Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter már régóta jó kapcsolatot ápol a zsidó közösséggel. Nemrégiben fölkereste a Chabad nevű zsidó szekta németországi képviseletét és a müncheni zsinagógába is ellátogatott. Julius Bermannal, a Zsidó Követelések Konferenciájának (!) elnökével azonban nagyon is prózai dologról, a pénzről folyt a szó már hosszabb ideje. Tegnap Berlinben azonban mindkét fél elégedetten állhatott föl a tárgyalóasztaltól, más szóval a németek ismét fizetnek, mint a katonatiszt. Méghozzá nem is keveset.

A Schäuble és Berman között létrejött tegnapi alku értelmében jócskán kibővítették a kárpótlásra jogosult "holokauszt-túlélők" körét, s az eddigi jogosultaknak folyósítandó összeget is szépen megemelték a derék germánok. Julius Berman rabbi az egyezmény aláírása utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy több évtizeden keresztül tarthatatlan állapotok uralkodtak a kárpótlások folyósítása terén. Berman példát is mondott ezen állapotok ecsetelésére: Lengyelországból a nácik elől átmenekült a szomszédos Szovjetunióba két zsidó testvér, de eddig jóvátételt csak az kapott, aki a háború után kivándorolt Amerikába, míg a Fehéroroszországban maradt másik testvér nem kapott semmit. „Az igazságot a történelmi tényekre, s nem pedig a földrajzi adatokra alapozva kell szolgáltatni”, hangsúlyozta a Zsidó Követelések Konferenciájának elnöke Berlinben.

Mi pedig a fenti történet, a történelem és a földrajzi adatok ismeretében föltesszük a megválaszolandó kérdést: eddig miért nem kárpótolták például a Délvidéken 1944-45-ben lemészárolt, szabadságától megfosztott, kirabolt és megkínzott több százezer magyar és német polgári lakost vagy azoknak hozzátartozóit? Miért nem kaptak jóvátételt a Magyarországról elűzött (magyarul finomkodva „kitelepítésnek” nevezett) 250 ezer német, vagy a cseh csürhe által meggyilkolt hatszázezer szudétanémet hozzátartozói?

Sepp Stuttgarter – Kuruc.info