A mauzóleum lerombolását az orosz Külügyminisztérium „vandál akciónak”, az emlékhelyek és kegyhelyek megőrzéséről szóló „állam- és kormányközi megállapodások fényében elfogadhatatlannak” minősítette. A szombaton közzétett hivatalos orosz nyilatkozat szerint a lengyel kormány „teljes mértékben tisztában volt” Moszkvának az üggyel kapcsolatos álláspontjával.

Az orosz Külügyminisztérium állásfoglalása a továbbiakban rámutat arra, hogy „ez a felháborító incidens közvetlen következménye a lengyel kormány kegyeleti helyekkel kapcsolatos és más kérdésekben is megmutatkozó oroszellenes politikájának”. „A háború emlékhelyei és annak hősei iránti tisztelet hiánya a barbarizmussal egyenlő” – olvasható a közleményben.

Alekszej Fomicsev, az orosz védelmi minisztérium fennhatósága alatt működő, a lengyelországi katonai síremlékekért és emlékművekért felelős misszió vezetője szerint Varsó két alkalommal is az orosz nagykövetséghez fordult az ügyben. „Arra azonban semmiféle bizonyítékot nem találtak, hogy nincsenek a szóban forgó mauzóleumban elesett katonák földi maradványai. Sőt, a dokumentumok arról tanúskodnak, hogy katonák tömegsírban vannak ott eltemetve, és semmiféle irat nem bizonyítja, hogy akár újratemetés, akár exhumálás valaha is történt volna ott” – fejtegette Fomicsev, aki rámutatott arra, hogy tárgyalások is zajlottak a két fél között a mauzóleumnak a történelmi emlékhelyek listájára helyezése érdekében.

Megszólalt az ügyben az orosz védelmi minisztérium is, amely szintén „felháborítónak” nevezte az építmény lerombolását, amely „emléket állított azoknak, akik felszabadították a világot a barna pestis, a fasizmus alól”. (Úgy látszik, Oroszországban még mindig nem látják tisztán a különbséget a nemzetiszocializmus és a fasizmus között – P.O.)

A tetején a sarló-kalapácsos címert viselő emlékhely ledózerolása azután történt, hogy a lengyel képviselőház olyan törvénymódosításokat fogadott el, amelyek betiltják mind a kommunista, mind más totalitárius rendszer érdekében végzett propagandát. Várható volt, hogy az új jogszabályok alapján megtörténik a szovjet idők emlékműveinek eltávolítása. Az orosz külügyminisztérium tiltakozott a törvény elfogadása ellen.

Az oroszok ellenkezését váltotta ki a Jarosław Kaczyński vezette lengyel kormány legutóbbi döntése is, melynek értelmében Oroszországot kihagyták az egykori sobibori láger helyén nemzetközi közreműködéssel épülő új emlékhely létrehozásának munkálataiból. A döntésben az oroszok a lengyel „russzofóbia” jelét látták: „A lengyelek célja, hogy a saját történelemfelfogásukat erőltessék, kisebbítve a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg szerepét mint felszabadítókét” – szögezte le akkor az orosz külügyminisztérium nyilatkozata. S ha mindez még nem lenne elég, az „emlékezetháború” része az is, hogy Varsó jóvátételt követel az 1921-ben megkötött rigai béke alapján azokért a pusztításokért, melyeket a Vörös Hadsereg az 1920/21-es lengyel-szovjet háború során okozott.

Bruno Drweski, a Keleti Nyelvek és Civilizációk Nemzeti Intézetének professzora szerint az oroszellenes közbeszédet a hatóságok ösztönzik, mert Oroszországot – politikai céljaik érdekében – ellenségnek kívánják beállítani. „Lengyelországban szükség van ellenségre (...) Ukrajnát vagy Németországot nem tudják kritizálni” – vélekedett Drweski, aki meg van győződve arról is, hogy az átlag lengyel nem támogatja a varsói kormánynak a történelem átírása, a Szovjetuniónak az ország „felszabadítása” terén játszott szerepe kisebbítésének érdekében tett lépéseit. „Mindez demagógia; ha megkérdezik az utca emberét, azt fogja mondani, az emlékművek lerombolása puszta vandalizmus, azonban a lengyel média és a kormányzat másképpen gondolkodik”, vélekedett a professzor, hozzátéve, hogy sok lengyel ismeri és tiszteli a szovjet hadsereg hozzájárulását az ország „felszabadításához”, azonban a kormányzat erőteljesen igyekszik kitörölni a Szovjetuniót és hadseregét pozitív színben feltüntető emlékezetet.

„Az egész propaganda az úgynevezett Molotov-Ribbentrop paktumra fókuszál, és nem veszik figyelembe a Szovjetunió érdekeit akkoriban” – mondta Bruno Drweski, aki úgy véli, a „kormánypropagandára” leginkább a fiatalok fogékonyak. „A probléma az új generációkkal van, amelyeket az iskolákban arra a történelemre tanítanak, amelyet fentebb vázoltam” – kesergett a professzor. (Bárcsak nálunk tanítanának a „lengyel kormánypropaganda szellemében” a tanárok – P.O.)

Perge Ottó - RT nyomán