Alaposan be vannak ijedve a cionista világhódítók és talpnyalóik az Arany Hajnal elnevezésű görög nemzeti párt látványos erősödése láttán. Különösen csípi a szemüket, hogy a görög hazafias erő egyre népszerűbb a fiatalok körében is. Pedig régebben éppen az ifjúság – azon belül is kiemelkedően a diákság – jelentette a szélsőbaloldali és anarchista csoportok egyik legfőbb bázisát. A „globalizációellenes baloldal” azonban – még ha hívei törnek-zúznak is az utcán – nem zavarja különösebben a bankároligarchiát. Vajon miért nem?
Az Independent című brit lap riporterei Athénban járván szülőkkel és tanárokkal beszélgettek el annak érdekében, hogy megértsék, miért is “erősödik a szélsőjobboldal népszerűsége az ifjúság körében”. Interjút adott a lapnak a Panteion Egyetem professzora, Vassiliki Georgiadou, aki a “szélsőjobboldali radikalizmus” témakörét kutatja, és évek óta alaposan tanulmányozza az Arany Hajnal tevékenységét. “A vitalitás jellemző rájuk: erősnek, fiatalnak, frissnek mutatkoznak, és mindig valami újdonsággal lépnek föl, új párt, új ország létrehozását követelik” – adott betekintést hosszadalmas kutatásainak eredményeibe a görög professzor, hozzátéve, hogy az Arany Hajnal elutasítja a náci jelzőt, helyette a “nemzeti kártyát veszi elő”. “Felhasználják az ősi görög történelmet, de csak azért, hogy elrejtsék valódi identitásukat, és Hitler, valamint az antiszemitizmus iránti rajongásukat” – bölcselkedett a professzor, akinek munkanélküliségtől addig biztosan nem kell tartania, amíg a cionista bankároligarchia uralkodik Görögországban.
A 16 esztendős Stavros arról beszélt a riportereknek, hogy odahaza nemigen látja a szüleit, mert látástól vakulásig dolgoznak. Édesanyja a baloldali Syriza párt lelkes híve, ő azonban az Arany Hajnal követője – árulta el a görög tinédzser, aki bevallotta azt is, hogy dobált már köveket és rothadt gyümölcsöket a pakisztáni bevándorlók házaira. “De csak azért tettem, hogy rávegyem őket a hazánk iránti tiszteletre, mert én Görögországot nagyon szeretem. Az Arany Hajnalhoz tartozó gyerekek nem gyilkosok, hanem csak attól félnek, nem fognak álláshoz jutni az illegális bevándorlók tömegei miatt” – fogalmazta meg a nyilvánvaló igazságot a 16 esztendős görög diák.
A szintén 16 éves Evdoxia jogász szeretne lenni. A rózsaszín szemüveget viselő, és a görög fiatalok körében mostanában divatos fekete színű ruhába öltözött lány az Independent riportereinek kérdésére válaszolva kijelentette: „az Arany Hajnal nem a nácizmus örököse”! Ő is igencsak aggódik a jövője miatt a nyomorba és kilátástalanságba taszított Görögországban, és úgy véli, hogy az „Arany Hajnal megpróbál megoldásokkal előállni ezekben a nehéz időkben, és más pártokkal ellentétben politikusai valóban azt teszik, amit mondanak”. Evdoxia elárulja azt is, hogy a mozgalom „Zorro-szerű taktikája” tetszett meg neki, már csak azért is, mivel unokatestvérét egy afrikai bevándorló támadta meg és rabolta ki.
Az angol lap rámutat a radikális hazafias párt „fáradhatatlan kampányára”, az emberek „mobilizálásában” szerzett jártasságukra, továbbá arra a tényre, hogy az Arany Hajnal elsősorban azokon a területeken népszerű, ahol sok bevándorló él, és magas a bűnesetek száma. Az egyik tinédzser állítólag azt mondta a riportereknek, hogy a nemzeti párt aktivistái mobiltelefon-számokat osztogatnak a diákok között, amelyeket felhívhatnak, ha például későn mennek haza az iskolából, és veszélyben érzik magukat.
Az Independent újságírói kiderítették azt is, hogy – minő borzalom - a különböző sportegyesületekben és harcművészetet oktató klubokban is toboroznak a „szélsőjobboldaliak”. Ezen kívül pedig a zene is kulcsszerepet tölt be a fiatalság lelkének meghódításában. Az Arany Hajnal két parlamenti képviselője is zenész, és nem is akármilyen – egyikük, Artemis Matthaiopoulos például annak a Pogrom (!) nevet viselő zenekarnak volt a basszusgitárosa, amely állítólag dalaiban magasztalta az auschwitzi „haláltábor” létezését. Egy másik szerzeményüknek pedig az alábbi, halálos rettegésre okot adó címe volt: „Beszélj görögül vagy meghalsz!”
A tanárok és a tanügyi hatóságok mindeközben nem tudják, miképpen állítsák meg a „szélsőjobboldali eszmék terjedését” az iskolákban. Végtére is az Arany Hajnal legális politikai párt, és törvényesen toboroz híveket. A cionisták, antifák és egyéb agymosott idióták idegessége persze érthetővé válik, ha tekintetbe vesszük, hogy a radikális nemzeti párt erélyes kampánya eredményesnek tűnik. A legfrissebb felmérések szerint az Arany Hajnal az elmúlt egy évben majdnem megduplázta követőinek a számát. Ha most tartanák a választásokat, akkor a nemzeti radikálisok a harmadik legerősebb alakulatként kerülnének ki a versengésből.
Azonban immár az „antifasiszták” is akcióba léptek. Hozzávetőleg 50 tanár – megelégelve a „nácik” népszerűségének növekedését a fiatalok körében – létrehozta az Oktatás Antifasiszta Frontja elnevezésű szervezetet. Egyelőre az alapítók arra panaszkodnak, hogy nincs pénzük, pedig roppant fontos lenne „felvilágosítani” az ifjúságot a „nácizmus” és a „rasszizmus” veszélyeivel kapcsolatban. „A gyerekeknek szeretniük kellene azokat, akik bőrük színe vagy vallásuk alapján eltérnek tőlük, és éppen az iskolában kellene mindennek történnie” – mutat rá a „megoldásra” Georgiadou professzor a Panteion Egyetemről. Szerinte azt is meg kellene továbbá a gyerekekkel értetni, hogy „jobb demokráciában élni, mint diktatúrában”. De vajon mi jót hozott a görög gyermekek tömegei és szüleik számára az elmúlt évek „görög demokráciája”?
Az Arany Hajnal álláspontját egy néhány hónappal ezelőtt tartott athéni ifjúsági fesztiválon a párt vezetője, Nikolaos Michaloliakos, a következőképpen foglalta össze: "Gonosztevőnek, fasisztának, rasszistának neveznek bennünket. A mi válaszunk pedig: mi vagyunk a jövő, ők pedig a múlt. Mi vagyunk a jövő Görögországa.”
Perge Ottó - Independent nyomán