogy 2002 januárjában, az izraeli kabinet egyik tagja óvatosan beismerte, hogy meggyilkolt palesztinokból származó szervek köthettek ki zsidó páciensekben a „donorok” családjainak tudta nélkül. Az izraeli miniszter, Nessim Dahan egy arab-izraeli Knesszet-tag kérdésére reagálva se cáfolni, se megerősíteni nem tudta, hogy az izraeli hadsereg által megölt palesztin fiatalok szerveit használták fel transzplantációkhoz, illetve kísérletekhez (ismerős ez a taktika, Izrael a mai napig nem ismeri el, és nem is cáfolja, hogy atomfegyverekkel rendelkezne, pedig már Mordechai Vanunu óta tudjuk, hogy minimum 200 db. nukleáris robbanófejük van –a szerk.): „Nem tudom azt mondani biztosan, hogy nem történt valami hasonló.” A kérdést feltevő Knesszet-tag egyébként azt állította, hogy hiteles bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy izraeli orvosok az Abu Kabir törvényszéki orvosi intézetben átültetésre alkalmas létfontosságú szerveket (szív, vesék és máj) távolítottak el az izraeli hadsereg által Gázában és Ciszjordániában megölt palesztin fiatalokból.8
Éveken keresztül lehetett azokkal a hírekkel találkozni az izraeli közéletben, hogy az ország vezető patológusa részt vett a szervkereskedelemben. 2001-ben tudósította az izraeli nemzeti távirati iroda, hogy a Golán fennsíkon gyakorlat közben elhunyt katona, Ze’ev Buzgallo szülei a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak dr. Yehuda Hiss azonnali felmentéséért és, hogy vádat emeljenek ellene. Hiss ekkor a fentebb említett Abu Kabir törvényszéki orvosi intézet igazgatója volt. A szülők szerint a fiú testét a Hiss által engedélyezett orvosi kísérletekhez használták, a család beleegyezése nélkül.9 Majd 2002-ben az Abu Kabir intézetben illegálisan tárolt testrészek miatt kialakult botrány arra kényszerítette Anat Maor-t, a Knesset Tudományos Bizottságának elnökét, hogy Hiss azonnali felmentését követelje. Alisdair Sinclair esete vetítette először a gyanút Hiss illegális tevékenységére 1998-ban, de semmi nem történt évekig. A „The Forward” riportja derítette ki, hogy a 2001-ben végzett izraeli egészségügyi minisztériumi vizsgálat már tényként kezelte, hogy Hiss éveken keresztül részt vett különböző testrészek hozzátartozók beleegyezése nélküli kereskedelmében (lábak, petefészkek és herék), melyeket az intézetben végzett boncolások alkalmával szereztek meg és pénzért adták tovább őket orvosi iskoláknak, hogy kutatásra és oktatásra használják őket. Hiss-t 1988-ban nevezték ki vezető patológusnak az intézet élére. Végül soha nem indult büntetőeljárás ellene, de 2004-ben le kellett mondania vezető pozíciójáról az évekig tartó panaszáradat nyomán.10
A „The Economist” szerint 2001 és 2003 között vese transzplantációs paradicsom burjánzott Dél-Afrikában. A donorokat Brazíliában, Izraelben és Romániában toborozták és 5000-20 000 $-os ajánlatokkal csábították Durbanbe, hogy megszabaduljanak egyik veséjüktől. A 109 új vesét kapó páciens túlnyomó része zsidó volt, akik mindegyike 120 000 $-t fizetett a „transzplantációs nyaralásért” és tartózkodásuk alatt a donorok rokonainak adták ki magukat és természetesen nem vándorolt készpénz egyik zsebből a másikba…11 Egy 2004-es brazil törvényhozási bizottság jelentéséből kiderül, hogy mintegy 30 brazil állampolgár adta el az egyik veséjét ezen a nemzetközi szervkereskedelmi gyűrűn keresztül, mely Dél-Afrikában szervezte meg a műtéteket és Izrael biztosította az anyagi forrásokat. Az IPS riportja szerint főképpen izraeli zsidók kapták a veséket, akik a társadalombiztosítás révén 70 000-80 000 $ kapnak a külföldön elvégzett életmentő műtétekhez!! A szerencsétlen brazilokat az ország legszegényebb területeiről szedték össze és kezdetben 10 000 $-t fizettek egy veséért, de ahogy