’Ámosz Jádlin, tartalékos tábornok, 2006-2010 között az izraeli hadsereg Hírszerző Osztályának (ÁMÁN – אמ'ן) főnöke, korábban a légierő harci pilótája, majd leszerelése óta a Tel-Aviv Egyetem keretében működő Nemzetbiztonsági Kutató Intézet igazgatója. A mindenkori izraeli államelnöknek is rendszeres biztonságpolitikai tájékoztatást adó ’Ámosz Jádlin a Szíria területén levő célpontok ellen (Libanon légteréből) végrehajtott legutóbbi, december 25-i izraeli légitámadásról, annak következményeiről s az orosz-izraeli kapcsolatok lehetséges alakulásáról is beszélt tegnap az FM 103-as izraeli rádióállomásnak adott interjúban.

Jádlin tábornok az interjú elején leszögezte: Izrael 2018-ban csatát nyert ugyan Szíriában Irán ellen, ám a háborúnak még koránt sincs vége, mert az 2019-ben is folytatódik. Miután a Szíria ellen végrehajtott karácsonyi támadásról szólva Jádlin elismerte, hogy a műholdas fölvételek tanúsága szerint valóban izraeli támadásról van szó, de rögtön hozzátette: a légicsapásra az iráni katonaság szíriai térfoglalásának megakadályozása végett volt szükség. A támadás igazolásaként megemlítette, hogy az orosz-izraeli megegyezés értelmében iráni katonák nem tartózkodhatnak Szíriában az izraeli-szíriai határtól mért nyolcvan kilométeren belül. (Más lapra tartozik az, hogy az izraeliek a megszállt Golán-fennsíkon húzódó, ám nemzetközileg senki által el nem ismert országhatárt veszik figyelembe – H. J.) A tartalékos tábornok viszont úgy véli, hogy az Izrael által támadott szíriai célpontok ezen a nyolcvan kilométeren belül vannak.

A rádióriporter erre megkérdezte: ha ez így van, akkor az oroszok nem tartatták be a perzsákkal a nyolcvan kilométeres távoltartásra vonatkozó izraeli-orosz egyezményt? Elképzelhető, mondta Jádlin tábornok, majd megemlítette, hogy a Szíriából éppen kivonuló amerikaiak az ott tevékenykedő irániakat nem támadták, mert nekik az Iszlám Állam elleni föllépésre volt engedélyük. (Ez így nem igaz, mert az amerikai hadsereg többször is támadást intézett, például az iszlamisták ellen küzdő Szíriai Arab Hadsereg gyengítésére – H. J.) A kérdés az, hogy a mostani, a karácsonyi támadás után az oroszok megzabolázzák-e majd a Közel-Kelet égboltján kénye-kedve szerint támadó Izraelt? Jádlin tábornok szerint messze vagyunk még attól, hogy bárki korlátozza az izraeli légierő tevékenységét, amire jó példa, hogy a szíriaiak eddig még nem vetették be az oroszok leszállította Sz-300-as és Sz-400-as, igen korszerű légvédelmi rakétákat.

Visszatérve az iráni katonaság, katonai tanácsadók szíriai szerepének, tartózkodásának a kérdéséhez, ’Ámosz Jádlin hangsúlyozta: senki ne várja el az oroszoktól azt, hogy bármit is tennének a perzsák érdekei ellen Szíriában. „Az oroszok és az irániak a barikád egyazon oldalán állnak. Mindketten azt akarják, hogy az amerikaiak takarodjanak ki a Közel-Keletről, beleértve Szíriát is. Mindketten, Irán és Oroszország azt akarja, hogy El-Ászád hatalmon maradjon”, jelentette ki Jádlin, majd érdekes teóriát állított föl: „Oroszország legfontosabb érdeke azonban nem Szíriához, Líbiához, Egyiptomhoz fűződik, hanem Moszkva mindenképpen azt szeretné elérni, hogy oldják föl a rá Ukrajna miatt elrendelt szankciókat. A szankciók föloldását azonban kizárólag az amerikaiak képesek elérni, s ezért a helyzet rendkívül bonyolult, s az oroszok úgy vélik, hogy ennek eléréséhez az út Jeruzsálemen keresztül vezet. Az orosz katonai vezetést némileg frusztrálja, hogy a szíriaiaknak adott fegyverzettel nem sikerül megakadályozni az izraeli légierő tevékenységét” (A tábornok megint félrebeszél, mert a hírek eddig arról szóltak, hogy a támadó izraeli repülők ellen még soha nem vetették be az Sz-300-as és az Sz-400-as légvédelmi rakétákat – H. J.) – mondta Jádlin, majd a hazugságra még egy lapáttal rátéve, gúnyolódva hozzáteszi: „Az orosz katonaság frusztráltsága abból fakad, hogy a szíriai tanítványaik, akiket betanítottak és kiképeztek, a végén még egy orosz gépet lőttek le”… (Amint azt az Orosz Hadügyminisztérium dokumentumaiból megtudtuk, az Il-20-as orosz felderítőgépet ez év szeptemberében a szíriai El-Ládzákijjá [Latatakia] város légterében a szíriai légvédelem találta el, mert szándékosan, trükközve, mögé bújva támadott egy izraeli F-16-os – H. J.)

