Néhány napja bejelentette az ukrán katonai vezérkar, hogy lelőttek Herszon térségében egy iráni gyártmányú Mohadzser-6-os katonai drónt, melyet az orosz haderő kezelt. A Sahed-136-os kamikaze drónok után ez a második iráni dróntípus, melyet az ukrajnai frontvonalakon láthatunk, és jó eséllyel nem az utolsó olyan géptípus, melyet Teherántól vásárolt meg titokban Moszkva a nyár folyamán, írja a Portfolió.
Zoom
Fotó: Getty Images
Ukrajnában a Mohadzser-6-os
Szeptember 23-án jelentette az ukrán katonai vezérkar, hogy Mikolaiv térségében megsemmisítettek egy Mohadzser-6-os csapásmérő drónt. Orosz források szerint a kezelő hibázott, nem az ukrán légvédelem intézkedett. A lezuhant gépről felvétel is készült – ez alapján egyáltalán nem tűnik sérültnek a robotgép, így elképzelhető, hogy az orosz közlés helytálló. Az is lehet, hogy valamilyen elektronikus harcászati rendszerrel tették harcképtelenné a gépet.
A Mohadzser-6-os már a második iráni dróntípus, melyet Ukrajnában láthatunk akcióban, az első ilyen eszköz a Sahed-136-os kamikaze drón volt, melyet már hetek óta „Geran-2” néven használnak az oroszok Ukrajnában.
A Mohadzser-6-os annyiban biztosan nagy segítség az orosz haderőnek, hogy eddig igencsak minimális csapásmérő drónképességet láthattunk csak a háború során. Az Oryx összegzése szerint Oroszország eddig mindössze 14 darab haditechnikai eszközt semmisített meg saját csapásmérő drónjaival, nemrég pedig az orosz védelmi minisztérium is elismerte, hogy elégedetlenek Oroszország dróngyártó vállalataival. Ettől függetlenül viszont nem úgy tűnik, hogy ez lesz az új dróntípus elsődleges funkciója Ukrajnában.
Mit tud az új iráni drón?
Irán dróntechnológiája meglepően fejlett, annak ellenére, hogy az ország hadiiparát évtizedek óta komoly nemzetközi szankciók korlátozzák. Ennek oka, hogy a perzsa ország úttörőnek számít a technológia fejlesztésében, hiszen az 1980-as évek óta kísérleteznek robotrepülőgép-technológiákkal, és mára Iránt tartják a harmadik legnagyobb katonai dróngyártó országnak az Egyesült Államok és Kína mögött.
Mivel Irán erősen elszigetelt ország, pontos katonai technológiai képességeikről keveset tudni, viszont mióta az orosz haderő is bevásárolt az iráni drónokból, orosz elemzők elkezdték felkapni a témát. Az orosz Rybar Telegram-csatorna az egyik legnépszerűbb orosz nyelvű információforrás az ukrajnai háború témájában, ők is tettek közzé rövid elemzéseket az iráni drónok képességeiről.
A Mohadzser-6-ossal kapcsolatosan a következő információk jelentek meg:
  • a drón fesztávja 10 méter, hossza 7,5 méter, magassága 1,9 méter, tehát egy aránylag nagy mérető drónról van szó,
  • 670 kilogramm tömegű, terhelhetősége 150 kilogramm,
  • maximum 5,5 kilométer magasan képes repülni,
  • végsebessége 200 kilométer / óra,
  • 2-4 rakétaindítóval szerelhető fel,
  • hatótávolsága 2400 kilométer,
  • egyhuzamban 12 órát képes repülni.
Ami érdekes még a Rybar elemzésével kapcsolatosan, hogy az oroszok szerintük nem elsősorban csapásmérő feladatokra használják a gépet, hanem egyelőre inkább felderítésre, illetve a tüzérség célrávezetésére, korrekciójára. Arra is kitérnek, hogy ezeknek a drónoknak nagy előnye, hogy az ukrán légvédelem nem rendelkezik széles körben olyan eszközökkel, melyekkel hatékonyan fel tudják venni a harcot a drónokkal, ezért kiválóan használhatók olyan nagy értékű tüzérségi eszközök felderítésére, mint az amerikai M777-esek vagy HIMARS rakétaindítók.
