 Mintha már gyerekkorában isKuruc.info-t olvasott volna |
Tudnivaló, hogy az amerikai médiumok már napokkal a tulajdonképpeni ENSZ-találkozó előtt bejelentették, hogy egy szópárbaj várható az amerikai elnök, George W. Bush és Mahmúd Ahmadinedzsád között. Azonban a szópárbaj elől Bush kitért, hiszen tudta, hogy - szerény szónoki képességeitől ezúttal eltekintve - Irán elleni érvelése meglehetősen gyenge lábakon áll. Hogy a nyájas tévénézőknek mégis nyújtsanak valamit, számos tévéadó bejelentette, hogy élő interjút készít Mahmúd Ahmadinedzsáddal. Ettől a szándékuktól azonban az iráni elnök beszéde után hamarosan elálltak. Számos nézőt felbosszantott a tévéadók minősíthetetlen eljárása, akik elmulasztották bejelenteni, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott élő interjú elmarad, hiszen sokan direkt ezért ültek a tévé elé. Úgy tűnik, hogy a sajtó odaát még Amerikában sem olyan szabad, mint ahogyan mi azt innen elképzeljük. Ám most térjünk vissza Mahmúd Ahmadinedzsád beszédéhez, amely – úgy tűnik – sokkolta a New York-i ENSZ hallgatóságát.
Elnökasszony, tisztelt állami és Kormányvezetők, tisztelt Delegációvezetők, excellenciás Hölgyek és Urak!
Dicsérem a kegyelmes, mindentudó és mindeható Istent, hogy egy újabb alkalommal áldott meg, hogy eme gyűlés előtt Irán nagy nemzete nevében beszélhetek, hogy a nemzetközi társaság figyelmét egy egész sor ügyre felhívhatom. Dicsérem a Mindenhatót a világ népeinek irányában tanúsított fokozódó figyelméért is, a különböző nemzetközi környezetekben való bátor jelenlétéért és a globális ügyekben kifejezett nézeteinek és reményeinek bátor kifejezéséért.
A mai ember szenvedélyesen vágyakozik az igazsághoz való elkötelezettségre, az Istenhez való odaadásra és törekszik az emberi igazságosságra, tiszteletre és méltóságra. Az uralkodás és agresszió elutasítása, az elnyomottak védelme és a béke utáni vágy alkotják a világ népeinek jogos követelését, különösen vonatkozik ez a feltörekvő ifjúság új generációira, akik egy dekadencia, agresszió, igazságtalanság nélküli szeretettel és együttérzéssel eltöltött világ után törekszenek. Az ifjúságnak joga van igazságosságot és őszinteséget követelni, és joga van a saját jövőjét a szeretet, együttérzés és nyugalom alapjára felépíteni. Dicsérem a Mindenhatót ezért a mérhetetlen nagy áldásért.
Elnökasszony, Excellenciák!
Ami ma az emberiséget nyomasztja, az kétségkívül nem egyeztethető össze az emberi méltósággal; a Mindenható nem azért teremtette az embert, hogy bűnöket kövessenek el egymás ellen, vagy elnyomják egymást. Háborúk és konfliktusok okozásával egyesek uralomhoz jutnak, gazdagságot halmoznak fel, miközben mások a szegénységet, a szenvedést és a nyomort kénytelenek elviselni. Egyesek megkísérlik a világot fegyverekkel és fenyegetéssel uralni, mialatt mások örök létbizonytalanságban és veszélyben élnek. Egyesek elfoglalják mások hazáját sokezer kilométerre a saját határaikon túl, beavatkoznak a belügyeikbe, és ellenőrzésük alá vonják földjük olaj- és egyéb kincseit, stratégiai útvonalait, mialatt másokat naponta bombáznak házaikban, gyermekeiket ölik meg saját országuk utcáin, romhalmazzá változtatva otthonaikat.