később nőtt a „kínálat” a vesénkénti ár 3000 $-ra csökkent!! A kereskedelmet egy volt izraeli rendőr szervezte, aki azt nyilatkozta, hogy nem gondolta, hogy bűncselekményt követ el, mivel a kereskedelemnek ezt a formáját legálisnak tekinti a kormánya. Az izraeli nagykövetség kiadott egy közleményt, melyben tagadta, hogy az izraeli kormány bármilyen módon részt venne az illegális szervkereskedelemben, de azt is leszögezte, hogy életveszélyes állapotban lévő polgárainak joga van a transzplantációhoz külföldön is, természetesen a nemzetközi normákkal összhangban és a saját betegbiztosításuk által finanszírozva. Az IPS ugyanakkor hozzáteszi, hogy a brazil bizottság a legenyhébb esetben is etikátlannak nevezte az izraeli hozzáállást és aláhúzta, hogy a kereskedelem csak akkor tud ilyen mértékben virágozni, ha ahhoz jelentős pénzügyi háttér áll rendelkezésre, mint pl. a zsidó társadalombiztosítási rendszer. Az IPS végül kiemelte, hogy ez a társadalombiztosítási rendszer volt a meghatározó tényező a hálózat működésében.12
Szintén az IPS tudósít róla, hogy a kaliforniai Berkeley Egyetem „Organs Watch” projekt vezetője, Nancy Scheper-Hughes a Pernambuco törvényhozási bizottság előtti interpellációjában állította, hogy az emberi szervkereskedelem mintegy 12 éve kezdődött, melyet a Tel Aviv-i kórház korábbi igazgatója, Zack Shapira mozgatott. Sheper-Hughes hozzátette még, hogy Shapira több mint 300 vesetranszplantációt hajtott már végre és néha még a pácienseit is elkísérte különböző országokba, mint pl. Törökország. A recipiensek igen gazdag, vagy rendkívül jó betegbiztosítással rendelkeztek, míg a donorok szegény Kelet-Európaiak, filippínók vagy más fejlődő országbeliek voltak.
2007-ben megdöbbentő hírt hozott az izraeli Ha’aretz újság, mely szerint két zsidó férfi beismerte, hogy mentálisan visszamaradott ciszjordániai és izraeli arabokat győztek meg arról, hogy fizetség fejében váljanak meg egy veséjüktől. Aztán a fizetség persze elmaradt. A két férfi egy bűnözői csoport tagja volt és egy izraeli sebész volt a társuk. A vád szerint a sebész 125 000-135 000 $-ért adott túl a veséken. Ugyan ebben az évben hozta a Jerusalem Post, hogy egy zsidó szervkereskedelmi csoport 10 tagját tartóztatták le, akik ukránokat vettek célba.14 Szintén 2007-ben jelent meg ugyanebben az újságban, hogy Zack Shapira-t, Izrael vezető transzplantációs sebészét, letartóztatták Törökországban szervkereskedelem gyanújával. A cikk szerint az átültetéseket Törökországban szervezték és egy isztambuli magánklinikán hajtották végre.
Ez év júliusában robbant a hír az amerikai sajtóban, hogy letartóztatták a Brooklyn-i zsidó, Levy Izhak Rosenbaumot egy kiterjedt korrupció ellenes szövetségi akció keretében, ami érintett számos kormányzati alkalmazottat és prominens rabbikat is (felvetődik a kérdés, ha netán köztiszteletnek örvendő lelkészek buktak volna le hasonló bűncselekménnyel, milyen visszhangja lett volna annak a nemzetközi sajtóban? -a szerk.). Boström egyébként ezt a szálat is belefoglalja cikkébe. A szövetségi vádirat szerint a szoros izraeli kapcsolatokkal rendelkező Rosenbaum 10 éves múlttal rendelkezik a vesék illegális kereskedelmében. Egy szövetségi ügyész a következőképpen foglalta össze Rosenbaum szerepét: „Az ő szerepe az volt, hogy behálózza a megfelelő donorokat, rávegye őket egyik veséjük 10 000 $-ért történő eladására, amit ő már 165 000 $-ért adott tovább.15 Ez az első eset, hogy nemzetközi szervkereskedelemmel foglalkozó bűnbandát fülelnek le az USA-ban. Nancy Scheper-Hughes már 7 évvel ezelőtt értesítette az FBI-t Rosenbaum tevékenységéről és azt is állította, hogy Rosenbaum akár fegyverrel is hajlandó volt „biztosítani”, hogy a donorok végig követték a megállapodás minden pontját.
Miért van ilyen arányban túlreprezentálva Izrael és a zsidóság a szervkereskedelemben? A válasz igen egyszerű: Izraelben és a zsidóság körében rendkívül alacsony a szerv-felajánlási hajlandóság. Az egyik izraeli hírszolgálat, a Ynet szerint, az összes etnikai csoport közül a zsidók között a legalacsonyabb a donorok aránya. A jóval szolidárisabb nyugati országokban a lakosság 30%-nak van donor kártyája. Ezzel szemben Izraelben csak mintegy 4%-nak!17 Az izraeli egészségügyi minisztérium honlapján közölt statisztika szerint 2001-ben 88 zsidó halt meg donor várólistán. Ugyan abban az évben mintegy 180 zsidó volt agyhalott, azaz szerveiket felhasználhatták volna átültetésre, azonban közülük csak 80-nak a családja egyezett bele a donor státuszba. A Ynet szerint egyébként az alacsony felajánlási hajlandóság vallási okokra vezethető vissza. 2006-ban közfelháborodást váltott ki, hogy egy izraeli kórház (mely ismert volt a zsidó törvények szerinti működéséről) egy zsidó donor szerveit használta fel transzplantációhoz. A dolog csattanója azonban abban rejlik, hogy az esetet megelőző héten egy hasonló átültetést hajtottak végre, csak akkor nem zsidó volt a donor, így nem is foglalkozott vele a média és a közvélemény (tipikus esete a zsidó szupremácizmusnak, faji felsőbbrendűség érzésnek, mely alapján a nem zsidókat –gojokat- nem is veszik emberszámba a zsidók – a szerk.)18, 19 A svéd cikk még azt is megemlíti, hogy Izrael nem először került a nemzetközi figyelem górcsöve alá a transzplantációk és szervkereskedelem etikátlan kezelése miatt. Franciaország több országgal egyetemben már az 1990-es években megszakította a szerv-donor kooperációt Izraellel. A Jerusalem Post szerint a többi európai ország hasonló lépése várható hamarosan. Az Izraelben zsidókba beültetett vesék fele illegálisan lett felvásárolva Törökországból, Kelet-Európából és Latin-Amerikából. Az izraeli egészségügyi szervek teljes mértékben tudatában vannak ennek a folyamatnak, de nem tesznek ellene semmit. Egy 2003-as konferencián rámutattak, hogy Izrael az egyetlen „nyugati” állam, mely nem ítéli el az illegális szervkereskedelmet. Az ország nem lép fel jogi úton az illegális szervkereskedelemben részt vevő zsidó orvosokkal szemben, sőt, ki lehet mondani, hogy Izrael nagyobb kórházainak vezető orvosai aktívan részt vesznek az illegális beültetésekben (forrás: Dagens Nyheter, 2003 december). Az Izraelben tapasztalható donor hiány miatt, a jelenleg büntetőeljárás alatt álló korábbi miniszterelnök, Ehud Olmert, felajánlási kampányt szervezett még 1992-ben egészségügyi miniszterként, de miközben jelentősen nőtt a feljánlások száma, az igény még mindig jócskán meghaladta azt.
