Volodimir Zelenszkij állítólag decemberben leállíttatta a tervet, de a kiszivárgott dokumentum, amely a január 23-án összegyűjtött hírszerzési adatokon alapul, részletesen leírja, az hogyan haladt, és hogyan folytatódhatna egy ilyen hadjárat, ha Ukrajna újraindítaná azt.

A dokumentum − amely helyenként a HCS-P jelölést viseli, jelezve, hogy bizonyos információk beépített ügynököktől származnak − részletezi, hogy az ukrán védelmi minisztérium katonai hírszerző szolgálatának, a hírszerzés főigazgatóságának tisztjei hogyan tervezhetnének el nem ismert támadásokat, amelyekkel elkerülhető lenne, hogy maga az ukrán kormány is belekeveredjen az ügybe.

A The Washington Post a dokumentumot, amelyről korábban nem számoltak be, egy olyan hírszerzési anyagból szerezte meg, amelyet állítólag Jack Teixeira, a Massachusettsi Légi Nemzeti Gárda tagja szivárogtatott ki egy Discord-chatszobába. A védelmi minisztérium nem kívánt nyilatkozni az esetről.

Vlagyimir Putyin elnök 2015-ös szíriai beavatkozása, amellyel a polgárháborúban a harcok sújtotta Aszad-rezsim hatalmának megtartását segítette, több ezer orosz katona állandó jelenlétét teremtette meg ott. A telepítés, amely fejlett harci repülőgépeket és légvédelmi rendszereket is magában foglal, megerősítette Moszkva regionális jelenlétét, de egy olyan környezetben zajlik, amelyet Oroszország nem ellenőriz teljesen. Moszkva tavaly ősszel néhány katonát és eszközt Szíriából az ukrajnai harctérre helyezett át, ami Kijevet arra a megítélésre késztethette, hogy távozásuk sebezhetőséget teremtett.

A szíriai orosz erők elleni támadások „olyan szintre emelhetik a fenyegetettséget, hogy az oroszoknak erősítést kelljen hívniuk”, ami segíthetné az ukrajnai háborús erőfeszítéseket − mondta Aron Lund, a Century International agytröszt think-tank munkatársa.

Kirilo Budanov vezérőrnagy, az ukrán hírszerzési főigazgatóság vezetője nem kívánt nyilatkozni.

A decemberi tervezés során − áll a dokumentumban − az ukrán katonai hírszerzés tisztjei azt favorizálták, hogy az orosz erőkre pilóta nélküli légi járművekkel csapást mérjenek, és „kicsiben” kezdjék a hadműveletet, vagy esetleg csak a Wagner-zsoldoscsoport erőire korlátozzák a csapásokat.

Az ukrán tisztek úgy vélték, hogy a dokumentum szerint a Szíriai Demokratikus Erők (SDF), a szíriai kurdok által ellenőrzött autonóm északkeleti rész katonai erőinek ügynökeit képzik ki orosz célpontok elleni támadásokra és „nem részletezett közvetlen akciós tevékenységekre, valamint dróntámadásokra”.

A tavaly őszi tervezés során az SDF kiképzést, légvédelmi rendszereket és garanciát kért arra, hogy szerepe titokban marad, cserébe az ukrán műveletek támogatásáért. Az SDF vezetése megtiltotta a kurd területeken lévő orosz állások elleni csapásokat is − áll a dokumentumban.

A dokumentumok, amelyekről önök beszélnek az erőinkkel kapcsolatban, nem valósak, erőink soha nem voltak az orosz–ukrán háború egyik oldalán sem − mondta Farhad Shami, az SDF szóvivője.

A dokumentumból kiderül, hogy Törökország tudott a tervekről, és azt állítja, hogy török tisztviselők „igyekeztek elkerülni az esetleges visszahatást”, és azt javasolták, hogy Ukrajna a támadásokat a kurd területekről vezesse le, nem pedig azokról az északi és északnyugati területekről, amelyeket más, részben Törökország által támogatott lázadó csoportok tartanak ellenőrzés alatt.

Törökország azonban katasztrofális kapcsolatban van az SDF-fel, és annak fő katonai szárnyát, a Népvédelmi Egységeket (YPG) terrorista csoportnak tekinti. Az SDF az amerikai csapatok legfőbb partnere Szíriában, ahol gyakran közös bázisokat használnak az Iszlám Állam újbóli megerősödésének megfékezésére irányuló küldetésekben.

A török külügyminisztérium és az Egyesült Államokban működő nagykövetség nem válaszolt a megkeresésekre.

Bár nem világos, hogy Ankara mennyit tudott Kijev tervéről, az, hogy Ukrajna segítsen felfegyverezni az ellenséget, talán nem volt lehetetlen, ha Törökország úgy gondolta, hogy ez erőszakos választ vonhat maga után Moszkvából − mondta egy, a térségben dolgozó volt amerikai tisztviselő, aki az információk érzékeny jellege miatt névtelenséget kérve beszélt.

Törökország célja a térségben az SDF katonai képességének és vezetésének felszámolása. Ha Törökországnak ilyen tervet mutatnának, akkor érdekükben állna, hogy az ukrán–SDF-szövetség Oroszország haragját vonja magára − mondta a volt tisztviselő.

Moszkva valószínűleg ismeri az SDF-egységek helyzetét, és nem ütközne nagy nehézségekbe, ha csapást mérne rájuk, mivel az SDF-erők gyakran orosz katonai bázisok közelében tevékenykednek − mondta a korábbi tisztviselő.