Egy ilyen viselkedés méltatlan az emberhez, és ellenkezik az emberi igazsággal, joggal és méltósággal. Itt az alapkérdés az, hogy ilyen körülmények között hol keressenek az elnyomottak igazságot? Ki vagy milyen szervezet védi az elnyomottak jogait, vagy akadályozza meg az elnyomást? Hol van a globális jog központja? Egy rövid pillantás a legsürgősebb globális problémákra közelebbről megvilágítja a kérdést.
A nukleáris, kémiai és biológiai fegyverek mértéktelen felhalmozása
Egyes hatalmak büszkén jelentik be atomfegyvereik második vagy harmadik generációjának gyártását. Mire kellenek nekik ezek a fegyverek? Vajon ezeknek a halálos fegyvereknek a gyártása és raktározása a békét és a demokráciát szolgálja-e? Vagy ezek a fegyverek valójában más népek és kormányok zsarolásának és fenyegetésének az eszközei? Meddig kell még az emberiségnek a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek rémálmával együtt élni? Mi kötelezi ezeket a hatalmakat, hogy ilyen fegyvereket gyártsanak és birtokoljanak? Hogyan lehet ezeket a nemzetközi közösség által felelősségre vonni? Egyetértenek-e ezeknek az országoknak a lakosai vagyonuknak és javaiknak egy ilyen romboló arzenál gyártására való felhasználásával? Tényleg nem lehetséges magunkat inkább a jogra, erkölcsre és bölcsességre rábízni a halál eme eszközei helyett? Bölcsesség és igazságosság vajon nem összeillőbbek-e a békével és nyugalommal, mint a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek? Ha a bölcsesség, etika és igazságosság érvényesülhetnének, akkor talaját vesztené az elnyomás és az agresszió, eltűnne a fenyegetés, és okukat vesztenék a konfliktusok. Ez egy konstruktív javaslat, hiszen a legtöbb globális konfliktus az igazságtalanságból adódik, továbbá abból, hogy a hatalmak, melyeknek saját jogaik nem elegendőek, mások jogainak elvételére törekednek. Emberek szerte a világon szövetséget kötnének az igazságossággal, és készek lennének ezért áldozatot is hozni.
Nem lenne-e egyszerűbb a világhatalmaknak hosszú életüket az emberek szívének és értelmének megnyerésével biztosítani azzal, ha inkább őszintén támogatnák az igazságosságot, az együttérzést és a békét, a nukleáris és vegyi fegyverekkel való fenyegetés helyett? A nukleáris fegyverekkel való fenyegetés következményei itt vannak előttünk. Vajon hozott-e bármit is a felelősöknek azon kívül, hogy megnőtt a feszültség, a gyűlölet és az ellenségeskedés a különböző nemzetek között?
Országok megszállása és az ellenségeskedések fokozódása
Az országok megszállása egészen Irakig, az utolsó három évben tovább folytatódott. Nem múlik el egy nap, hogy emberek százait hidegvérűen meg ne ölnék. A megszállók képtelenek Irakban a biztonságot felépíteni. Egy jogszerű iraki kormány és parlament létrehozása ellenére rejtett és nyílt törekvések erősítik a bizonytalanságot, a társadalmi ellentéteket, egészen a belső zavargásokig felfokozva azokat.
Semmilyen jel nem mutat arra, hogy a megszállók bármiféle politikai akarattal is rendelkeznének a nyugtalanságok megszüntetésére. Számtalan terroristát tartóztatott már le az iraki kormány, hogy azután a megszállók nyomására ismét szabadon engedje azokat. Úgy tűnik, hogy az ellenségeskedések és a terrorizmus fenntartására maguknak a megszállóknak van szükségük az állandó jelenlétük megindokolására.
