A cionista nyugati propaganda Izrael vereségét igyekezett úgy beállítani, mintha Izrael „önként”, csupa jó szándéktól és humanizmustól vezérelve hagyta volna el Libanon területét. Természetesen nem így történt. A Hezbollah vezette ellenállás kényszerítette visszavonulásra a megszállókat. Hat esztendővel később, a 2006-os 33 napos háború során a Hezbollah újabb diadalt aratott, és ismét megfutamította a támadókat. A síita ellenállás dolgát mindkét alkalommal megnehezítette, hogy Izrael kollaboráns helyi politikai erők és befolyásos személyiségek segítségére is számíthatott.

Libanonban 2000 óta minden évben megemlékezéseket tartanak a nemzeti ünneppé nyilvánított május 25-én. A 14 évvel ezelőtti győzelemre úgy tekintenek a muzulmán világban, mint amely megváltoztatta a térségben az erőviszonyokat, és véget vetett az izraeli hadsereg verhetetlensége mítoszának.

Csütörtökön a libanoni parlament elnöke, Nabih Berry is méltatta a Hezbollahnak a haza megvédelmezésében játszott szerepét. A hadsereg mellett az „ellenállás is létfontosságú szükséglet az izraeli agresszióval szemben” – jelentette ki a politikus. A libanoni hadsereg főparancsnoka, Jean Kahwaji tábornok pénteken kiadott közleményében ugyancsak megemlékezett a Hezbollahnak Libanon felszabadításában játszott kulcsfontosságú szerepéről.

A mai napon a Hezbollah nagyszabású ünnepséget rendez, melyen felszólal Haszán Naszrallah, a síita ellenállási mozgalom vezetője is.

De hogy azért a libanoniak öröme ne legyen teljes, és a világnak is megmutassák, ki az úr a házban, május 20-án izraeli katonai egységek vonultak fel közvetlenül a libanoni határ közelében. Az erődemonstráció célja állítólag az, hogy „utakat javítsanak” és „ellenőrizzék a határon felszerelt védelmi berendezéseket”. Mintha Libanon lenne az, amely fenyegeti Izraelt.

Perge Ottó - Kuruc.info