Aron Lund szerint Ukrajna tervei nagy kockázatot jelentenének az SDF számára, amelynek jó munkakapcsolatot kell fenntartania Oroszországgal. Ha az SDF beleegyezik egy ilyen dologba, az egy igazi hazárdjáték − mondta Lund, aki a Svéd Védelmi Kutatóintézet közel-keleti elemzőjeként is dolgozik.

A kiszivárgott dokumentum szerint novemberben az ukrán katonai hírszerzés tisztjei felmérték a tervek lehetséges logisztikai akadályait, beleértve „a kurdok területén történő határellenőrzéssel és a műveleti bázis létrehozásával kapcsolatos problémákat”. December 29-re a tisztek a jelek szerint rájöttek, hogy Zelenszkij leállította a tervezetet. Nem világos, hogy Zelenszkij miért utasította a HUR-t a műveletek tervezésének leállítására, de a dokumentum értékelése szerint ezt többféle okból is tehette: Amerikai nyomásra, Ukrajna korlátozott drónkészlete vagy a támadások sikerével kapcsolatos kételyek miatt.

Egy másik tényező lehetett az oroszországi katonai hírszerzési műveletek „viszonylagos sikere − áll a dokumentumban. A HUR a kiszivárgott anyag más dokumentumai szerint agresszív szabotázs-, merénylet- és destabilizációs műveleteket hajtott végre Ukrajna orosz ellenőrzés alatt álló területein. Ezek a területek valószínűleg logisztikai, nyelvi és egyéb előnyöket kínálnak.

A dokumentum szerint Kijev nem valószínű, hogy az Egyesült Államok és Törökország támogatása nélkül feléleszti a terveket, vagy „jelentős költségeket kényszerít rá Oroszországra Szíriában”. Amennyiben Ukrajna mégis folytatja a tervet, a támadások „olyan orosz választ válthatnak ki, amely az Egyesült Államok érdekeit veszi célba a térségben, ha a művelet támogatását az Egyesült Államoknak tulajdonítják”.

A dokumentum részletezi, hogyan nézhetne ki egy „fiktív” titkos ukrán támadási kampány, és rangsorolja azokat aszerint, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy Oroszország válaszul eszkalációt váltana ki. A dokumentum a Damaszkusz és a szíriai partvidék közelében lévő, jól védett, „kiemelt fontosságú” orosz létesítmények elleni támadásokat tartja a legveszélyesebbnek, de Oroszország számára a legköltségesebbnek is, szemben a közép-szíriai, „Oroszországhoz kötődő olajipari infrastruktúrát” érintő támadásokkal, amelyet a légvédelem gyengén véd, de csak „szerény költségeket” okozna Oroszországnak, különösen a Wagner-csoportnak.

A szíriai hadszíntéren végrehajtott műveleteket Ukrajna le tudná tagadni, áll a dokumentumban, mivel megtámadhatja a korábban a szíriai lázadók által támadott orosz állásokat, támadásokat indíthat a lázadók vagy akár a rezsim által ellenőrzött területekről, és a támadásokat „aktív nem állami csoportoknak” tulajdoníthatja.

Az eszkalációs grafikonon a legmagasabb helyen egy „kulcsfontosságú orosz létesítmény” elleni támadás áll, amely a latakiai Bassel al-Aszad repülőtér elleni támadás lenne, amely közös létesítményeket használ a Hmeimim légi bázissal, Oroszország fő szíriai katonai bázisával. A grafika 2018-ra datálódik − drónok „rajával” támadták −, és azt írja, hogy „szíriai ellenzéki drónokat használtak a támadásban”.

A dokumentum azt is sugallja, hogy egy ilyen létesítményt személyzet nélküli felszíni hajókkal lehetne megtámadni, és egy mellékelt térkép kiemeli a Tartusban található orosz haditengerészeti támaszpontot. Ukrajna a Fekete-tengeren az orosz hajók megtámadására egyirányú, személyzet nélküli, fedélzeti robbanóanyaggal felszerelt hajódrónokat küldött.

Az ábra egy „olaj- és gázinfrastruktúra” elleni támadás profilját is felvázolja, beleértve egy fényképet a „Wagnerhez kapcsolódó Dzsihár gázüzemről”, amelyet a The Washington Post a Pálmyra városához közeli gázmezőkön azonosított. A kép január 5-i keltezésű, és a lehetséges lőszereket, a felvonulási területet és a célpontok típusait sugallja. „1-es vagy 2-es csoportú drónok” használatára utal, ami valószínűleg azt jelenti, hogy az amerikai védelmi minisztérium a legalacsonyabbtól a legmagasabbig rangsorolja a pilóta nélküli légi járművek méretét, súlyát és sebességét.

Az orosz eszkalációval fenyegető célpontok legalján a dokumentum Wagner-állások elleni támadásokat sorolja fel. Egy fényképen parkoló járművek és építmények láthatók a szíriai Furqlus város közelében lévő, Wagner-létesítményként azonosított helyen.

A kiszivárgott értékelés elismeri, hogy az ehhez hasonló támadások „megnehezíthetik” az amerikai koalíció műveleteit Kelet-Szíriában, ha Oroszország „agresszívebben” védi a szíriai légteret vagy áthelyezi a légvédelmi fegyvereiket.

Megemlít egy valós, de korábban nem nyilvánosságra hozott november 27-i incidenst, amelyben egy Kelet-Szíriában állomásozó orosz SA–22-es légvédelmi rendszer tüzet nyitott egy amerikai MQ–9-es drónra. A drónt nem találta el a rakéta − mondta egy amerikai tisztviselő.

(WP - Index nyomán)