A brit kutatók tífusszal, kolerával, és vérhassal kísérleteztek a második világháború során, emellett akár lépfenét is bevetettek volna a németek ellen – derül ki a korábban titkosított, és pár napja közzétett dokumentumokból. Mindezek ellenére mai napig csak a nácikat üldözik, ítélik el a cionista bíróságok, a szövetségesek bűneiről viszont nem polkorrekt beszélni. Horrortörténet NEM Auschwitzből!

A brit háborús kabinetnek a Nemzeti Levéltár által most közzétett irataiban kiterjedt lista részletezi azokat a betegségeket, amelyeket tömegpusztító fegyverré lehetett volna alakítani. Churchill kormányáról egyébként már korábban is tudták, hogy a német teheneket lépfenével fertőzték meg, ám a mostani iratokból az derül ki, hogy Porton Down és Pirbright laborjaiban sokkal több betegséggel kísérleteztek.
A hasonló kísérleteket és fegyvereket az 1925-ös genfi egyezmény már betiltotta, így a vizsgálatokat és ezeket az iratokat mindennél gondosabban titkosították. Az ügyben illetékes bizottság 1936-ban kezdte meg működését: az angolok már ekkor is attól tartottak, hogy a németek megelőzik őket a hasonló kutatásokban. 1941-ben már a tífusz, a vérhas és a kolera, a lépfene, a láb-száj betegség, a takonykór és más betegségek szerepeltek a kísérletek listáján. A jelentés egyben kiemeli: bár a biológiai hadviselés nem döntő hatású, mégis komoly eredményeket lehet elérni vele a háború kritikus szakaszaiban. Emellett persze gondolni kell arra is, hogy az ellenfél hasonló támadásait is ki kell védeni – a csapás azonban megelőző is lehet.
A betegségeket szabotőröknek kell eljuttatni az ellenséges területekre – így a jelentés, és a légi fertőzés nem javallott, mert ahhoz nagyon sok virulensre lenne szükség, és mindezt könnyen ki lehetne védeni. Az állatok elleni támadásra azonban kiváló lehet a levegőből való szórás – emeli ki az egyik beszámoló.
A laborokban megkezdett tesztek során azonban kiderült, hogy a lépfenén kívül a többi kórokozó nehezen alakítható fegyverré, így azok tesztelésével lassan leálltak, és ezeket nem is vetették be a háborúban. Porton Down azonban később is hírhedt volt: az ott folytatott tesztek ma az embertelen kísérletek szinonimájává váltak, ahogy nincs jobb híre Pirbrightnak sem.
A fentieknél talán csak Churchill állt elő bizarrabb ötlettel. Bombák helyett mérgezett varrótűkkel szórta volna meg a hitleri német hadsereg katonáit a brit királyi légierő, ha a londoni háborús kabinet áldását adta volna a már részleteiben kidolgozott tervre. Tetszik érteni? Mérgezett varrótűkkel szórni meg a lakosságot – milyen beteg elme, aki ilyent kitalál? Egy másik, szintén nem náci rémtett ugyancsak Porton Downból.

Nem a békét kereste
A Wiltshire grófságbeli Porton Downban működő titkos kutató laboratórium tudósai kisebb dárdaszerű fegyver terveit vázolták fel. A papírfarkú, varrótűhegyű dárdák millióit a mai fürtös bombákhoz hasonló szerkezet szórta volna szét az ellenséges területek felett. A fegyverben, a tű mögött kis méregtartály lett volna, lépfene-spórákkal vagy - a még gyorsabb hatás kedvéért - mustárgázzal töltve. A tudósok azzal számoltak, hogy mustárgáz esetén fél órán belül bekövetkezik a halál, amelyet az eltalált áldozat szörnyű szenvedései előznének meg.
Az angolok megosztották a terveket az amerikai és kanadai szövetségesekkel. A tengerentúlon egészen a kísérleti szakaszig jutott a fejlesztés: katonai uniformishoz hasonló szövetbe burkolt birkákon és kecskéken próbálták ki a mérgezett dárdákat. Bonyodalmat csak a tű előállítása okozott: a brit laboratórium a Singer varrógépgyár bristoli üzemét kereste meg a tervvel, de a titoktartás kötelme miatt azt nem árulhatták el, hogy mire kell a specifikációban leírt furcsa tűféleség.
A most nyilvánosságra hozott aktákban szerepel egy levélváltás a nyugat-angliai Singer-gyár és a Porton Down-i kutatóközpont között. A bristoli üzemből küldött, 1941 karácsonyán kelt válaszlevélben az áll, hogy a gyár szakértői nem teljesen értik az átadott gyártási előírásokat, amelyekből csak annyit tudnak kihámozni, hogy kért tűk "nem varrógépekhez kellenének". A terveket – jóllehet egészen 1945-ig finomították őket – végül jegelték, mivel a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a mérgezett légi dárdák valószínűleg nem okoznának jelentősebb pusztítást az ellenség soraiban.
(Múlt-Kor nyomán Geyer)