Hol kapnak az iraki emberek védelmet és kihez fordulhat a kormány igazságot kérni? Ki tudja Irak biztonságát szavatolni? Az iraki bizonytalanság kihat az egész régióra. Vajon tud-e a Biztonsági Tanács bármilyen szerepet is vállalni Irak biztonságának és békéjének helyreállításában, ha a megszállók egyúttal maguk is annak állandó tagjai? Tudhat-e a Biztonsági Tanács ebben a helyzetben valaha is igazságos döntést hozni?
Nézzék meg a helyzetet Palesztinában! A palesztinai probléma gyökerei egészen a második világháborúig nyúlnak vissza. A világháború néhány túlélője védelmének alibijével háború, agresszió és több milliónyi lakos száműzésével megszállták az országot, melyet néhány háborús túlélő irányítása alá helyeztek, akik egy még nagyobb lakosságcsoportot hoztak az országba szerte a nagyvilágból, melynek már semmi köze nem volt a második világháborúhoz. Egy kormányt alapítottak mások területén, egy lakossággal, melyet az egész világon gyűjtöttek, száműzve és a hontalanságba kényszerítve a helybeli lakosság jogszerűen ott élő millióit. Ez egy olyan tragédia, melyhez hasonlót az egész történelem során aligha találunk. Menekültek élnek azóta is az átmeneti menekülttáborokban, és sokan haltak már meg a reménnyel, hogy egyszer hazájukba visszatérhetnek. Tudja-e bármilyen logika, törvény vagy jogi érvelés ezt a tragédiát valaha is igazolni? Tudná-e az Egyesült Nemzetek bármelyik tagja valaha is elfogadni, ha egy ilyen tragédia a saját hazájában megtörténne?
A nemzetközi közösség tagjainak jogait nem tartják tiszteletben
Excellenciák!
Az iráni emberek néhány sérelmére és a velük történt igazságtalanságokra szeretnék rámutatni.
Az Irán Iszlám Köztársaság az IAEA tagja, és mint ilyen a Nemzetközi Atomegyezményhez kötött. Minden tevékenységünk az atomenergiával kapcsolatban átlátható és az IEAE ellenőrei szeme előtt történik. Miért vannak akkor kifogások a mi jogilag elismert jogainkkal kapcsolatban? Kormányok, melyek maguk is az atomenergiából profitálnak. Egyesek már visszaéltek az atomenergiával és nem békés célokra használták fel azt, beleértve az atombombagyártást, és egyesek sötét története, hogy azt be is vetették az emberiség ellen. Melyik szervezet vagy tanács kellene, hogy ezekkel az igazságtalanságokkal foglalkozzon? Van-e a Biztonsági Tanács abban a helyzetben, hogy ezekkel foglalkozzon? Véget tud-e vetni az országok sérthetetlen jogai megsértésének? Meg tud-e gátolni bizonyos országokat abban, hogy a tudományos fejlődést más országokban gátolják? A Biztonsági Tanáccsal való visszaélés, miszerint azt a fenyegetés és zsarolás eszközeként használják, valójában az, melyből mély aggodalmaink fakadnak.
A Biztonsági Tanács néhány tagja – még akkor is, ha egyébként némely nemzetközi kérdésben vitapartnerek – kényelmes pozíciójából a Biztonsági Tanáccsal fenyegetőzik, és kinyilatkoztatja ellenfelének a Tanács által való elítélését – még maga a Tanács döntése előtt. A kérdés az, hogy mi tudja igazolni a Biztonsági Tanáccsal való ilyen visszaélést, és hogy vajon nem ássa-e alá annak szavahihetőségét és effektivitását? Tudhat-e egy ilyen viselkedés a Tanács biztonságot nyújtó képességéhez hozzájárulni?
Excellenciák!
Az előbb kifejtett történelmi realitások értékelése ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy az igazságosság sajnálatos módon az erőszak és az agresszió áldozatává vált.
Sok globális egyezmény néhány hatalom meg nem engedhető nyomásának következtében igazságtalanná, diszkriminálóvá és felelőtlenné vált.
