A férfi - a vádak szerint - 1944 szeptemberében egy időközben már meghalt társával együtt hátulról lelőtt egy holland "ellenállót". Mindketten a nemzetiszocialista biztonsági szolgálat tagjai voltak, és az ügyészség szerint egy határállomáson teljesítettek szolgálatot.

Szeptember 21-ről 22-re virradó éjjel az ellenállót egy üzem területére hurcoltak. Felszólították, hogy "menjen vizelni", majd legalább négy lövés dördült el, amiből kettő végzett a holland férfival. Később azt állították, hogy menekülése közben lőtték agyon.

"Abból indulunk ki, hogy mindketten lőttek" - mondta Andreas Brendel ügyész.

Közvetlenül a háború után egy holland bíróság a vádlottat távollétében halálra ítélte. Tisztázatlan okokból a holland hatóságok csak egy évtized múlva kérték a kiadatását, de az akkori német törvények ezt nem tették lehetővé: a Harmadik Birodalom idejéből származó rendelet értelmében a holland vádlott felvette ugyanis a német állampolgárságot, és így nem lehetett kiadni.

A férfi a háború után nevet változtatott, és Németországban "alámerült". Csak a megélhetési nácivadászok atyja, Simon Wiesenthal segítségével derítettek fényt kilétére. Egy másik perben 1980-ban hét évi szabadságvesztésre ítélték, két zsidó meggyilkolásában való bűnrészesség miatt.

Az év elején egy holland újságírótól kapott adatok alapján kezdett nyomozást az ügyészség. A hageni bíróságnak kell döntenie arról, hogy helyt ad-e a vádlott elleni pernek. Egészségi megfontolás nem játszik szerepet, a 91 éves férfi nyáron még tévéinterjút adott.

(MTI korrigálva)