Jogerőre emelkedett az egykori auschwitz-birkenaui munkatábor egyik utolsó élő őrét, Oskar Gröninget elmarasztaló ítélet - közölte hétfőn a német szövetségi legfelső bíróság (BGH). A lágerőrt négy év szabadságvesztésre ítélték "bűnrészesség miatt" magyarországi zsidók "százezreinek legyilkolásában".
 |
A BGH helybenhagyta a lüneburgi tartományi bíróság tavaly júliusi ítéletét, amelyben kimondták, hogy Oskar Gröning "legkevesebb háromszázezer gyilkosságban vált bűnrészessé a haláltáborban" 1944. május 16-tól július 11-ig, az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) idején végzett tevékenységével.
A hannoveri ügyészség enyhébb, három és fél év szabadságvesztés kiszabását kérte, de elfogadta az ítéletet. A védelem a vádlott felmentését kérte a bíróságtól, majd az ítélet felülvizsgálatát kérte a BGH-tól. A legfelső bírósághoz fordult több mellékvádló is, ők azt akarták elérni, hogy ne bűnrészesként, hanem társtettesként ítéljék el a 95 éves vádlottat.
A BGH valamennyi felülvizsgálati kérelmet elutasította. Közleményében kiemelte, hogy az elítéltnek "számos módon volt szerepe a tömeggyilkosságokban". A nemzetiszocialista párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként legkevesebb három napon a "haláltábor" vasútállomásának peronján – a “rámpán” – teljesített szolgálatot, legfőbb feladata az Auschwitzba deportált emberek csomagjainak őrzése volt. Ez a tevékenység azt szolgálta, hogy "ne az áldozatok szeme előtt kutassák át a holmijaikat, mert az megtörhette volna gyanútlanságukat és lázongáshoz vezethetett volna". Jelenléte a rámpán "a fenyegetettség érzésének fenntartásához is hozzájárult", aminek az volt a funkciója, hogy “csírájában fojtsa el az ellenállás és a menekülés gondolatát”.
Az auschwitzi könyvelő néven is emlegetett lágerőr a BGH közleménye szerint abban is közreműködött, hogy az SS javára hasznosítsák a deportáltak értéktárgyait, és állandó feladatai közé tartozott a deportáltak felügyelete, valamint az ellenállás és a menekülési kísérletek megakadályozása fegyveres erővel.
Oskar Gröning ellen 1977-ben is folytattak nyomozást, de az eljárást vádemelés nélkül lezárták. A nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott speciális ügyészség (ZSt) más lágerőrökkel is foglalkozott, de vádemelést nem kezdeményezett, mert úgy látta, hogy nincs esély elmarasztaló ítélet kiharcolására.
A fordulatot John Demjanjuk, a sobibóri koncentrációs tábor őrének ügye hozta meg. Egy müncheni bíróság 2011-ben 5 év börtönre ítélte Demjanjukot, bűnrészesnek találva őt a láger 27 ezer zsidó foglyának "meggyilkolásában". Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy "felvigyázói munkaköréből szükségszerűen következik, hogy köze volt foglyok halálához". Az ítélet szemléletváltáshoz vezetett a németországi igazságszolgáltatásban, és a ZSt valamennyi ismert élő auschwitzi őr ügyében vizsgálatot kezdett.
(MTI nyomán)