Cikkünk elején már írtunk az első palesztin intifáda során tapasztalt ijesztő mértékű eltűnésekről és szerv-rablásokról. Nos a svéd újságíró, Boström, sem csak úgy hirtelen és saját kutatások nélkül rántotta elő mostani cikkét. Már 2001-ben könyvet írt ezen tapasztalatairól, melynek az „Inshallah” címet adta 20 és apropóját a második palesztin intifáda (2001-ben kezdődött) adta. Miközben zajlott a zsidó katonai megtorlás (ha emlékszik az olvasó, ekkor a világ éppen az amerikai szeptember 11-ével volt elfoglalva és már javában démonizálta a cionista sajtó a muszlimokat. A következő idézet pedig a jelenlegi izraeli miniszterelnök, a szélsőségesen rasszista Benjamin Netanyahu szájából hangzott el közvetlenül a 9/11-es támadások után: „Ez nagyon jó…Persze ez nem jó, de azonnali megértést fog generálni a világ közvéleményében Izrael iránt.” Eredeti angol idézet: "It's very good…….Well, it's not good, but it will generate immediate sympathy for Israel.") a palesztinok arra lettek figyelmesek, hogy fiatalok kezdtek rejtélyesen eltűnni Ciszjordániából és Gázából. Aztán 5 nap után visszakerültek a felboncolt holttestek. Az ezekről szóló rémhírek sokkolták a megszállt területek lakosságát. Boström egyébként akkor a helyszínen tartózkodott, mivel éppen a könyvén dolgozott. Megemlíti, hogy számtalan alkalommal keresték meg ENSZ alkalmazottak, akik a fejlemények miatt aggódtak. Azt állították, hogy biztosak benne, hogy szerv-rablások történnek, de megakadályozták őket abban, hogy tegyenek ellene. Ezután Boström az egyik televíziós társaság megbízottjaként körbeutazta Gázát és Ciszjordániát és számos olyan családdal találkozott, akiknek fiait megszabadították belső szerveiktől, mielőtt megölték őket. A 19 éves Bilal Achmed Ghanan tragikus történetét saját szemével tapasztalta meg a szerző. A fiút saját falujában érte az izraeli támadás, először mellkas lövést kapott, aztán a szemtanúk szerint közvetlenül ezután mindkét lábát is ellőtték. Aztán két izraeli katona rohant le Bilalért és ekkor lőtték hasba is. Aztán megfogták a lábainál és felhúzták a mintegy 20 kő lépcsőfokon, aztán katonai terepjáróba helyezték a súlyosan sérült fiút és a falu peremére szállították, ahol már várta egy katonai helikopter. A fiút ezután ismeretlen helyre szállították. A holttest 5 nap után került vissza zöld kórházi kendőkbe csomagolva. Amikor a holttestet a sírba engedték, feltűnt, hogy a fejétől a hasáig fel volt vágva a teste és össze volt varrva. Boström szerint ez volt az első alkalom, hogy ilyet láttak az emberek. A megszállt területeken élő családok azonban sejtették, hogy mi történhetett: „A fiainkat önkéntes szerv donorként használják.” –mondták a nablusi Khaled rokonai és hasonlóan nyilatkoztak Raed rokonai Jeninből és Machmod rokonai Gázából. Mindegyikük eltűnt pár napra, majd a holttestüket egy éjszaka során visszaszállították felboncolva.
