A nemrég közzétett dokumentumok között fedezték fel azt különleges, a kormányzat egyik akadémikusa által jegyzett dokumentumot, amely a támadás „Tokió ellen gázbombákkal” címet kapta. A kétoldalas emlékeztetőt jegyző D. Brunt professzor szerint megfontolandó, hogy milyen hatással járna egy ilyen támadás. Az elemzés igencsak pontos, hiszen az a katonai hírszerzés legaktuálisabb légifotói és információi alapján készült el.

A professzor a rövidke írásban felvetette, hogy milyen előnyei, illetve hátrányai vannak, ha télen, vagy ha nyáron támadnak, és azt is, hogy milyen gáznak milyen hatása lehet, illetve miként lehet a legtöbb halálos áldozatot elérni. Az 1944. május 8-i feljegyzésben arra az eredményre jutott, hogy lehetőleg nyáron kell támadni, amikor nem áll fenn az eső lehetősége.

Szerinte a gáztámadást gyújtóbombákkal kell kombinálni, mert Tokióban a kormányzati- és lakóépületek zöme fából épült. Emellett az elemzés kitér arra is, hogy mivel a város közepén sok zegzugos utca van, ezért lehetőség szerint több kisebb bombát kell használni. Sok múlik az ütemezésen is: a gyújtóbombás támadást lehetőleg akkor kell elindítani, amikor az emberek a gáztámadás miatt a házaikba menekültek. Ekkor ugyanis jóval több embert lehet megölni – áll a memóban.

Erre a támadásra végül nem került sor: alig egy évvel később azonban a "háborús bűnös" németek ellen talán a legnagyobb szájjal acsargó amerikaiak atombombával "küszöbölték ki" az ilyen hagyományos és bonyolult támadások "hátrányait".