A szíriai hadszíntéren zajló sokszereplős konfliktusban két főbb szereplő, az oroszok és az izraeliek már korábban kiépítették az egymást riasztó, figyelmeztető rendszert – mondhatni forródrótot – a két ország hadserege közti összecsapások elkerülése érdekében. ’Ámosz Jádlin szerint az orosz katonák frusztráltsága akkor vezethet erélyesebb Izrael-ellenes lépésekhez, amikor „ezt a figyelmeztető, egyeztető, a súrlódások elkerülésére létrehozott, a két hadsereg katonái által közvetlenül használt rendszert valaki fölrúgja. Aggodalomra akkor lesz ok, ha valaki a tel-avivi védelmi minisztériumban vagy valaki Szíriában az orosz légierő bázisán egyszer csak leveszi a kezét erről az egymást tájékoztató rendszerről”, mondta a légierő volt harci pilótája.

’Ámosz Jádlin tegnapi nyilatkozatát megelőzte Oroszország és Szíria Izraelnek címzett, még szerdán, karácsony másnapján elhangzott figyelmeztetése a Damaszkusz környékén végrehajtott legutóbbi zsidó légitámadás után. Az izraeli és a nyugati hírügynökségek ugyan nem nagyon számoltak be az esetről, ám ezzel együtt megtörtént: 2018. december 25-én éjjel – amikor az izraeli harci repülők Libanon légteréből levegő-föld rakétákat indítottak Damaszkusz környéki célpontok ellen – Szíria indított egy Sz-200-as (NATO-kódja: SA-5) légvédelmi rakétát Izrael középső országrészére. Legalábbis a rakéta ott landolt. A szíriai rakétát az izraeli légvédelem tehát ezúttal nem volt képes hatástalanítani, s ezért az – az izraeliek szerencséjére – a Kármel-hegyvonulat egyik nyílt, nem lakott területén csapódott be, és robbant föl.

Az orosz és szíriai „üzenet” egyes politikai hírmagyarázók értelmezése szerint egyértelmű volt: Amennyiben Izrael az oroszok rosszallása ellenére is folytatja a szíriai célpontok elleni légitámadásokat, Damaszkusz hasonlóan cselekszik. A légvédelem fiaskóját Izraelben azzal magyarázták, hogy az Sz-200-as szíriai légvédelmi rakétát tulajdonképpen a libanoni Beká’a-völgy (وادي البقاع) fölött tartózkodó, s onnan a Damaszkusz környéki célpontok ellen támadást intéző izraeli harci repülőkre indították, ám a rakéta célt tévesztett, és az izraeli Haifa város közelében landolt… Amint azt a Tik-Debká című izraeli biztonságpolitikai hírportál is megállapítja: az izraeli politikai és katonai körök értékelésével ellentétben „jól célzott, Izrael középső országrészére irányzott szíriai légvédelmi rakétáról van szó, amellyel az oroszok és a szíriaiak jelezni kívánták, hogy mire lehet számítani, ha a zsidó állam légiereje további támadásokat hajt végre Szíriában”.

 A fentebb említett izraeli biztonságpolitikai hírportál figyelemre méltó következtetése így hangzik: „Egy darab szíriai SA-5 (Sz-200-as) típusú légvédelmi rakéta, illetve az elfogására irányuló sikertelen kísérlet következtében mintegy 250 ezer izraeli lakos egyik pillanatról a másikra az izraeli, szíriai és iráni front első vonalában találta magát. S ezért nem kell dús fantázia ahhoz, mi történne akkor, ha egy szíriai rakétaüteg egy időben öt vagy tíz ilyen rakétát indítana Izrael irányába”, jegyzi meg az Tik-Debká hírportál. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy a Kármel-hegyvonulaton landolt SA-5-ös légvédelmi rakéta még nem is a legmodernebb ilyen jellegű fegyver, amit Moszkva a Szíriai Arab Hadseregnek eddig leszállított. Ez a légvédelmi rakéta tehát meglehetősen „elavult”, ám így is elér 150-300 kilométeres távolságra, s amint ezt a legutóbbi példa is bizonyítja, időjárási viszonyoktól függetlenül szárazföldi célpontokra is képes becsapódni.