Egyes hatalmak atomfegyverrel és más háborús eszközzel való fenyegetőzései vették át a nemzetek jogainak tiszteletben való tartásának, valamint a béke és nyugalom megtartásának és támogatásának helyét.
Néhány hatalomnak az emberi jogok és a demokrácia támogatásának állítása csak addig tart, ameddig azt a nyomásgyakorlás és a megfélemlítés eszközeként tudja bevetni. Ám amikor a panaszos érdekeiről van szó, az olyan fogalmaknak, mint demokrácia, a nemzetek önrendelkezési joga, a népek jogainak és szellemiségének tiszteletben tartása, nemzetközi jog és igazságosság, már nincs helye vagy értéke. Nyilvánvalóan ez mutatkozik meg a palesztin nép választott kormánya kezelésének módjában, de a cionista rezsimnek nyújtott támogatásban is. Mindegy, hogy embereket Palesztinában megölnek, menekülésre kényszerítenek, fogságba vetnek, bebörtönöznek vagy megszállnak, ez nem szabad, hogy az emberi jogokat megsértse.
A nemzetek nem egyenlőek a nemzetközi jog által elismert jogaik gyakorlásában. Ezen jogok élvezete bizonyos nagyhatalmak kénye-kedvétől függ.
Nyilvánvalóan fel lehet használni a Biztonsági Tanácsot, hogy néhány nagyhatalom biztonságát és jogait biztosítsák. Ám ha az elnyomottak bombáztatásnak vannak kitéve, a Biztonsági Tanácsnak csendben kell maradnia, és még csak egy fegyverszünetet sem követelhet. Nem egy történelmi mértékű tragédia-e ez egy Biztonsági Tanácsnak, melynek az országok biztonságának megtartása lenne a feladata?
A mai világ kölcsönös kapcsolatainak uralkodó rendje az, hogy bizonyos hatalmak saját magukat képzelik nemzetközi szervezetnek, melynek döntéseire, mint a több mint 180 országra is lenézőleg tekintenek. Magukat az egész világ urainak és uralkodóinak tekintve, a többi nemzetet csak második osztályúnak tartják a világrendben.
Excellenciák!
Azt hiszem, világosan és vitathatatlanul kimutattam a legitimitás és effektivitás hiánya és a vétójoggal való visszaélés közötti kapcsolatot. A Biztonsági Tanács mostani szerkezete és munkamódszere még a második világháború öröksége. Működésének jelenlegi formája nem tesz eleget sem az emberiség aktuális szükségleteinek, sem a mai generáció elvárásainak.
Elvárható-e ettől a generációtól, hogy alávessék magukat azon döntéseknek és megegyezéseknek, melyeket eleink több mint egy fél évszázaddal ezelőtt fogalmaztak meg? Nincs-e joga ennek vagy a következő generációknak eldönteni, hogy milyen világban akarnak élni?
A Biztonsági Tanács szerkezetének és munkamódszerének megreformálása ma fontosabb, mint valaha. Az igazságosság és a demokrácia azt írná elő, hogy az egyesült nemzetek legmagasabb szerve tekintélynek örvendjen és tiszteletben álljon. A plenáris ülés magára vállalhatná a szervezet megreformálásának, különösképpen a Biztonsági Tanács megmentésének feladatát. Az átmeneti időben a blokknélküli államok, az Iszlám Konferencia Szervezete és az Afrikai Kontinens egy-egy állandó tagot küldhetne a Biztonsági Tanácsba vétójoggal. Az ebből eredő egyensúlyhelyzet vélhetőleg megakadályozná a nemzetek jogain való további taposást.
Ó, mindenható Isten, minden férfi és nő a Te teremtményed, és Te határoztad meg életútjukat és megváltásukat. Ajándékozd meg az igazság után szomjazó emberiséget az általad megígért tökéletes emberrel, és tégy minket az ő követőivé és azokká, akik az ő visszatérésére és az ő tanítására vágynak.
(A Nemzetőr fordítása az eredeti beszéd szerkesztett változata)
