A lap azt is megjegyzi, hogy egyes keleti tagállamok – élükön Magyarországgal és Lengyelországgal – már tiltakoztak is a javaslatok ellen, mert úgy érzik, a francia-német föderalista gyökerekhez nyúlnak vissza, ami további marginalizálódásukhoz vezethet.

Juncker javaslatai mindenesetre a következők:

1. Csak így tovább! Az unió huszonhét megmaradó tagállama nem változtat az alapvető irányokon, de így megmaradnak a mostani nehézségek is, mindenekelőtt a döntéshozás komótossága. E stratégia mentén csak szerény javulás érhető el a munkahelyek, a közös fizetőeszköz és általában a gazdaság terén 2025-ig, de a védelmi erőfeszítések frontján is mélyíthető némileg az együttműködés.

2. Csak a közös piac. Ha ezt az utat választjuk, lemondunk arról, hogy olyan megosztó kérdésekben is konszenzusra jussunk, mint a migráció, a biztonság és a honvédelem. A fontos kérdésekben inkább bilaterális, semmint uniós szintű megoldások születhetnek. Az EU rendet vágna a túlburjánzó szabályozás terén is, és vállalná, hogy minden újonnan megalkotott szabályért „cserébe” két korábbit megszüntet. Így 2025-re tulajdonképpen a közös piac válna az unió létezésének legfőbb értelmévé, felpöröghetne az áruk és a tőke áramlása, más területeken – például az emberek szabad mozgásában – azonban nehezebbé válhat a helyzet.

3. A többsebességes megoldás. Juncker szerint azok a tagállamok, amelyek bizonyos területeken elégedetlenek a közös megoldásokkal, a többiek győzködése helyett egyszerűen tehetnének többet. Alkothatnak „akciócsoportokat” más országokkal, de tegyék lehetővé, hogy megint mások kimaradhassanak belőlük. Az elnök úgy véli, hogy így egy sor területen hatékonyabbá válhat Európa, ám elkerülhetetlen lenne, hogy az egyes uniós állampolgároknak más és más jogaik legyenek attól függően, hogy olyan országból származnak-e, amelyek többet vállalnak másoknál.

4. A kevesebb több. Ha ebbe az irányba indulunk, azzal azt vállaljuk, hogy bizonyos ügyeket elengedünk, a maradékra viszont jobban koncentrálunk. Így sokkal gyorsabban és egyértelműbben születhetnek meg a döntések, az unió jóval láthatóbban és érthetőbben állhatna ki polgáraiért, jobban szem előtt lehetne. 2025-ig tovább mélyülhetnének a közös piaccal, a kutatás-fejlesztéssel, a digitalizációval és a klímavédelemmel kapcsolatos együttműködések, kevésbé központinak mondott területeken pedig néhány lépést hátrálna Brüsszel. Juncker némileg meglepő módon ez utóbbiak közé sorolja a munkanélküliséget, a közegészségügyet és a szociális szabályozást is.

5. Európai egyesült államok. Az EB-elnök persze ódzkodik attól, hogy így nevezze az ötödik lehetséges megújulási utat, de lényegében erről van szó. A tagállamok kijelentenék, hogy jelenlegi, félgőzzel üzemelő formájában az EU egyszerűen nem működik, és a hatékonyság érdekében sokkal szorosabbra vonnák az együttműködést minden területen. Vagyis a huszonhét ország több hatalmat, több erőforrást osztana meg egymással a korábbinál, a döntéshozás a legtöbb ügyben közös lenne, a döntéseket pedig gyorsan érvényesítenék is. 2025-re eljutnánk odáig, hogy Európa „egy emberként” nyilvánulna meg kereskedelmi kérdésekben, szó szerint is, merthogy a legtöbb nemzetközi fórumon egyetlen képviselője lenne az egész közösségnek. Az EU sokkal gyorsabban és erőteljesebben mozdulhatna, a polgárok pedig inkább az uniós jogrendszerből következtetnék saját jogaikat, és kevésbé a nemzetiekből. Így viszont az EU maga idegenítené el saját magától a lakosságnak azt a részét, amely úgy érezné, hogy túl sok hatalom kerül Brüsszel kezébe.

A junckeri javaslatok képezik a március 25-én, a blokk létrejöttének hatvanadik évfordulóján esedékes római tárgyalások alapját. Ekkor kilenc hónapos vita kezdődik majd, amely egy decemberi csúcstalálkozóban kulminál, a francia és a német választás után.

(MNO)