Végül is szörnyű feladattal bízták meg a nácik: neki kellett az elgázosított fogolytársai ruháit és más személyes holmijait elégetni. Majd amikor kitört a felkelés a sobibori lágerben, hősünk kereket oldott. De valamelyik fasiszta lengyel paraszt meglőtte őt, és a golyó még ma is benne van az arcában. Thomas Blatt nyilván abszolút megbízható szemtanú, aki elmondta minden kétséget kizáróan valóságos élményeit John Demjanjuk perében.

Elhalványulnak a fények a müncheni tárgyalóteremben, ahol a 82 esztendős Thomas Blatt, a sobibori munkatábor egykori foglya emelkedik szólásra. El kívánja mondani, miként tudott életben maradni abban a lágerben, ahol "250 ezer embert gyilkoltak le a nácik". Az idős férfi a tábor egykori ukrán őrének, John Demjanjuknak a perében tanúskodik.

A tárgyalóterem falán a sobibori tábor térképe látható. Thomas Blatt golyóstollával mutatja meg a barakkok és a "gázkamrák" helyét. Néhány méterre tőle egy guruló ágyon fekszik a vádlott, John Demjanjuk, aki a vallomás egész ideje alatt lehunyva tartja a szemét. Minden bizonnyal alszik. Pedig azt állítják, ez az ember volt az, aki Mr. Blatt szüleit bajonettjével terelte a gázkamrák felé 1943 áprilisában.

Igaz, Blatt nem emlékszik Demjanjukra, de nem is mondja, hogy a vádlott valóban felelős 27 900 hollandiai zsidó haláláért. Mr. Blatt volt egyébként a vád legelső tanúja, és feladata az, hogy felidézze a borzalmakat, melyeket a lágerben átélt. Mr. Blatt kijelenti: "Sikerült túlélnem a nácik iparszerűen megszervezett népirtását, de mondhatom, az ukránok, mint például Demjanjuk, voltak a leggonoszabbak.” (A kijelentésre senki sem kapja fel a fejét. Senki sem kiált rasszizmust, és az ukránok elleni gyűlöletkeltést is elnézik Mr. Blattnak.)

Miután Blatt családjával együtt megérkezett Sobiborba, édesanyját, édesapját és tízesztendős testvérét azonnal elgázosították. Őt magát is vitték volna a gázkamrába, csakhogy egy SS-tiszt odaszólt neki: „Gyere, kicsim.” És így a másik oszlopba állították, és életben maradt. „Tűzoltó” lett, ami annyit jelentett, hogy neki kellett elégetnie a gázkamrában meggyilkolt foglyok ruháit és használati tárgyait. Útleveleket, személyes leveleket, születési bizonyítványokat, bankszámlákat, üdvözlőlapokat kellett megsemmisítenie. Egy nagy gödörben tüzelte el ezeket az iratokat és az elgázosított emberek ruháit, miközben a gázkamrában meggyilkolt zsidók holttesteit hatalmas, vasból készült rácsokon, mint valami halotti máglyán égették el. A művelethez gázolajat használtak.

Azokat, akiket a halálba küldtek, először levetkőztették, majd elindították a „mennyország felé vezető úton” - ahogyan a nácik cinikusan nevezték a gázkamrákhoz vezető útvonalat, melyet a drótkerítésre szerelt fenyőgallyakkal gondosan eltakartak. Ralph Alt bíró ekkor nekiszegezi a kérdést: felismeri Demjanjukban a sobibori láger egykori őrét? Mr. Blatt válasza: "Vajon ott volt vagy sem? Több, mint 60 év telt el, és én a saját szüleim arcára sem emlékszem.”

Ezek után azt lehetett volna várni, hogy a bíróság feloszlik, és mindenki sürgősen eltűnik a helyszínről. De nem így történt. Mr. Blatt tovább beszél: "A törvényszéknek kell eldöntenie, hogy ott volt-e vagy sem. Ha ott volt, ahol én, akkor el tudom képzelni, amint a bajonettjével terelte a zsidókat a gázkamrák felé. A hozzávetőleg 100 ukrán őr nélkül a németeknek aligha sikerült volna legyilkolniuk 250,000 zsidót.” („El tudom képzelni”? Vajon ilyen tanúvallomások alapján ítélkeztek a nürnbergi perben is?)

Demjanjuk egyébként korábban azt mondta, a háború alatt végig fogva tartották a németek, és hamisítványnak minősítette azt a személyazonossági kártyát, amely a vád legfőbb bizonyítéka arra nézve, hogy a sobibori láger őreként szolgált. Mint ismeretes, az izraeli hatóságok már a 1987/88-ban lefolytattak ellene egy eljárást, melynek során halálra is ítélték – de akkoriban még az volt ellene a vád, hogy ő volt a treblinkai „haláltábor” vérszomjas őre, akit csak „Rettegett Ivánnak” neveztek a rabok. Csakhogy a védelemnek sikerült egyértelmű bizonyítékokkal igazolni: nem ő volt „Rettegett Iván”, és sohasem járt Treblinkában. De ha nem járt Treblinkában, akkor Sobiborban biztosan járt – gondolhatták az üldözői, és a múlt évben az USA kiszolgáltatta őt Németországnak. A mostani per során a 89 éves Demjanjuk még egyetlen egyszer sem szólalt meg. Jól teszi, mert lényegében teljesen mindegy, mit mond, ugyanis koncepciós per zajlik, melynek célja a propaganda és a zsidó világhatalom ellenfeleinek megfélemlítése.

Perge Ottó – scotsman.com nyomán