Felvetődhet a kérdés az olvasóban, hogy miért szükségesek a boncolások? Miért tartják a holttesteket mintegy 5 napon keresztül ismeretlen helyen, mielőtt titokban visszajuttatják őket a családoknak? Mi történik a holttestekkel ezen idő alatt? Miért végeznek boncolást a család megkérdezése nélkül, amikor általában egyértelmű, hogy lelövik őket? Miért az éjszaka folyamán juttatják vissza a hullákat? Miért katonai kíséret mellett történik mindez? Miért van lezárva a terület a temetés ideje alatt? Miért szakítják meg az áramszolgáltatást ilyenkor? A hivatalos izraeli válasz szerint minden megölt palesztint rutinszerűen felboncolnak. Azonban Boström rámutatott, hogy az abban az évben megölt 133 palesztin közül csak mintegy 69 lett felboncolva. Ha ehhez hozzávesszük a korábban már részletezett izraeli donor hiányt, akkor lassan felmerülhet a gyanú mindenkiben. Boström követelte, hogy tisztázzák ezeket a nem szokványos eseteket és derüljön végre ki, mi is folyik valójában a megszállt területeken az intifáda kezdete óta.21
Boström cikkének visszhangját már részleteztük, de annyit még érdemes megjegyezni, hogy a „középkori vérvád” is bekerült cikkének minősítésébe. Ennek tükrében érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni egy 2007-ben kiadott könyvet, melyet a zsidó történelem egyik kiemelkedő ismerője írt. A szerzők, Bar-Ilan professzor és Ariel Toaff rabbi, aki a volt római főrabbi fia. Egyébként a néhai főrabbi annyira elismert volt, hogy Toaff-ot az olasz zsidóság „Eiffel tornyának” is hívták. Ariel Toaff pedig saját területének egyik legtekintélyesebb szakembere.22, 23 A könyv címe „Pasque di Sangue” (Blood Passovers)24, melyben a szerzők által felhasznált tények bizonyítják, hogy valós alapokon nyugszik a középkori zsidóellenes vérvád. Mintegy 35 éves kutatás eredményeként Toaff arra a következtetésre jutott, hogy számos ilyen eset létezik a történelemben. Egy olasz újságban készült interjú során Toaff a következőket mondta: „A kutatásaim azt mutatják, hogy fundamentalista zsidók egy csoportja ellenszegült a bibliai tiltásnak és emberi vért használt gyógyításhoz. Ez egy jól meghatározható csoport, akik azokhoz a közösségekhez tartoztak, melyeket a leginkább üldöztek a keresztes hadjáratok során. Ebből a traumából származik ez a bosszú iránti éhség, mely egyes esetekben keresztény gyermekek rituális meggyilkolásához vezetett. 24, 25 Toaff professor azonnal a támadások középpontjába került, melyben jeleskedett az Abe Foxman által vezetett ADL (Anti-Defamation League, szélsőséges amerikai zsidó érdekvédelmi szervezet), azonban Toaff-ot nem lehetett eltántorítani hosszas kutatásai eredményeitől: „Nem fogom feladni az igazság és a szellemi szabadság iránti elkötelezettségemet, még akkor sem, ha keresztre feszít a világ…Nem félhetünk attól, hogy kimondjuk az igazságot.” Sajnos Toaff is naivnak bizonyult a cionista média gőzhenger erejét illetően. Nem sokkal később már vissza is vonta a könyvét és megígérte, hogy a könyv eladásaiból eddig összegyűlt pénzt (a könyv rendkívül sikeres volt az eladásokban) az ADL-nek ajánlja!! Aztán egy évvel később kiadta könyvének egy átdolgozott verzióját. 27 Vajon ennek fényében mi lesz Boström és Svédország sorsa?
Ha Izrael ártatlan ebben az undorító ügyben, akkor üdvözölnie kellene egy pártatlan vizsgálat lefolytatását, mely a palesztin felet is bevonja a vizsgálatokba. Ezzel szemben a zsidó kormány és ügyvédjei meg sem próbálkoznak ezzel, hanem azonnal jogi útra akarják terelni a dolgot, hogy még csírájában elfojthassanak egy ilyen vizsgálatot. De ezt már megszokhattuk az izraeliektől, hiszen hasonló módon fojtották csírájába a jenini és gázai mészárlás, a USS Liberty elleni szándékos támadás és még számos egyéb horrorisztikus bűncselekmény független vizsgálatát, kihasználva a nemzetközi médiában és politikai életben megszerzett erőfölényüket. Azonban nehéz így azt elhinni, hogy semmi takargatnivalójuk sincs.
