Amerikai megszállás ide, amerikai megszállás oda, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a rövidesen felálló iraki kormány szorosabban kötődik majd Iránhoz, mint az Egyesült Államokhoz. Október 18-án, hétfőn Núri al-Maliki iraki miniszterelnök hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. Fogadta őt a legfőbb vallási vezető, Ali Khamenei ajatollah, továbbá Mahmúd Ahmadinezsád államfő. Maliki elzarándokolt a síita iszlám szent helyének számító Kum városába is. Útja során a két állam kapcsolatát stratégiai jellegűnek nevezte, és az együttműködés további elmélyítését sürgette.

Tévedünk, ha azt feltételezzük, a felek pusztán a diplomáciai életben szokásos közhelyeket pufogtatták. A helyzet ugyanis az, hogy Washington a szekuláris nézeteket valló, feltétlenül Amerika-barát Ijád Allávit szeretné a miniszterelnöki székben látni. A március 7-én megrendezett választásokon Allavi Iraki Blokkja hajszálnyival több szavazatot kapott, mint legfőbb vetélytársa, a Maliki irányítása alatt álló Jogállami Koalíció elnevezésű tömörülés (az előbbi 91, az utóbbi 89 képviselői helyet birtokol), ennek ellenére azonban továbbra is a Maliki vezette ideiglenes kormány irányítja az országot. A koalíciós tárgyalások ugyanis azóta sem vezettek eredményre. Az USA eleinte ugyan Maliki mellett tette le a garast, később azonban már egy nagykoalíció létrehozását sürgette, élen Allavival.

Teherán ezzel szemben kivárt, gondolván, hadd főjön csak a saját levében a megszálló Amerika és a kollaboráns iraki politikai elit. A kisebb síita politikai erőket tömörítő Iraki Nemzeti Szövetség – mely Muktada al-Szadr hitszónok, Amerika egykori „első számú közellenségének” befolyása alatt áll – természetesen nem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a „Falludzsa hóhérának” elkeresztelt, kormányfői ténykedése idején a megszállók minden kívánságát teljesítő, szekuláris beállítottságú Allavi legyen újból a miniszterelnök. Márpedig bármennyire is nem tetszik Amerikának, tény: Irakban a teheráni rendszerrel jó kapcsolatokat ápoló, radikális Muktada al-Szadr vezette síita pártszövetség fogja eldönteni, ki vezesse az országot az elkövetkező időkben.

A körvonalazódó Muktada-Maliki koalíció létrejöttén Teherán munkálkodik már egy ideje a színfalak mögött. Még a múlt hónapban történt, hogy Muktada al-Szadr - állítólag a hozzá közel álló Kazem al-Haeri ajatollah kezdeményezésére - személyes megbeszélésre hívta meg Núri al-Maliki miniszterelnök Dawa Pártjának vezetőit. A találkozó létre is jött, mégpedig a síiták szent helyén, Kum városában, ahol egy ideje maga Muktada is tartózkodik. A kormányfő egyik legfontosabb tanácsadóját, Abdul Halim al-Zuhairit küldte el a tárgyalásra, melyen megjelent maga Muktada al-Szadr, valamint a libanoni síita ellenállási mozgalom egyik magas rangú vezetője, Mohamed Kawtharani, továbbá az Iráni Forradalmi Gárda úgynevezett Al-Kudsz Brigádjának egyik parancsnoka, Kassem Szulejmani tábornok is. Néhány nappal később pedig az iráni államfő – útban az ENSZ közgyűlésére – megállt Damaszkuszban, ahol is Bashar al-Aszád szíriai elnökkel folytatott megbeszéléseket. A fő téma pedig az iraki belpolitikai helyzet volt. Ahmadinezsádnak sikerült vendéglátóját megnyerni a Maliki-Muktada koalíció ügyének, ami nem lehetett éppen könnyű feladat, tekintve, hogy korábban nem volt éppen felhőtlennek nevezhető kapcsolat a Maliki vezette iraki kormány és a damaszkuszi vezetés között. (Bagdad többek között azzal vádolta meg Szíriát, hogy menedéket biztosított Irakban terrorcselekményeket elkövető személyeknek.) Sőt, a muzulmán világban roppant tekintélynek örvendő Hezbollah-vezér, Haszan Naszrallah, valamint több tekintélyes síita vallási vezető is támogatásáról biztosította a Maliki-Muktada koalíció tervét.

Egyes híresztelések szerint Maliki Irán, a síita vallási vezetők, Muktada al-Szadr, a Hezbollah, valamint Szíria támogatásáért cserébe ígéretet tett arra, hogy miután 2011 legvégén az amerikai csapatok elhagyják Irak területét, az immár szuverén bagdadi kormány fejeként nem fog hozzájárulni az amerikai katonai jelenlét meghosszabbításához. Szó mi szó, Allavi hívei, az iraki szunniták, valamint Amerika és a cionisták most úton-útfélen arról beszélnek, hogy az eljövendő iraki kormány teljes mértékben Irán befolyása alatt áll majd. Ami alighanem túlzás. Mindenesetre már az iraki invázió előtt sejteni lehetett, hogy Szaddám Huszein rendszerének bukása az Irak lakosságának többségét alkotó síiták befolyásának növekedését, ezen keresztül pedig Irán súlyának és tekintélyének további erősödését fogja eredményezni. Több mint egymillió iraki, 4700 amerikai halt meg az iraki háború hét és fél esztendeje során, négymilliónál is többen kényszerültek elhagyni lakóhelyüket, több millióan megsebesültek, az anyagi károk szinte felmérhetetlenek, Amerika pedig dollármilliárdokat költött Irak „felszabadítására” - és íme, a tengernyi szenvedés, a rengeteg áldozat, az irdatlan összegek ellenére az ország mégis kicsúszik az Amerikai Birodalom övezetéből. Micsoda elképesztő stratégiai baklövést követtek el iraki háború kitervelői! Hogyan lesz képes Amerika feldolgozni ezt a döbbenetes kudarcot?