A Bassár el-Ászád szíriai elnök seregének nemrégiben adományozott Sz-300-as és Sz-400-as orosz légvédelmi rakétákat a gyakori izraeli légitámadások idején eddig még soha nem vetették be. Azt azonban nem tudjuk, hogy a szíriaiak „önmegtartóztatósa” azért van-e, mert: 1. Az oroszok nem engedélyezik nekik a jóval korszerűbb két rakétatípus bevetését. 2. A szíriaiak még mindig nem sajátították el a rakétaindítás fortélyait. 3. Bassár el-Ászád elnök és Moszkva tart az iszlamisták elleni felszabadító harc kimenetelét veszélyeztethető nagy erejű izraeli válaszcsapástól. Az orosz és a szíriai „visszafogottságnak” viszont ellentmondani látszik az az izraeli értesülés, miszerint a közeli jövőben az oroszok a Szíriában eddig telepített Sz-300-as és Sz-400-as, azaz az Sz-200-asnál jóval hatékonyabb rakétákkal a libanoni légteret is lefedik.

Mint ismert, az oroszok az Il-20-as felderítőgépük – izraeli trükközés következtében – szeptemberben történt lelövése után határozták el, hogy Szíriában Sz-300-as és Sz-400-as légvédelmi rakétaütegeket is telepítenek. Valójában ekkor szakadtak meg a Vlagyimir Putyin orosz elnök és Binjámin Netanjáhu izraeli kormányfő közötti addigi rendszeres egyeztetések. Az izraeli légierő Szíria elleni karácsonyi támadása csak még jobban eldurvította az orosz elnök és a zsidó miniszterelnök közötti viszonyt. Az oroszokat egyértelműen felbosszantotta a néhány hetes szünet után, karácsonykor ismét végrehajtott izraeli légitámadás Szíriában.

Mint ismert, december 25-én az izraeli légierő hat darab F-16-os harci repülője a szomszédos Libanon légteréből, pontosabban a Beká’a-völgy fölül rakétatámadást intézett a Damaszkusztól 16 kilométerre dél-nyugatra, a libanoni-szíriai határon, a Damaszkusz-Bejrút országút mentén levő Esz-Szabúrá (الصبورة) nevű kisvárosban a Szíriai Arab Hadsereg páncélozott elit alakulatának számító, mintegy nyolcvan százalékban jól kiképzett ’alavita katonákból verbuvált 4. hadosztály (الفرقة الرابعة) parancsnoksága ellen. Ennek a hadosztálynak egyik vezető parancsnoka nem más, mint Máher el-Ászád, Bassár el-Ászád elnök öccse.

Izraeli állítás szerint a december 25-én megtámadott célpontokon a szíriai kormánykatonákon kívül iráni fegyveresek, illetve a Bassár el-Ászád elnököt segítő libanoni Hizbulláh harcosai is tartózkodtak. Moszkva az izraeli magyarázat ellenére az Esz-Szabúrában végrehajtott légitámadást az orosz-izraeli hallgatólagos megállapodás durva fölrúgásának tekinti, miután Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnöknek ígéretet tett arra, hogy nem intéz támadást Bassár el-Ászád csapatai ellen. Az oroszok szerint a karácsonyi légitámadás még akkor is elfogadhatatlan, ha a szíriai hadsereg 4. hadosztályának katonái közelében esetleg iráni és libanoni fegyveresek is voltak.

Alig egy nappal a Damaszkusztól dél-nyugatra levő katonai célpontok elleni támadás után Moszkva, pontosabban Igor Konasenkov vezérőrnagy, az Orosz Védelmi Minisztérium szóvivője elég dinamikus megfogalmazásban a sajtónak kiadott nyilatkozatában a többi között azt is fölrótta az izraeli légierőnek, hogy a hat F-16-os harci repülő a szomszédos Libanon légteréből karácsony első napján provokatív támadást intézett szíriai területen levő célpontok ellen, komolyan veszélyeztettek két, a közelben tartózkodó utasszállító repülőgépet. Az orosz szóvivő szerint a támadás idején az egyik utasszállító repülőgép éppen a bejrúti, míg a másik a damaszkuszi repülőtéren volt leszállóágban.

Az Orosz Védelmi Minisztérium szóvivője azt is közölte, hogy a hat darab F-16-os izraeli harci repülő összesen tizenhat GBU-39-es típusú, a betonbunkeron is áthatoló rakétát indított a Damaszkusz közeli célpontokra, ám az első támadáshullám idején ebből tizennégyet megsemmisített a szíriai légvédelem. Az első hullámban azért vallott fiaskót az izraeli támadás, mert Damaszkusz, így a fővárostól délnyugatra levő Esz-Szabúrá település katonai létesítménye védelmére az oroszok hadrendbe állították a Pantsir-S2-es, S 200 SAM és a BUK M-2-es légvédelmi rakétákat. Ez az összetett védelmi rendszer megakadályozta az izraeli légitámadás első hullámának eredményességét, ám a pusztítást a megismételt, a gyorsan bekövetkezett második hullámban végrehajtott izraeli támadás okozta, amikorra a szíriaiak még nem tudta újrarendezni a légvédelmi ütegeket.

Hering J. – Kuruc.info

Korábban írtuk: Oroszország szerint provokáció volt az izraeli támadás Szíriában, Netanjahu azt ígéri, rendszeres lesz