Boström cikkének visszhangját már részleteztük, de annyit még érdemes megjegyezni, hogy a „középkori vérvád” is bekerült cikkének minősítésébe. Ennek tükrében érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni egy 2007-ben kiadott könyvet, melyet a zsidó történelem egyik kiemelkedő ismerője írt. A szerzők, Bar-Ilan professzor és Ariel Toaff rabbi, aki a volt római főrabbi fia. Egyébként a néhai főrabbi annyira elismert volt, hogy Toaff-ot az olasz zsidóság „Eiffel tornyának” is hívták. Ariel Toaff pedig saját területének egyik legtekintélyesebb szakembere.22, 23 A könyv címe „Pasque di Sangue” (Blood Passovers)24, melyben a szerzők által felhasznált tények bizonyítják, hogy valós alapokon nyugszik a középkori zsidóellenes vérvád. Mintegy 35 éves kutatás eredményeként Toaff arra a következtetésre jutott, hogy számos ilyen eset létezik a történelemben. Egy olasz újságban készült interjú során Toaff a következőket mondta: „A kutatásaim azt mutatják, hogy fundamentalista zsidók egy csoportja ellenszegült a bibliai tiltásnak és emberi vért használt gyógyításhoz. Ez egy jól meghatározható csoport, akik azokhoz a közösségekhez tartoztak, melyeket a leginkább üldöztek a keresztes hadjáratok során. Ebből a traumából származik ez a bosszú iránti éhség, mely egyes esetekben keresztény gyermekek rituális meggyilkolásához vezetett. 24, 25 Toaff professor azonnal a támadások középpontjába került, melyben jeleskedett az Abe Foxman által vezetett ADL (Anti-Defamation League, szélsőséges amerikai zsidó érdekvédelmi szervezet), azonban Toaff-ot nem lehetett eltántorítani hosszas kutatásai eredményeitől: „Nem fogom feladni az igazság és a szellemi szabadság iránti elkötelezettségemet, még akkor sem, ha keresztre feszít a világ…Nem félhetünk attól, hogy kimondjuk az igazságot.” Sajnos Toaff is naivnak bizonyult a cionista média gőzhenger erejét illetően. Nem sokkal később már vissza is vonta a könyvét és megígérte, hogy a könyv eladásaiból eddig összegyűlt pénzt (a könyv rendkívül sikeres volt az eladásokban) az ADL-nek ajánlja!! Aztán egy évvel később kiadta könyvének egy átdolgozott verzióját. 27 Vajon ennek fényében mi lesz Boström és Svédország sorsa?
Ha Izrael ártatlan ebben az undorító ügyben, akkor üdvözölnie kellene egy pártatlan vizsgálat lefolytatását, mely a palesztin felet is bevonja a vizsgálatokba. Ezzel szemben a zsidó kormány és ügyvédjei meg sem próbálkoznak ezzel, hanem azonnal jogi útra akarják terelni a dolgot, hogy még csírájában elfojthassanak egy ilyen vizsgálatot. De ezt már megszokhattuk az izraeliektől, hiszen hasonló módon fojtották csírájába a jenini és gázai mészárlás, a USS Liberty elleni szándékos támadás és még számos egyéb horrorisztikus bűncselekmény független vizsgálatát, kihasználva a nemzetközi médiában és politikai életben megszerzett erőfölényüket. Azonban nehéz így azt elhinni, hogy semmi takargatnivalójuk sincs.
A.V.
Hivatkozások (angol nyelven) alább:
1.There are two English translations; this article uses the first:
http://www.tlaxcala.es/pp.asp?reference=8390&lg=en
http://www.theoccidentalobserver.net/authors/SwedishTrans.html
The original Swedish article in Aftonbladet can be viewed at
http://www.aftonbladet.se/kultur/article5652583.ab
1.There are two English translations; this article uses the first:
http://www.tlaxcala.es/pp.asp?reference=8390&lg=en
http://www.theoccidentalobserver.net/authors/SwedishTrans.html
The original Swedish article in Aftonbladet can be viewed at
http://www.aftonbladet.se/kultur/article5652583.ab
2.New York Times, Feb. 3, 1969, p. 8, Column 6 (53 words)
3.http://www.haaretz.com/hasen/spages/1046041.html 40 years after Israel's first transplant, donor's family says his heart was stolen By Dana Weiler-Polak, Haaretz Correspondent, Dec. 14, 2008
4.http://www.wrmea.com/backissues/0490/9004021.htm Washington Report on Middle East Affairs, April 1990, Page 21, The Intifada: Autopsies and Executions
5.http://www.jweekly.com/ October 30, 1998,Bizarre death of Scottish tourist involves suicide, missing heart by NETTY C. GROSS, Jerusalem Post Service
6.http://www.forward.com/articles/112915/ The Forward, Illicit Body-Part Sales Present Widespread Problem, By Rebecca Dube, Aug. 26, 2009
7.http://www.mail-archive.com/ctrl@listserv.aol.com/msg114437.html Masons, Muslims, Templars, Jews, Henry and Dolly.
