A palesztinok szerdán emlékeztek meg az 1948-ban hazájukból, otthonaikból és településeikről elűzött közel egymillió menekültről és a négyszáz elhagyott vagy lerombolt palesztin településről. A palesztinok holokausztnapja, a Jom en-Nákbá, az idén egybeesett a zsidók függetlenségi napjával. Az utóbbi hetekben már provokatív méreteket öltő zsidó holokausztozás közepette a cionisták uralta magyarországi sajtó ismét „elfelejtett” beszámolni egy másik nép nemzeti tragédiájáról.
 Palesztin exodus 1948-ban |
Izraelben idén a palesztinok április 29-én, a zsidók függetlenségi napján emlékeztek az 1948-ban, majd az 1967-es háború alatt és után hazájukból és házaikból elűzött palesztinokra, az elhagyott, lerombolt palesztinai arab településekre. A zsidók ünnepeltek, szokásuk szerint tömegesen kirándultak, parázson sütötték a húst és tonnányi piszkot és szemetet hagytak maguk mögött a természetben. Aki nem hiszi, nézze meg a másnap megjelent héber sajtó képes beszámolóit.
A palesztinok ezen a napon tartották a Jom en-Nákbát, a nemzeti katasztrófa napját. Tömegesen keresték fel azon falvakat vagy települések romjait, ahonnan a zsidók 1948-ban, majd az 1967-es háború alatt és után elkergették az arab lakosságot.
Az idei Jom en-Nákbá központi rendezvényére a hajdani El-Káfrejn falu helyén került sor a zsidó megszállók már-már budapesti méreteket öltő rendőrségi jelenléte mellett. A Káfrejn magyarul „két falut” jelent, aminek az a magyarázata, hogy a palesztinok a XIX. században két korábbi, elnéptelenedett falu helyén építették fel az 1948-ig létező településüket.
 El-Bászá hajdani palesztin falu két omladozó keresztény temploma |
A Haifa városától 30 kilométerre délkeletre elterült El-Káfrejn falut a Pálmáh nevű zsidó fegyveres alakulat 1948. április 19-én elfoglalta, 1067 lakosát elkergette, majd a települést lerombolta. Barbár módon még El-Káfrejn temetőjét is a föld színével tették egyenlővé. Később, Izrael kikiáltása után a lerombolt falu területén az izraeli hadsereg lőteret létesített.
Nem messze az emlékező palesztinoktól – a rendőrség védelme alatt – a Há-Somér He-Hádás (Új Őr) nevű zsidó szervezet szimpatizánsai provokatív eszem-iszom pikniket tartottak. Az arcátlan zsidók szóvivője a Jediot Áháronot című lap tudósítójának elmondta: „Fontosnak tartottuk megmutatni nekik, hogy mi mindenhol biztonságban érezzük magunkat.”
El-Káfrejn falu helyén két-háromezer palesztin vett részt az idei megemlékezésen és az úgynevezett „visszatérési körmeneten”. Dzsamál Záhálká parlamenti képviselő a megemlékezőknek tartott beszédében kijelentette, hogy ami 1948-ban történt, az nem csak nemzeti katasztrófa volt, hanem jó előre kitervelt és megszervezett etnikai tisztogatás, emberiség ellen elkövetett bűntény.
 Ennyit hagytak a zsidók El-Káfrejn temetőjéből |
A Jom en-Nákbá (a katasztrófa napja) valójában a zsidó holokauszt héber változatának (Jom Há-Soá) arab megfelelője. A „nákbá” fogalmát Constantin Zureyk, a bejrúti Amerikai Egyetem történelemprofesszora dobta be a köztudatba az 1948-ban megjelent Má'áná en-Nákbá (A katasztrófa jelentősége) című könyvével.
A cionista propaganda természetesen jócskán kozmetikázva adja elő az 1948-49-es palesztin holokauszt történetét kihangsúlyozva azt, hogy a Jordán folyótól nyugatra elterülő Palesztina 1947-es felosztását az arab politikai vezetőség nem fogadta el, s háborút indított a fiatal zsidó állam ellen. A cionisták érve részben igaz. Ám nem magyarázat arra, hogy miért üldöztek el házaikból, falvaikból és városaikból közel egymillió fegyvertelen palesztint, s miért rombolták le részben vagy teljesen a településeiket, ahová az épen maradt épületekbe zsidókat telepítettek.
 Palesztin fiatalok emlékeznek El-Káfrejn falu helyén |
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 194. számú határozata 1948 decemberében egyértelműen kimondja, hogy az elűzött palesztinokat minél előbb vissza kell engedni a korábbi otthonaikba vagy kárpótolni kell őket. A zsidók természetesen, amint később, már akkor is fütyültek az ENSZ-határozatra, s kárpótlást is csak ők követelhetnek.
A palesztinok 2009. április 29-én nemzeti tragédiájukra emlékeztek, de erről az eseményről a fajvédő cionisták irányította magyarországi sajtó mélyen hallgatott. Ismét elmondjuk, amit már oly sokszor megtettünk: tűrhetetlen állapot az, hogy a Magyar Távirati Irodának és a Magyar Rádiónak Izraelben van tudósítója, míg a huszonkét arab országban nincs.
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info
Kapcsolódó:
