A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsában Csehország, Szlovénia, Albánia, Lettország, Lengyelország, és Ciprus egykori első emberei, valamint Svédország és Spanyolország volt miniszterelnökei küzdenek a zsidó érdekek hatékonyabb képviseletéért. A római tanácskozáson jelen volt, és hasznos útmutatásokkal szolgált számukra Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke is.

A Tanács elképzelései szerint „speciális adminisztratív egységeket” kellene létrehozni minden egyes EU-tagállamban az Igazságügyi Minisztériumok felügyelete alatt. A „speciális egységek” feladata lenne az „intoleráns” állampolgárok megfigyelése. Erre pedig azért van szükség, mert – mint a tanácskozás nyilatkozata fogalmaz – „az intoleranciával szemben nem szükséges toleranciát gyakorolni”. Ennek az elvnek megfelelően a volt állam- és kormányfők javaslatuknak „A tolerancia előmozdítását célzó nemzeti törvénykezés keretei” címet adták. Attól tartok, mélységes intoleranciáról (sőt rasszizmusról és antiszemitizmusról is) árulkodik az alábbi kérdés megfogalmazása: vajon kik döntik el, és milyen elvi alapokon, hogy mi számít „intoleráns magatartásnak” és mi nem?

Örvendetes mindenesetre, hogy a European Dignity Watch nevű, brüsszeli székhelyű emberjogi csoport elítélte a volt állam- és kormányfők orwelli javaslatát, mivel az „a legszélesebb körű kormányzati ellenőrzés alá kívánja vetni az állampolgárok tevékenységét gazdasági és társadalmi téren”. Amennyiben a felvázolt tervek valóra válnak, „példátlan módon korlátozzák a polgárok szabadságjogait”, és „torzítják el az igazság és az egyenlőség elveit” – olvasható az emberjogi szervezet állásfoglalásában.

A zsidók pénzén kitartott volt állam- és kormányfők javaslatukban törvényen kívül helyeznék azokat a szervezeteket, amelyek „sértő kijelentéseket tesznek a nagy nyilvánosság előtt… azzal a céllal, hogy erőszakra buzdítsanak más közösségek tagjai ellen, illetve rágalmazzák, nevetségessé teszik, vagy hamis vádakkal illetik őket.” Hogy mindenki világosan értse, miről is van szó, a dokumentumban leszögezik: a „rágalmazás, a hamis vád megfogalmazása történhet a (megtámadott) csoport különböző (történelmi) korokban és más-más helyeken (az adott állam határain kívül) élt tagjai ellen.” Magyarán: tilos lesz elmondani az igazságot úgy a holokausztról, mint általánosságban a zsidóság történelméről.

Amennyiben pedig a zsidóbérenc tanács elképzelései megvalósulnak, a „gyűlölet-bűncselekmény” fogalma nem pusztán az „erőszakra történő felhívást” jelenti majd, hanem azt is, ha valaki „totalitárius ideológiát, idegenellenességet vagy antiszemitizmust” hirdet. „A sérülékeny és hátrányos helyzetű csoportoknak joguk van a társadalmi védelemhez” – szögezi le a tanács nyilatkozata, hozzátéve, hogy a „védelem” „kedvezményes bánásmódot” jelent a „sérülékeny” társadalmi csoportok számára.

És mintha mindez nem lenne elég, a volt állam- és kormányfők „konkrét akciókat” követelnek az „intolerancia, azon belül kiváltképpen a rasszizmus, az etnikai diszkrimináció, a faji és vallási előítéletesség, a totalitárius ideológiák, az idegenellenesség, az antiszemitizmus, az antifeminizmus és a homofóbia elleni küzdelem” jegyében. Ebbe már akár az is beleférhet, hogy üldözni fogják a hagyományos családmodell híveit, illetve azokat, akik ellenérzéseket fogalmaznak meg a buzikkal és a feministákkal szemben.

A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsa ráadásul nem csupán az összefoglalóan „intoleránsnak” bélyegzett szervezetek betiltását szorgalmazza, de az egyes állampolgárok elleni fellépést is szükségesnek tartja, amennyiben azok nem a cionista diktatúra elvárásainak megfelelően gondolkodnak és cselekednek. „Fontos hangsúlyozni, hogy a toleranciát nem csupán a kormányzat testületeinek kell betartaniuk, de az egyes polgároknak is, beleérve az egyes csoportok tagjait”. A dokumentum más helyén még világosabban megfogalmazva: „a tolerancia garanciáját nem csupán a vertikális kapcsolatrendszer biztosítja (kormány - állampolgárok), hanem a horizontális viszonyok is (csoport és csoport, személy és személy között)”. Az egykori állam- és kormányfők tanácsa leszögezi azt is, hogy „a kormányzat feladata az, hogy az intolerancia ne érvényesülhessen sem vertikális, sem horizontális viszonylatban”.

A társadalom egyes csoportjai közötti gyűlöletnek és háborúskodásnak, a feljelentgetéseknek, a magánéletbe történő állami beavatkozásnak micsoda félelmetes távlatai nyílnak meg ezzel! Vajon miért hallgatnak az úgynevezett „liberálisok” és „demokraták” Európa-szerte erről a Tolerancia és megbékélés Európai Tanácsának rémálomba illő terveiről?

Sophia Kuby, a napvilágra került döbbenetes javaslatokkal szemben egyelőre egymagában küzdő European Dignity Watch szóvivője leszögezte: a tanács elképzelései fényt vetnek arra a tényre, hogy az Európa Unió apparátusának bizonyos köreiben jelen van a „totalitárius gondolkodásmód”.Amennyiben az Európai Parlament a volt állam- és kormányfők céljaival azonosul, „olyan helyzet alakulhat ki, amelyben alaptalan rágalmak és megalapozatlan vádak özönét lehet majd bizonyos csoportok vagy személyek fejére zúdítani”. „Hitükhöz hű közösségek és iskolák, bizonyos vallások követői, vagy akár azok a szülők, akik morális értékek jegyében kívánják nevelni gyermekeiket, mind-mind megkaphatják az intoleráns minősítést. A javaslatok elfogadása nagy lépés lenne visszafelé, és egészen biztosan az európai demokrácia sötét napjai köszöntenének be” – fogalmazott az emberjogi szervezet szóvivője.

Perge Ottó - Lifesitenews nyomán