Mint ismeretes, pénteken európai diplomaták segélyszállítmányt kívántak eljuttatni Ciszjordánia egyik palesztin településére, miután lakóinak hajlékait a megszálló izraeli hadsereg a múlt héten lerombolta. A diplomatákat tettlegesen bántalmazták, megalázták, mire több más nyugati politikussal együtt Catherine Ashton, az EU "külügyminisztere" is tiltakozott, és magyarázatot kért a zsidó államtól. Az izraeli külügyminisztérium arcátlan, kioktató hangnemben megfogalmazott választ küldött Catharine Ashtonnak. Még szerencse, hogy a budapesti Külügyminisztérium ezúttal nem tiltakozott az izraeli katonai föllépés miatt.
Szeptember 20-án, amint arról beszámoltunk, a megszállt Ciszjordánia Hirbet el-Makhul nevű településén az izraeli hadsereg rárontott a múlt héten kétszer is földönfutóvá tett palesztinoknak szánt segélyszállítmánnyal érkező nemzetközi szervezet tagjaira, európai diplomatákra és a helybeliekre. A katonák és a határrendőrség könnyfakasztó- és hang-fény hatású sokkoló gránátokat vetett be, a diplomatákat tettlegesen bántalmazta, a segélyszállítmányt a teherautóval együtt elrabolta. A palesztinok segítségére siető európai diplomaták között "magyar" természetesen nem volt.
A szintén idézőjeles "magyar" sajtó az esetet szokása szerint szépen elhallgatta, ezért igyekszünk megvilágítani az izraeli hadsereg brutális föllépésének elő- és utótörténetét.
A durva izraeli föllépés színhelye, a Jordán-völgy északi fertályában levő Hirbet el-Makhul egészen a múlt hét elejéig 120 palesztin beduin otthona volt az 1967-ben megszállt Ciszjordánia területén. A beduin település közvetlen szomszédságában áll az 1979-ben létesített Hemdát nevű zsidó település. Szintén az elűzésre kiszemelt beduinok szomszédságában van az izraeli hadsereg K'fír zászlóaljának gyakorlóbázisa. A környék vízforrásai, a föld kell a hódító, egyre terjeszkedő zsidó telepeseknek, ezért kívánják elűzni innen a palesztinokat.
Pénteken több tucat helybeli palesztin, európai támogatóik és nyugati diplomaták érkeztek Hirbet el-Makhulba, ahol sátrakat szerettek volna fölállítani az izraeli hadsereg által korábban lerombolt szegényes viskók helyett. Az izraeli hadsereg állítása szerint több tucat palesztin elkezdte kővel dobálni a helyszínre érkező katonákat és határrendőröket, mire a megszállók kénytelenek voltak hang-fény- és könnyfakasztó gránátot bevetni a "rendbontók" ellen. (Azt azért nem állítják, hogy a diplomaták is dobálóztak volna...) Az izraeli hadsereg azonnal "zárt katonai területté" nyilvánította az esemény színhelyét, később több palesztint elhurcolt, az európaiak adományozta segélyre, a sátrak fölállításához szükséges eszközökre és a teherautóra a megszállók rátették a kezüket. A mellékelt videón látni lehet, amint az egyik izraeli katona beül a volán mellé a kiráncigált sofőr helyére, és elhajt a zsákmánnyal:
A Reuters helyszínen tartózkodó tudósítója jelentette, hogy a katonák nem kímélték a magukat igazoló, s papíron mentességet élvező diplomatákat sem, nekik estek, tettlegesen bántalmazták, földre teperték őket.
A gátlástalan hódítók a pénteki incidens előzményeként még a múlt hétfőn, majd csütörtökön lerombolták a településen élő 120 palesztin beduin szegényes otthonát, állataik istállóit és az óvodát, miután az Izraeli Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy engedély nélküli építkezésről van szó. (A nemzetközi törvényekkel ellentétben megszállva tartott terület, s annak lakóinak sorsáról döntött a megszálló ország bírósága...) Az itt élő palesztinok egyébként évek óta kérték az építési engedélyt, ám azt sosem kapták meg, mert a környék földterülete és a vízforrások kellenek az egyre terjeszkedő zsidó telepeseknek, a megszálló hadseregnek. A hajléktalanná tett 120 palesztin szinte mindenét elvesztette a hódítók "jóvoltából", de a szabad ég alatt is tovább maradtak azon a földdarabkán, amelyen eleik nemzedékek óta éltek, legeltették nyájaikat, művelték földjeiket.
Három nappal később, csütörtökön a Nemzetközi Vöröskereszt kísérelt meg segélyszállítmányt eljuttatni a hajléktalanná vált palesztinoknak, de az izraeli hadsereg ismét elvitte a sátrakat és elkobozta az egyéb szállítmányt. Az újfent fedél nélkül maradt palesztinok megsegítésére pénteken spanyol, ír, ausztrál, francia és angol, valamint az Európai Unió úgynevezett Politikai Irodájának diplomatái érkeztek meg segélyszállítmánnyal a Jordán-völgybe.
A tucatnyi járművel helyszínre érkező katonák közölték a nyugatiakkal, hogy nem rakhatják le a segélyszállítmányt, azonnal forduljanak vissza. Amikor a megszállók utasítását a helybeliek és a nyugatiak egyaránt figyelmen kívül hagyták, a pribékek rátámadtak a diplomatákra, a segélymunkásokra és a palesztinokra, lerángatták őket a teherautóról, kicibálták a gépkocsikból. Kirángatták a járműből Marion Fesneau-Castaing francia diplomatát (hölgyet), majd a földre teperték. A videón lehet látni, hallani, amint az európai hölgyek előtte egyértelműen kijelentik, hogy "diplomaták vagyunk", de a megszállókat ez nem nagyon érdekelte.
A diplomaták mentességének semmibevétele (méghozzá megszállt területen), a durva katonai föllépés miatt az Európai Unió több vezető politikusán kívül Catherine Ashton, az EU "külügyminisztere" is erélyesen tiltakozott és magyarázatot kért az izraeli kormánytól. Hogy a zsidó állam mennyire fittyet hány az európaiak véleményére, arra jellemző az izraeli külügyminisztérium pimasz, Catharine Ashtont kioktató válasz: "Ashton bárónő nem veszi figyelembe azt, hogy tulajdonképpen az európai diplomaták sértettek törvényt, nem vették figyelembe az Izraeli Legfelsőbb Bíróság döntését (amely elrendelte a megszállók engedélye nélkül épített otthonok lerombolását - H. J.) Az európai diplomaták humanitárius segélynek álcázva egyértelmű és teljesen fölösleges provokációt hajtottak végre", áll az izraeli külügyminisztérium válaszában, amely ebben a kioktató hangnemben folytatódik: "A diplomatákat kormányaik azért küldik idegen országokba, hogy hidakat építsenek, s nem azért, hogy provokátorként lépjenek föl. Az európai diplomaták és küldőik azok, akik magyarázattal tartoznak a diplomáciai viselkedés szabályainak durva fölrúgása miatt", olvasható az izraeli külügyminisztérium állásfoglalása.
Hering József - Kuruc.info