8.http://ccun.org/Opinion Al-Jazeerah: Cross-Cultural Understanding, Khalid Amayreh, August 20, 2009
10.http://www.forward.com/articles/112915/ Forward, Illicit Body-Part Sales Present Widespread Problem, By Rebecca Dube, August 26, 2009
11.http://www.economist.com/ The Economist, Organ transplants: The gap between supply and demand, Oct. 9, 2008
12.http://ipsnews.net/news.asp?idnews=22524 BRAZIL: Poor Sell Organs to Trans-Atlantic Trafficking Ring By Mario Osava, IPS, Feb. 23, 2004
13.http://www.haaretz.com/hasen/spages/935092.html Haaretz, Two Haifa men sentenced to jail for organ trafficking, By Fadi Eyadat, Dec. 18, 2007
14.http://www.jpost.com/ Police uncover illegal organ trade ring
By REBECCA ANNA STOIL, July 23, 2007
By REBECCA ANNA STOIL, July 23, 2007
15.http://www.thestar.com/news/world/article/671687 Sting rocks U.S. transplant industry, David Porter, Carla K. Johnson, ASSOCIATED PRESS, july 25, 2009
16.http://www.haaretz.com/hasen/spages/1102799.html U.S. Professor: I told FBI about kidney trafficking 7 years ago By Natasha Mozgovaya, Haaretz Correspondent, August, 3, 2009
17.http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-3388529,00.html A mitzvah called organ donation, Efrat Shapira-Rosenberg, 10.6.07
18.http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-3265889,00.html Orthodox in uproar over organ donation incident, Neta Sela, 06.22.06
19.http://www.israelshamir.net/English/Body_Snatchers.htm The Return of the Body Snatchers, By Israel Shamir Israeli writer Israel Shamir reports that some years ago “...a leading Chabad rabbi, Yitzhak Ginzburgh, gave his religious permission for a Jew to take a liver from a non-Jew even without his consent. He said that ‘a Jew is entitled to extract the liver from a goy if he needs it, for the life of a Jew is more valuable than the life of a goy, likewise the life of a goy is more valuable than the life of an animal.’
22.http://www.haaretz.com/hasen/spages/829381.html Ha’aretz. The Wayward Son, by Adi Schwartz, March 1, 2007
23.http://www.haaretz.com/hasen/spages/824152.html
Ha’aaretz, Bar-Ilan to order professor to explain research behind blood libel book By Ofri Ilani, Haaretz Service and The Associated Press, Feb 11, 2007
Ha’aaretz, Bar-Ilan to order professor to explain research behind blood libel book By Ofri Ilani, Haaretz Service and The Associated Press, Feb 11, 2007
25.http://haaretz.com/hasen/spages/824152.html
Haaretz, Bar Ilan to order professor to explain research behind blood libel book, by Ofri Hani, Feb. 11, 2007.
Haaretz, Bar Ilan to order professor to explain research behind blood libel book, by Ofri Hani, Feb. 11, 2007.
26.Earlier books containing related information on medieval and modern Judaism, some of it particularly relevant to discussions of organ extraction, as well as on the widespread suppression of such information, were published some years ago, also by an Israeli professor, Israel Shahak, of whom Noam Chomsky once wrote, “Shahak is an outstanding scholar, with remarkable insight and depth of knowledge. His work is informed and penetrating, a contribution of great value.” We encourage people to read these books in full: “Jewish History, Jewish Religion, The Weight of Three Thousand Years” and Jewish Fundamentalism in Israel” coauthored by Professor Norton Mezvinsky.
27.http://www.haaretz.com/hasen/spages/957357.html Ha’aretz, 'Historian recants theory that Jews killed Christian child in ritual murder,' By Adi Schwartz, Feb 24, 2008