Érdekes módon a Rybar elemzői kitérnek arra is, hogy az orosz haderő viszonylag tapasztalatlan a felderítődrónok megfelelő alkalmazását tekintve, viszont az iráni drónok ár / érték arányban jók, és a kamerarendszereik is jó minőségű képet készítenek.
A Rybar elemzése annyiban helytálló, hogy az ukrán fegyveres erők Szeverodonyeck térségében kifejezetten nagy számban használtak drónokat csupán azzal a céllal, hogy a régi, szovjet gyártmányú 2Sz1-es és 2Sz3-as lövegeket segítsék a pontos találat leadásában. Bár végeredményében az ukránok elvesztették a városért vívott csatát, ez csupán az oroszok 10-20-szoros fölényének volt köszönhető tüzérségi eszközök tekintetében. Az innovatív harctéri gondolkodásmódnak köszönhetően az ukránok így is súlyos veszteségeket okoztak a Luhanszk megyében tevékenykedő orosz tüzérségnek. Ez pedig az orosz drónkezelők számára is értékes tapasztalat lehet.
Ez még csak a kezdet
Ami talán a legérdekesebb mégis az orosz Rybar elemzéséből, hogy nem csupán az Oroszország által már bizonyítottan használt Sahed-136-osokról és Mohadzser-6-osokról tesznek közzé információkat, hanem két másik gépről is:
  • a Sahed-129-es felderítő / csapásmérő drónról,
  • illetve a Sahed-191-es felderítő / csapásmérő drónról.
Jó eséllyel ez azt jelenti, hogy ebből a két dróntípusból szintén bevásárolt az orosz haderő, hamarosan pedig ezek a robotgépek is megjelenhetnek az ukrajnai frontvonalon. A képeket kontextus nélkül tették közzé, viszont nyilvános forrásokból annyit tudunk, hogy
  • a Sahed-191-es az amerikai RQ-170 Sentinel felderítődrón másolata, melyet azután raktak össze az irániak, hogy egy ilyen robotgép a forradalmi gárda kezére került. A gépnek kétféle altípusa van, hivatalosan mindkettő csupán felderítésre használható és nem rendelkezik csapásmérő képességekkel. A Rybar elemzéséből kiderül, hogy a Sahed-191-es hatótávolsága lényegesen kisebb, mint a Mohadzser-6-osé, viszont a gép sokkal gyorsabb, képes magasabban repülni, illetve kialakításának fogva talán nehezebben észlelhető;
  • a Sahed-129-es egy nagy hatótávolságú felderítő- és csapásmérő drón, melyet alapjáraton az Iráni Forradalmi Gárdának fejlesztettek a 2010-es évek elején. Elsődleges előnye a Mohadzserhez képest az, hogy jelentősen nagyobb a potenciális tűzereje: négy irányított rakétával vagy nyolc légibombával szerelhető fel. Terhelhetősége ráadásul 400 kilogramm, majdnem négyszerese a Mohadzser-6-osnak. Tehát miközben mindkettő képes felderítő és csapásmérő feladatok ellátására is, a Mohadzser elsősorban felderítőgép, míg a Sahed-129 elsősorban csapásmérő gép.
Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyi drónt vásárolt Oroszország Irántól, de vélhetően, ha az első csomag beválik, bővíteni fogja külföldi akvizícióit Moszkva, ha már a saját hadiipari képességével elégedetlen a védelmi minisztérium.
Ezek a drónok pedig kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a várható késő őszi, téli offenzívában, mely során nagy mennyiségű sorkatonát tervez Oroszország felhasználni az annektálandó négy ukrán megye elfoglalásához.
Korábban írtuk: Amerikai parancsnok az iraki tapasztalatairól: az iráni drónok egyedülálló fenyegetést jelentenek